Tömegközlekedésen bliccelni NEM MENŐ

Ahogy minden idők egyik legmenőbb magyar embere, Ady Endre igen találóan észrevette, ez itt egy Kelet és Nyugat között bénázó kompország. Ebből borzasztóan sok rendkívül ciki dolog származik, és csak igen kevés menő. Rendkívül ciki például az, hogy a világ egyik legcsodálatosabb dolga, a pénz, amely ugyan másképpen, ám tőlünk nyugatra és keletre egyaránt menő dolognak számít, nálunk valami rejtélyes szürke zónában lebeg. A holland ember nagyon jól tudja, hogy a pénz menő, hiszen megdolgozott érte, és ha nem is teszi ki az ablakba, akkor is nagyon büszke rá, lefekvés előtt mindig megsimogatja a bankszámláját. És menő az albán szerint is, hát hogyne lenne az, amiből csak keveseknek jut, nem is szabad eldugni a szomszéd elől, hadd lássa, hogy kit ért ilyen csuda nagy szerencse.

Magyarországon azonban más a helyzet, nálunk pont úgy keveredik a nyugati és keleti személyespénzügyi-szemlélet, hogy abból csak nagyon ciki dolgok tudnak kisülni. A magyar emberek nagy része szereti a pénzét villogtatni, viszont gyűlöl mindenkit, aki villogtatja a pénzét. A dögöljön meg a szomszéd tehene és a szimpla irigység kombinálva nagyon furcsa dolgokra képes. Odáig nagyon helyesen minden magyar ember eljut, hogy menő dolog elég pénzzel rendelkezni mindenféle csecsebecsék megvásárlásához, a kétszer kettőt összerakni viszont már nem sikerül, így ha másnak is van pénze csecsebecsékre, pláne még nagyobb csecsebecsékre, az már nem öröm, hanem csak köpködés forrása tud lenni.

Ennél már csak az érthetetlenebb, hogy a magyar ember csak bizonyos helyzetekben hajlandó átérezni a gazdagság örömeit. És itt egy kicsit eltérve a tárgytól rákányarodnánk a plazmatévére, a tárgyra, amely érthetetlen módon egyfajta szimbólumává vált Magyarország valamennyi problémájának. Ezen demonstrálja minden tévében és újságban sopánkodó nagyokos, meg a közélet iránt feleslegesen érdeklődő, fejbeverendő utca embere, hogy ennek az országnak nincs jövője, ha még egy plazmatévét vásárol itt bárki, valószínűleg kettéhasad a föld és elnyeli az egész kócerájt Battonyától Nemesmedvesig. Hogy erre vesz fel áruhitelt a magyar, ahelyett, hogy vizitdíjat fizetne meg felsőoktatást, vagy legalább a személyi jövedelemadóját. Aki plazmatévét vásárol, Luciferrel kefél. A jelek szerint.

Visszatérve a lényegre, míg a plazmatévé-vásárlás, és egyéb, a Balkánon is nagy népszerűségnek örvendő csecsebecsék gyűjtögetése nagyon könnyen megy a magyar embernek, vannak termékek, amelyek hiába kerülnek csak kicsivel többe két fillérnél, nem kellenek a kutyának sem. Ezek közül is kiemelkedik a BKV-jegy, amivel a magyar ember egy kicsit úgy van, mint az ördög a tömjénfüsttel, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az ördögnek nem kell a füstölő sem, míg a magyar ember igenis szereti igénybe venni a tömegközlekedés örömeit.

Szegény hülye és ciki BKV-nak nincs sok esze, most például a Moszkva téren kordonnal igyekeznek megakadályozni a bliccelést a négyeshatoson, figyelmen kívül hagyva azt az apró problémát, hogy onnét másfél perc gyaloglásra, a Széna téri megállóban az kezdhet vidám bliccelésbe a villamoson, aki csak akar. Arról nem is beszélve, hogy a metróállomásokon is ugyanezt a módszert alkalmazzák, pedig amit az utóbbi húsz évben kollektíve elblicceltünk, abból már rég a világ legmodernebb, mágneskártyás-beléptetőkapus, teljesen automatizált rendszerét lehetett volna felépíteni, Tokióból és New Yorkból hetente érkeznének delegációk az óriási menőségünk tanulmányozására. Tehát mivel a BKV hülye, kénytelenek vagyunk saját kezünkbe venni a dolgok irányítását, és önként, büszkén vásárolni jegyeket meg bérleteket.

Megvilágosodásom előtt magam is gyakran blicceltem. Nem volt benne semmi menő. A lebukás veszélye miatt érzett folyamatos félelem, a potenciális ellenőrök szurikáta-szerű vizslatása, a már szinte mozgó járműről utolsó pillanatban leugrás mind-mind kiszolgáltatott, űzött vaddá tettek. Rettegő áldozatnak lenni pedig igen ciki dolog. Amióta következetesen, minden utazás alkalmával jegyet lyukasztok, egészen egyszerűen sokkal jobban érzem magam. Ha megengedhetem magamnak, miért is ne lyukasztanék? Spórolásból? Smucignak lenni a legcikibb dolog a világon. Lázadásból? Pe-ersze, pont a BKV-n keresztül lehet az elnyomó hatalom ellen a legsikeresebben harcolni.

Aki hasonló pálforduláson gondolkodik, annak külön javasolnám, hogy ne vacakoljon bérletekkel, hanem direkt jegyet vásároljon. A bérletet nem látja a kutya sem, míg a jeggyel a legvillantósabb balkáni tradícióknak megfelelően lehet péntek este tizenegykor felszállni a villamosra, és a sok részeg tinédzser közt büszkén lyukasztani. Menőbb, mint a plazmatévé.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!