Magyarországon bűnözni = NEM MENŐ

A történelem során kevés szakma fonódott össze úgy a menőség fogalmával, mint a bűnözés. Talán az űrhajózás. Kalóznak, betyárnak, kasszafúrónak lenni mindig is olyan fantasztikus hivatás volt, amire kamaszok milliói néztek fel. Ahogy azonban nyugati világunkból kiveszett a veszély és az izgalom, és a bűnözői mindennapok is egyre inkább szólnak számítógépek előtti ücsörgésről, mint lóháton menekülésről meg levágott fülekről, úgy vesztette el a menőségét egy újabb foglalkozás.

Menő bűnözőket ma már csak a világ szerencsétlenebbik felén lehet találni. A szomáliai kalózokról például már esett is itt szó. Vagy ott vannak az ügyes kolumbiai kábítószerkereskedők, akik most már tengeralattjárókat is tudnak építeni a cucc Amerikába szállításához. Ezek találékony, bátor, kemény emberek. Menők.

Európában már egy szellemes ékszertolvaj-banda felbukkanása is nagy hírnek számít. Nincsenek már vakmerő vonatrablások, csak szervezett, nyakkendős bűnözés. Adócsalás, befolyással üzérkedés, korrupció, spekulálás, adatlopás, ha meg néha nincs más megoldás, akkor egy kis erőszak. De semmi durva, nehogy zavarja a lakóparkban a szomszédokat.

Azonban ha menőnek már nem is menő, jövedelmező még mindig tud lenni a bűnözés. Még az is tud belőle óriási házat meg batár nagy autót venni, aki nem a piramis csúcsán van. Meg lapátolhatja magába az aranyozott kaviárt. Csak nem Magyarországon.

Magyarországon bűnözőt látni mindig lehangoló élmény. Akár a szórakozóhelyek előtt erődemonstráló, aztán hajnalban a bevételből a sápot lefölöző kidobókról, akár a választott politikusként milliárdokat összelopó öltönyösökről van szó, valahogy ugyanaz az érzés kapja el az embert: ezért megéri?

Vannak persze megélhetési bűnözők, akiknek nincs más választásuk az életben. Túl buták, túl elesettek ahhoz, hogy a törvényen belül maradva próbáljanak boldogulni. Viszont aki Magyarországon a karrierszerű bűnözést választja, az ugyanolyan béna, mint aki ebben az országban rocksztárságra vágyik. Egyszerűen nem éri meg a befektetett melót.

Egyfelől mert itt semmi értelme nincs olyan nagyon gazdagnak lenni. Ez ugyanúgy igaz a felsőkategóriás bűnözőkre, mint a száz leggazdagabb magyart számba vevő listák rendszeres szereplőire. Aki Magyarországon tervezi leélni az életét, annak nincs szüksége néhány százmilliónál többre. Mármint forintban.

Ha már megvan a nagyon nagy ház és a nagyon nagy autó, valamint sikerült megvenni a gazdag ember hobbijában elérhető leggazdagabb tárgyakat, akár óráról, akár borospalackról van szó, egyszerűen nincs mire költeni a pénzt. Lehet persze utazgatni magánrepülővel, de olyan nagyon még az sem drága.

Tízmilliárd forint büszke tulajdonosának lenni – akár becsületesen, akár becstelenül sikerült ennyit összeszedni – teljesen nevetséges állapot, és nem társadalmi státuszt jelez, hanem hogy a bankszámla birtokosa semmi értelmesebbet nem tudott kezdeni az életével a pénzcsinálásnál. Annyi pénzt meg, amennyire a Magyarországon elképzelhető legjobb élethez szükség van, tehetséggel és kemény munkával bűnözés nélkül is meg lehet szerezni.

Mert bizony bűnözni is kemény munka, akár a ranglétra alján, akár a tetején van az ember. Ki a fenének lenne kedve szórakozóhelyek előtt strázsálni egy egész éjszakán át? Rosszabb meló, mint a lomtalanításkor a szarkupacok mellé delegált cigányasszonyoké, nekik legalább csak tárgyakkal kell foglalkozniuk. Ráadásul manapság kidobóként a legtöbb helyen már viselkedni kell, nem lehet csak úgy szétverni a nem tetsző pofákat. Iszonyú szenvedés lehet civilizáltságra kényszerített brutális izomemberként élni.

A csúson sem jobb a helyzet. Ott ül az ember a sok pénz meg a sameszei tetején, és a boltba nem mer lemenni testőrök nélkül. Pont olyan, mint egy vállalatot igazgatni, csak semmilyen társadalmi megbecsülés nem jár vele, és nem attól kell rettegni, hogy bedől a Lehman Brothers, hanem hogy jön a rendőrség. Vagy ha az jól le van rendezve, hogy mikor jön a még erősebb kutya baszni. És egyébként ezen a szinten már ugyanúgy kell rettegni a Lehman Brothers bedőlésétől is.

Az is nagy marha, aki Magyarországon politikusnak megy, de abban legalább van logika. Aki olyan nyomorult, hogy hatalomra vágyik, ezt a típusú hatalmat máshogy nem tapasztalhatja meg. Akit viszont nem a hatalom, hanem a pénz részegít meg, az igazán tisztában lehetne azzal, hogy az itthon szükséges maximumot becsületesen is össze lehet szedni. És akkor még nyugodtan is lehet aludni, ami sajnos az egyik legalulértékeltebb öröm az életben.