Kampánycsend = MENŐ

A betarthatatlan szabályok mindig borzasztó idegesítőek, és többnyire kontraproduktívak is. Az pedig külön rossz, amikor az állam hozza a rossz szabályokat, hiszen ezeket a választópolgárok kinevetik, sőt, hajlamosak elkanászodni, és olyan törvényeket is kicselezni, amiknek egyébként lenne értelmük. A kampánycsend teljesen anakronisztikus magyar szabályozása is ilyen betartathatatlan szabály, viszont cserébe  - szemben mondjuk a kábítószerek vagy a prostitúció hazai kezelésével - semmi frusztráló nincs benne.

2010-ben kampánycsendről beszélni egy olyan országban, ahol van elektromos áram, egészen nevetséges próbálkozás. A hagyományos médiumok ilyenkor egy mukkot sem ejthetnek ki, ami befolyásolná a szavazás alakulását, közben viszont a Twittertől a mobiltelefonig ezernyi eszköz áll bárki rendelkezésére, akinek hobbija vagy munkája a befolyásolás. Sokan természetesen élnek is a technikai lehetőségekkel.

Az viszont nagyon szórakoztató, ahogy a magyar média nagyobb szereplői - és persze az Index is közéjük tartozik - stréber jótanulóként igyekeznek egyetlen ballépést sem elkövetni szombat hajnal és vasárnap kora este közt. Az Index például a címlapjáról tüntet el minden olyan tartalmat, amiben bármi erről, arról vagy amarról ejt szót. Vannak azonban, akik még nálunk is szigorúbbak önmagukhoz, és három kattintás mélységbe rejtenek el minden kényes tartalmat.

Ha Magyarországon minden szabályt és törvényt úgy betartanának, mint a média ezt a kampáncsendesdit, a világ legjogkövetőbb országa lennénk. És ne gondolja senki, hogy egyben a legsótlanabb is, hiszen éppen a kampánycsend napja bizonyítja, milyen fergeteges poénokat tud nyújtani az ilyen pedánsan törvénytisztelő magatartás. Vidám, összekacsintós börleszk ez.

Hát hogy néz ki most az Index címlapja? Hol vannak róla a hírek, amik igazából mindenkit érdekelnek most? És nekünk relatíve még könnyű dolgunk van, ahol muszáj kitölteni az adásidőt, ott kénytelenek egyórás beszélgetéseket leadni Márta Istvánnal a Művészetek Völgye idei előkészületiről. Nem lennék most hírrádió.

Néhány napja ebben a szerkesztőségben vidám beszélgetés folyt arról, hogy mi a fenét csinálnánk, ha pont szombaton halálozna el a magyar rendszerváltás egyik meghatározó politikusa. Mit mondjak, a szabályos megoldások mind olyan nyakatekertek lennének, hogy őszintén remélem, szegény ember nem pont most talál eltávozni közülünk, és nem kell ilyen megalázó búcsúval elköszönnie. Azt viszont igenis nagyon remélem, hogy lesznek a némasági fogadalom alatt elkövetett kampánycsend-sértések, hiszen nincsen viccesebb, mint az ilyenkor négyévente felbukkanó "valaki, valahol megsértette a kampánycsendet" tartalmú hírek.

Sokan mondják, hogy haladni kellene már a korral, és eltörölni a betarthatatlant. Minek? Egyrészt szemmel láthatóan sokan imádják betartani. Másrészt pedig mit árt egy tavaszi hétvégének egy ilyen szájkosaras nap? Aki meg akarja sérteni, az úgyis meg fogja, a csendes többségnek meg legalább van egy kis nyugalma. Máshol máshogy szokták, de ez minket ne érdekeljen. Maradjon meg a kampánycsend, és legyen belőle kicsit értelmetlen, de alapvetően jószándékú és kedves magyar választási hagyomány.