Jogászokért rajongani = NEM MENŐ

Vannak olyan magyar emberek, akik a Facebookon plasztikai sebészek rajongói klubjához csatlakoznak. Olyan magyar emberek is vannak, akiket meglep, ha egy politikusról kiderül, hogy hazudik. Az nem lehet, hogy pont ennek a két szórakoztató halmaznak ne legyen közöse. Kell lennie ebben az országban olyan embereknek, akikben a közéleti naivitás és fontoskodás megfér a tinilányokra jellemző rajongói kultúrával. Ők azok, akik most Sólyom László újraválasztásáért kampányolnak.

A politikusok igazmondásába vetett hit és a szilikonmell-specialisták körbezsongása különös jelenségek ugyan, ám talán nem egyedülállóak a világon. Az viszont, hogy a magyar emberek jogászokért képesek rajongani, minden bizonnyal világszenzáció. Mi jöhet még ezek után? Rockzenekarok helyett adóellenőrök a Sziget nagyszínpadán? Kiszáll a rendőrség, hogy megvadult groupie-k karmaiból szabadítsanak ki néhány megszeppent fizikatanárt? Legalább valami géppuskaszájú sztárügyvéd lenne az imádat tárgya, nem egy könyvmoly jogtudós.

Sólyom rajongói klubját persze elsősorban nem a jog imádata hajtja, hanem a köztársasági elnök jelentőségébe vetett hit. Amióta a Fidesz megnyerte a választásokat, Orbán Viktor demokratikus elkötelezettségének mércéje sokak (na jó, inkább néhányak) szemében az lett, hogy a Fidesz vajon újra Sólyomot akarja-e megválasztatni az ország élére. Ők azok, akik szerint nemcsak roppantul fontos, ki Magyarország elnöke, hanem lehetetlen is a pozícióra alkalmasabb embert találni az utóbbi öt évben ebben a székben brillírozó Sólyomnál.

Két rossz hírem is van. Azon lehet vitatkozni, hogy más jobban csinálta volna-e ezekben a zavaros időkben, de Sólyom teljesítménye kiemelkedőnek semmiképpen sem nevezhető. A soha nem mosolygó férfi ragaszkodása ahhoz, hogy önmagára nem mint állampolgárra, hanem intézményre, a Köztársaság Magasztos Eszméinek örzőjére tekintsen, egészen ijesztővé tette. Talán az bánthatta Sólyomot, hogy a magyar alkotmány őrá csak a Legfőbb Közjegyző szerepét osztotta, mert önjelölt mindentudókból már így is éppen elég van a hatalmasok közt. Mindenesetre ő képtelen volt elfogadni, hogy neki az a szerepe, hogy nincs szerepe a népes külföldi delegáció vezetőjének üdvözlésén kívül.

Sólyom ebbe soha nem volt képes beletörődni, viszont cserébe több kontinensrekordot is felállított rövidtávú törvény-visszadobásból . Dobott ő vissza mindent az egészségügyitől a népszámlálásiig, és bár tényleg nem húzott egyik politikai oldal felé sem, az sem derült ki soha világosan, hogy ha bármikor mellőzi a szakbarbárkodást, rosszabb helyzetbe kerül-e bárki az országban. Sólyom bármennyire is szeretett volna intézmény lenni, nem értette meg, hogy az nem jogászkodással lesz, hanem ahogy az ilyen kirakatposztok európai birtokosai csinálják: kedves szavakkal és buksisimogatással. Akinek ehhez nincs kedve, annak érdemes inkább mással foglalkoznia.

A másik rosz hír Sólyom rajongóinak pedig az, hogy édes mindegy, ki Magyarország elnöke. Persze, Morvai Krisztina azért túlzás lenne. Ahogy teljesen irreleváns, a magyar jólét és történelem szempontjából súlytalan esemény volt a méltatlanul bénán levezényelt Mádl-Sólyom váltás, ugyanúgy nem fog itt semmi megrázkódni, ha Sólyom helyett végül másra esik a Fidesz választása. Ha marad, hát marad, ha megy, hát megy. De hogy ez érzelmeket legyen képes emberekből kiváltani, az egészen különös.