Balaton Sound = NEM MENŐ

Mielőtt bárki elkezdené a nyenyenyét, hogy már megint a csipőből fikázás megy, meg mindenki örömének elrontása, szeretném leszögezni, hogy minden prekoncepcióm és a személygépkocsim csomagtartójában a helyszínre szállított rosszindulatom ellenére a Balaton Sound majdnem menőnek lett minősítve. Ahol fiatalok reggel hatkor a Balaton partján ücsörögve, többnyire jól benyomva ordibálhatnak és vidámkodhatnak, elszigetelve Magyarország mindennapjaitól és a környező szocialista vállalati üdülőktől, ott mi lehet a baj? Ha csak egy baj lenne, az még tényleg nem lenne elég a mérleg nyelvének átbillentéshez, de sajnos az a helyzet, hogy több is van.

Például hogy szar a zene. Értelmes emberekkel beszélgetve is rémülten kell egyre gyakrabban hallanom, hogy ugyan már, fesztiválokra nem a zenéért kell menni. És még mosolyognak is hozzá a nagy particsászárok és -császárnők, akik mindenhol óriásit tudnak bulizni. Ezek szerint tehát felnőtt az a magyar generáció, amely a Sziget és bűntársainak aknamunkája eredményeként már tényleg el sem tudja képzelni, hogy zenei fesztiválokra az ott fellépő izgalmas előadókért érdemes ellátogatni. Nekik tényleg mindegy, ki koncertezik a Balaton Soundon, hogy a nagyszínpad esti fellépői közül senki, de senki, nincs negyven alatt, és hogy a többi helyszínen sem nyomogatja a gombokat és pakolgatja a lemezeket szinte senki, aki az utóbbi öt évben bármi izgalmasat letett volna az asztalra. Még abban a műfajban - elektronikus tánczenék - sem, amelyekre a Balaton Sound koncentrál.

Ezt a prémiumfesztiválozást sem nagyon kellene forszírozni, elhiszem, hogy szponzorokat meg lehet vele győzni, értelmes embereket viszont már kevésbé. Az utóbbi években a zenei fesztiválok az egész világon elmozdultak a sárban és sátroban dagonyázás felől a boutique rendezvények felé, színvonalasabb szolgáltatásokkal, szűk és kifinomult szubkultúrák igényeit kiszolgáló, gondosan és igényesen összeállított programmal. Sajnos ebből a Balaton Sound szervezői annyit vettek át, hogy egy kicsit jobb és drágább a gasztronómiai felhozatal, valamint van egy sufni, ahol francia pezsgőt árulnak. A lényeget, hogy a prémium egy fesztivál esetében nem két fehér kanapét jelent egy "lounge"-nak nevezett tákolmányban, hanem minőségi szórakoztatást, a szervezőknek nem sikerült megérteniük.

Az is lehet persze, hogy értik, és miközben arról nyilatkoznak, hogy a Balaton Sound simán jobb, mint Európa, ők is pontosan tudják, hogy ennek fele semi igaz. Ez ugyanolyan tisztességtelen eljárás, mint a vendéglősé, aki igénytelen ételekkel eteti a hozzá betérőket, ám haragudni mégsem tudok rájuk. Ha erre van igény, minek erőltessék meg magukat? Márpedig erre van, a Balaton Soundra látogató magyar fiataloknak többnyire fogalmuk sincs arról, hogy az agyonajnározott zamárdi panorámánál klasszisokkal szebb környezetben, a dalmát tengerparton idén már vagy tucatnyi olyan elektronikus tánczenei fesztivál van, ahol ugyanígy lehet eldobni az agyakat. Mint ahogy arról sem, hogy szemben a Sziget által monopolizált hazai rendezvényekkel, vannak ám olyan fesztiválok is Kelet-Európában, ahol a szervezőket nem érdekli más, csak friss és izgalmas, a világon mindenhol releváns együttesek bemutatása.

(A magyar popízlést ekézni már szinte nem menő, annyira egyszerű a feladat, mégis azt javasolnám az ilyesmi iránt fogékony olvasókat, hogy keressenek fel tetszőleges hazai McDonald's gyorséttermet. Ezeken a helyeken külön ilyen célokra összeválogatott lemezek szólnak, természetesen csak olyan zenével, ami még belefér egy ilyen, unalmas szendvicsekben utazó unalmas multi imidzsébe. Ez többnyire középutas, teljesen érdektelen alternatív rockzenét jelent, amivel nyugaton Temzét/Rajnát/Szajnát lehet rekeszteni. Magyarországon viszont a világon egészen egyedülálló módon a McDonald's-okban szóló zene frissességével és vadságával simán kiemelkedik a kereskedelmi médiában megjelenő vackok közül. Durva.)

A Szigetre látogatva érezni, hogy a fesztiválnak otthont adó darab föld érezhetően jobb attól, ami rajta folyik. A Balaton Sound esetében ez egyáltalán nincs így. Ha legalább valami újdonság lenne, de hát egyrészt a fellépők túlnyomó többsége legalább egyszer, de inkább többször járt már Magyarországon, és az egész szórakoztatóipari modell, tehát hogy szeletelés hajnalig, szintén vagy másfél évtizede jelen van itthon is. Ráadásul ezt sem lehet zavartalanul, a fő partihelyszín egy nyomasztó, lélektelen és porral telített sátor, ami pont a lényeget, a szabad ég alatti révülést akadályozza meg. Ami jó van a Balaton Soundban, azt már a kilencvenes évek közepén kiélvezhette, aki fogékony volt az ilyesmire, ami meg rossz, az bőven elég ahhoz, hogy ez már nosztalgiázni is alkalmatlan.

Ha elhoznak érdekes fellépőket, érdemes lehet egy-egy napra lenézni. Ezek hiányában a Balaton Soundnál mindig számtalan érdekesebb nyári program lesz, még Magyarországon maradva is. Hagyjuk meg azoknak, akik nem tudnak ennél jobbat.