Szent szar!

Csík húzza a repülőt. Fika eszi meg az ovist. És a gátlástalanságáról világhíres ufóhívő szekta pereli be az adatvédelmi biztost. Az idióták földjén, a lótuszevők szigetén.

Az egyház - vagy minek is nevezzük ezt a roppant beteges mozgalmat - azért "tervez jogi lépéseket", mert az ombudsman beleszól a hitéletükbe. Ez ugyanaz az ügy, ami a nemzetbiztonságiak ocsúdásával kezdődött, és az úgynevezett e-méterről szól többek közt. Az e-méter, ugyebár, egy készülék, ami kísértetiesen emlékeztet egy hazugságvizsgálóra. Gyámoltalan hívő leül, bedrótozzák, aztán jól kifaggatják erről-arról, megmérik a műszerrel, felírják az egészet, és elteszik szépen a páncélba.

Adatvédelmileg ez nem stimmel, mondja erre az ombudsman. Mellesleg hazugságvizsgálót csak az illetékes hatóságok használhatnak, mint ahogy elektromos sokkolót meg altatólövedéket is. És hát fizetni se szoktak a gyónásért.

- Pofádat befogod, ez itt mind szentség, mi így gyónunk, és ha beszólsz, akkor beperelünk, megmondunk, kicsinálunk - feleli az űrhajós szekta.

Nem, ez nem a gyónás, hanem az inkvizíció. A gyónás, tisztelt ilyenológusok, úgy működik, hogy az ember azt mondja el, amit akar. Ez a lényege. Ha kiverjük belőle, meg hazugságvizsgálóval ügyködünk, akkor az vallatás. Ahhoz meg talán ne legyen joga egy olyan szervezetnek, amely egyébként a Pokémonnal vetekedő sztorijával házal világszerte, és jó eséllyel pályázik a világegyetem legostobább vallása címre. Még önkéntes alapon se: pedofil egyházat sem tűr meg egy épeszű állam, meg olyat se, aminek a bankrablás a liturgiájához tartozik. Ha pedig egy szervezet nyíltan kimondja, hogy alkotmányt meg törvényt akar sérteni, akkor azt a szervezetet be kell tiltani. A maffia is jól fizet, de annyira nem pofátlan, hogy bejegyeztesse magát egyházként.

Simán lehet, hogy a kedves olvasónak egyelőre nem ugrott be, milyen szektáról van is itt szó, miféle háborodott elme nevezne gyónásnak egy műszeres kihallgatást, és pláne hogy jönnek ide az ufók. Vagy hogy hol játszódik ez az egész, ha mégsem a lótuszevőknél. Ennek oka az, hogy a szekta még arról is ismert világszerte, hogy menten beperel mindenkit, akinek nem tetszik, amit művel. Az újságolvasó emiatt viszonylag ritkán találkozik az egyház nevével, bűneivel, mulatságos tanaival, mert a kollégák szívesen elkerülik a témát. Sajtószabadság és vallásszabadság értelmezései közötti vita ez is, mint a Mohamed-karikatúráké volt. Az egyik oldal szerint tessék tiszteletben tartani minden vallást, a másik szerint héló, nehogymár ne lehessen legalább beszélni arról, ha egyes vallások testületileg törvényt sértenek, vagy egyszerűen csak nevetségesek.

Például lehetnék azték. Ebben az esetben élő emberek szívét kellene kivágnom egy piramis erkélyén. Mi így áldozunk - mondanám az ombudsmannak -, ne tessék belepofázni, mert akkor perelünk. Aztán ha az a társadalom, amelyben én azték vallású polgárként élek, totálisan debilizálódott már a tolerancia bűvöletében, akkor az ombudsman fülét-farkát behúzva elsomfordál, én meg áldozhatok kedvemre. Sőt építsék meg nekem a piramist közpénzből, és mindennap kérek egy szűzlányt reggelire. Különben perelek.

Normális országban pedig jön az ombudsman után a túsztárgyaló, aztán a kommandó, a hadsereg, és széjjelbombáznak a hülye piramisommal együtt. Az a jogrendszer szégyene volna, ha a szabad szemmel is látható bűnről azt számítaná ki a gép, hogy helyes. Hogy ha ők gyónásnak nevezik, akkor mindent szabad. Jól is nézünk ki, ha a modern köztársaság a kuruzslók pártján áll. Akkor a jog mint immunrendszer nem működik, és rohadtul a bacilusoké már az egész.