Sarah Palin MENŐ

Más jót mondani róla nem nagyon lehet, de hogy menő, azt azért is muszáj leszögezni, mert szépen világít rá a továbbiakban néhány alapvető különbségre Európa és Amerika közt. Európa szerint ugyanis Amerika többek közt azért sem menő, mert ostoba embereket enged a hatalom közelébe, olyanokat, akiknek a menő Európában legfeljebb az eke szarvánál a helyük.

Az érveket ezerszer hallottuk. George W. Bush debil. És nem menő. Az életében semmit nem tudott vezetni, csak kocsit ittasan, meg olajcéget az apukája segítségével. A hazája szégyene, hogy ez az ember a hatalom közelébe kerülhetett, mert az aztán nem meglepő, hogy azok a hülye és ciki amerikaiak megválasztották, igazából az az igazán szemét, aki helyzetbe engedte kerülni. Szörnyűséges bizonyítvány ez a vezető nagyhatalomról, és így szegény, szerencsétlen, árván hagyott világunkról.

Istenkém. Először is felhívnám a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok tíz legutóbbi elnökéből négy is menő volt (Eisenhower, Nixon, Reagan és Clinton), amely eredménynél demokratikus ország jobbat felmutatni nem tud. Instabil afrikai diktatúrák igen, de hát ahol fiatal, napszemüveges és egyenruhás négerek követik egymást a hatalomban, ott könnyű menőnek lenni. Másodszor pedig annyit szeretnék megjegyezni, hogy bár az elitizmus, a sznobéria és a köpködés a földművesekre tud menő is lenni, ha minden alapot nélkülöz, akkor viszont különösen menőtlen.

Az, hogy Sarah Palin egy szörnyűséges tapló, nem lehet vita tárgya. Ráadásul az a fajta tapló, aki műveletlenségét és szűklátókörűségét agresszivitással kompenzálja, ami a jelenséget különösen fájdalmassá teszi. Palin identitásának alapjai, tehát hogy ő egy büszke hokianyuka, aki csak olyan jávorszarvast hajlandó megenni, amit ő is lőtt le, valamint hogy egyszer helyezést ért el egy Miss Alaszka-versenyen, egytől egyig menő jellemvonások. A gondok akkor kezdődnek, amikor ez az egyszerű ember nem vállalja fel a parasztságát, hanem megpróbálja bebizonyítani, ért a külpolitikához, mert közel lakik Oroszországhoz, és ért a nemzetgazdasághoz, mert van neki pénztárcája.

Azonban nem csak Sarah Palin menő a lelke és a sok ostobasága mélyén, hanem meggyőződésem, hogy az a politikai rendszer is, amely esélyt kínál neki a legmagasabbra jutásra. Európában ilyen szörnyű alakok, mint Palin vagy az az átkozott fiatalabb Bush a maguk szerény képességeivel esélytelenek lennének ilyen helyzetbe kerülésre. Izé, szóval Nyugat-Európában. Mert Európában nem ám az a divat, hogy csak úgy minden parasztot beengedünk a hatalomban, hanem hogy a hatalomba azt juttatjuk be, aki a lehető leginkább szívhez szólóan tud beszélni a szerencsétlenebbjéről úgy, hogy igazából fogalma sincs, miről beszél.

Ha egy európai politikus meg akarja magát választatni bárminek, ideje jelentős részét a helyi Sarah Palinok istenítésével kell töltenie, legyen szó a francia agrárszektor közkatonáiról vagy a panellakásban élő magyarokról. Én leszek az utolsó, aki ismét szövőnőket és esztergályosokat követel a parlamentbe, hiszen az aztán nagyon nem volt menő, ám azt azért lássuk be, hogy elég álságos húzás köpni egyet, amikor valaki a megszokott körön kívülről is szeretne beleszólni a közös dolgok folyásába, még akkor is, ha első blikkre komplett őrültnek tűnik.

Az Amerikai Egyesült Államokat számtalan hibája ellenére többek közt azért is szokás menőnek tartani, mert ott állítólag annak a híres álmuknak megfelelően bárkiből lehet bármi, akár még elnök is. És ne jöjjön most senki azzal, hogy de hát még ez a buta Bush is a Yale-re járt. Ronald Reagan például, ahogy az közismert, western-színészből lett a világ vezetője, és ahogy a konszenzus jelenleg áll, igen kiváló munkát is végzett. Ahogy egyébként az Európából szintén kiröhögött Arnold Schwarzenegger is tisztességesen elvezetgeti azt a Kaliforniát, amellyel jelentőségben a mi kontinensünkről talán csak Németország versenyezhet.

George W. Busht menőséggel vádolni valóban nem lehet, és bizony követ is el számtalan hibát, ám arról már nem vagyok meggyőződve, hogy rosszabb munkát végez, mint a demokrácia szülőhazájában, a Sarah Palinon legjobban nevetők országában, Nagy-Britanniában miniszterelnökösködő Gordon Brown. Brown egészen biztosan egyedül is több könyvet olvasott el, mint a Bush és a Palin családok utóbbi negyven generációja összesen, ám ettől miniszterelnökként két jó húzása nincs egymás után. Valamint eleve úgy lett miniszterelnök, hogy elődjével, Tony Blairrel egy piszkos kis háttéralku végén átjátszották neki a hatalmat. Ez a menő demokrácia meg a frissen nyírt gyep, nem amikor egy gumicsizmás, kotonellenes alaszkai liba akar elnök lenni.

Amikor november elején szavazunk, ne csak Palin menőségével foglalkozzunk. Főnökjelöltje, John McCain például örökre beírta magát a menőség világtörténelmébe, mint minden idők legstílusosabb hippiellenes kirohanásának szülőatyja („sajnos nem tudtam részt venni a jelentős gyógyszerkísérletben, mert éppen le voltam foglalva [hadifogolyként Vietnamban]“). A másik oldalon pedig Barack Obama ugyan nem menő, hiszen aki ennyire szeretne körön belülre kerülni azzal, hogy ő valójában mennyire kívül áll rajta, az soha nem lehet az. Beosztottja, Joe Biden maga a megtestesült menőség. Sőt, a coolság. Egy idős, amerikai férfi, aki nyilvánvalóan bármilyen bonyolult fűnyíró-hibát egy pillanat alatt meg tud oldani, az nagyon menő.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!