Olvasói levél = MENŐ

Az undorító nosztalgia és a retro mára olyan fiatal területeket is elért, mint az online média. Kommentekkel és mikroblogokkal terhelt világunkban egy klasszikus olvasói levél egyszerre számít szellemi csúcsteljesítménynek és kedves ajándéknak.

Viszonylag elterjedt nézet, hogy a világ valamennyi népe közül a magyar a legalkalmatlanabb az internetes kommentelésre. Aki olvas más nyelven is internetet, az tudja, hogy ez azért kicsit szigorú ítélet. Buta, hőbörgő, fontoskodó barmok máshol is vannak. Az azonban tényleg igaz, hogy minden, amit anonim módon is lehet csinálni, hajlamos a legrosszabbat kihozni belőlünk.

Nemzetkarakterológiai, kollektív pszichológiai dolgokba nagyon mélyen ne menjünk bele, ma, amikor kiderült, hogy sokan közülünk tádzsikok, ez különösen rossz ötlet lenne. Inkább kalandozzon el most mindenki tetszőleges weboldalra, ahol sportról, politikáról vagy celebekről van szó, és töltsön el ott néhány percet.

Az apropó nélküli buzizáson és zsidózáson ugye azért egy kicsit mindenki felnevetett kínjában? Nem? Na, akkor a kommentelők nyertek, és a helyzet még szomorúbb a vártnál. Szerencsére azonban van egy apró szeglete az internetes kommunikációnak, ahol nem feltétlenül dúlnak ilyen indulatok, sőt, néha még értelme is van az egésznek. Ez pedig a klasszikus, e-mailen érkező olvasói levél.

Őrültek és nácik is írnak olvasói leveleket. Az általános tapasztalat azonban az - és az Indexnél több olvasói levelet nem sokan kaphatnak Magyarországon -, hogy az emailek jobbak a kommenteknél. A futóbolondok is valahogy nagyobbat tudnak levélben alkotni, mint kommentben, az értelmesebbje, akinek már derogál cikkek alatt hozzászólni, kifejezetten kitesz magáért.

Egészen biztos, hogy erről elsősorban az identitás felvállalása tehet. Kommentet sokszor lehet teljesen névtelenül írni, egy email megírásához pedig azért legalább egy postafiókra és az ahhoz vezető regisztrációra szükség van. Ettől még persze maradhat anonim, aki erre vágyik, de a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy ez valamiféle olyan gátat és kontrollt jelent, ami nagyon sokakat illedelmességre és megfontoltságra kényszerít.

Ahogy az olvasói levelek lenyomták a kommenteket, úgy lettek egyre hajlamosabbak az újságírók és egyéb tartalom-előállítók inkább ezekre válaszolni. Kevesen olvassák el a munkájuk alá odanyomott hozzászólásokat, és még kevesebben vannak, akik oda is figyelnek ezek mondanivalójára. Olyanokat viszont bőven ismerek, akik veszik a fáradságot, és az értelmes emailekre kimerítően válaszolnak, és főleg akkor élvezik a dolgot, ha az adott témában nyilvánvalóan jártas, a cikkel viszont egyet nem értő olvasóval társaloghatnak.

Kommentelés nélkül jól el tudna lenni mindenki. A normális olvasói levél viszont nagyjából azt testesíti meg, amiért az internetet feltalálták. Hol lehet máshol értelmes ismeretlenekkel szórakoztató vitákba bonyolódni?