Melegben telelni = MENŐ

Az a szomorú helyzet, hogy vannak emberek, akik élvezik a kelet-európai telet. Különös figurák, akik ennek a nyomasztó évszaknak még a nagyvárosi, szürke, koszos, elkeseredett változatában is képesek megtalálni a szépet. Azt viszont talán ők sem mernék tagadni, hogy egy kicsit elszökni ebből a behavazott Eldorádóból remek érzés.

Ami Magyarországon népszerű, az jó nem lehet - ez felháborító, leegyszerősítő és ostoba kijelentés, viszont ettől még hajszálpontos és az utolső bötűjéig igaz. Ezért is zavarbaejtő, hogy elkezdett itt is divatba jönni a melegben telelés. Mégis létezhet olyan dolog ebben az országban, ami egyszerre sikeres és menő? Vagy csak arról van szó, hogy a szélesebb közönség számára sajnos még egy tunéziai lastminute is elérhetetlen, és így valódi divathullámról nem is beszélhetünk? Az igazságnak sajnos inkább ez utóbbihoz van köze. Ettől viszont még tény marad, hogy aki teheti, az megy, és ez így nagyon jól is van.

Megy a gazdag ember a Karib-tengerre és a Maldív szigetekre, a kevésbé gazdag Egyiptomba és Tunéziába, a gazdasági válságtól sújtott, munkanélküli reklámfilmrendező meg egy hónapra Vietnamba, mert a jegyet megvette, amikor még nem volt csődben, a kinti lét meg úgyis olcsóbb, mint itthon fizetni a rezsit. A mindig kellemes pénzszóráson kívül mindannyiukat ugyanaz hajtja. Ferihegyen felszállni egy repülőre, megvárni, amíg meleg vízsugárral fagymentesítik a szárnyakat, majd néhány óra múlva kiszállni a harminchat fokban a legközelebbi élmény a természet legyőzéséhez. Nagyjából ezt érezhette Sztálin, amikor 1933-ban jelentették neki, hogy sikerült egy csatornával összekötni a Fehér- és a Balti-tengert.

Meleg tengerben tocsogni, napszemüvegben és kempingnadrágban csámpázni a hurghadai, négycsillagos Luxor Palace & Gardens svédasztalos reggelijéhez, miközben otthon a szomszéd a szmogtól fulladozik, míg a sztrájk miatt soha nem érkező villamos megállójában didereg - az ilyen pillanatokért érdemes élni. Az otthoniak megpukkasztása mellett az sem mellékes, hogy akár egyetlen hét napsütés is elég lehet ahhoz, hogy a következő két hónap szürke robotját elviselhetőbbé tegye. Két hónap télnél pedig a klímaváltozás következtében kellemesen mediterránosodó Magyarországnak már úgysem jut több.

Nincs az a tahó, akit a külföldi nyaralás, az utazás élménye ne tenne legalább egy kicsit jobb emberré. Egyetlen hét valamelyik olcsóbb mediterrán ország tengerparti turistagettójában is meg tudja mutatni, hogy kmáshol a dolgok máshogy vannak, és sok olyan van ezek közt a vidám alkudozástól kezdve a külföldiek hülye igényeinek kielégítéséig, amit mások jobban csinálnak nálunk. Aki már járt külföldön, annak vannak rémtörténetei mindenen és mindenkin átgázoló honfitársakról, de nagyon kevés kivételtől eltekintve az odafelé a charterjáraton még morcosan ordibálók is mind vidáman és napbarnítottan mutogatják nevetséges fényképeiket a hazafelé tartó gépen a közelükbe kerülőknek.

Télen elugrani a melegbe csak azok szerint megfizethetetlen luxus, akik még nem próbálták. Meg akiknek tényleg nincs ilyen szórakozásokra pénzük, ám ők azért kevesebben vannak, mint ahányan Magyarországon a statisztikák szerint soha nem mennek vakációzni, külföldre pedig pláne nem. Akárcsak az egészséges és színvonalas táplálkozás, a világlátás is kigazdálkodható szerény, ám nem megalázó fizetésből. Az, hogy sokan inkább tartós fogyasztási cikkekre költik a pénzüket, az saját szabad akaratuknak köszönhető, amely úgy dönt, hogy egy házimozitól jobban gazdagszik a lélek, mint annak felfedezésétől, hogy mi a stájsz négy országgal délebbre.

Válasszon most kínálatunkból last minute desztinációt!