Nem nézni a VV4-et = MENŐ

Két hét szenvedés után nagyon úgy tűnik, hogy a Való Világ negyedik szériáját már nehéz lesz megmenteni. A nézettségi adatok lehangolóak, ami különösen annak fényében meglepő, hogy a műsor azon az RTL Klubon fut, amely az utóbbi években még akkor is simán verte a Tv2-t, ha véletlenül valami jó műsorral próbálkozott. Ez a bukás pedig igen vidám hír mindenkinek, aki a gonosz multinacionális vállalatok népnyúzó médiapolitikája helyett az alulról szerveződő, anarchista önszórakoztatásában hisz. De tényleg!

Nem annak kell örülni, hogy az időtlen idők óta örök vesztesnek tűnő Tv2 végre képes volt megnyerni egy csatát. A VV4 kudarca minden bizonnyal csak egyszeri ballépés, és a magyar médiatörténelem első számú, úgynevezett “Subbacultcha-törvénye”, amely szerint “mindig az a földi sugárzású kereskedelmi csatorna fog szívni, amelyiknél éppen Vujity Tvrtko dolgozik”, továbbra is érvényben marad. Az igazán örömteli hír egy komplett műsorformátum bukása.

Senkinek sem kell szégyellnie magát, aki az elmúlt évtizedben valóságshow-bámulással múlatta az időt magányos estéin. Még annak sem, aki pontosan emlékszik, mit csinált éppen, amikor BB Renátó levarrta BB Évit. Vagy hogy mit csinált VV Szabolcs, mielőtt MSZP-aktivista lett. Ezek a műsorok nagyon szórakoztatóak voltak, és a sokszor tényleg teljesen önjáró őrültek igazi felüdülést jelentettek a magyar celebvilág unalmas és prűd pocsolyájában. Ezért is fura most azzal szembesülni, hogy az eltelt évek alatt milyen rohadt unalmas lett ez a formátum.

Leülni a most futó Való Világ esti összefoglalója elé idegtépően unalmas kínszenvedés. Nem történik semmi! Unalmas emberek beszélgetnek unalmas dolgokról, de közben még ők is unatkoznak! Nem történik semmi! Tényleg nézhetetlen. És ennek nem az az oka, hogy unalmasak a karakterek (Szandika például parádésan izgalmas egyéniség), a nézők nem kérnek Stohl Buciból (dehogynem), vagy hogy Árpa Attila varázspálcája nélkül az RTL képtelen lebonyolítani egy sikeres valóságshowt (na ne szórakozzunk). Egyszerűen csak arról van szó, hogy ma már másképp elégítjük ki a mindannyiunkban meglévő vágyat idióták magánéletének feltúrása iránt.

A legutóbbi és ez a mostani Való Világ között Magyarország átállt az internetre, felfutottak a mindenféle közösségi oldalak az Iwiwtől a Facebookon át a Myvipig, és ezzel együtt alapvetően megváltozott az elhűlés-felháborodás-csámcsogás folyamata, ami minden pletyka mozgatórugója. Ma már kevesen igénylik, hogy egy kereskedelmi csatorna engedjen betekintést mindenféle parki hülye viselt dolgaiba. Kinek van szüksége arra az esti egy órás összefoglalóra, amit egyébként is szétszabdal egy rakás reklám meg Stohl Buci, amikor napi 24 órában lehet élvezni az ökörséget?

A Facebooknak és társainak népszerűsége legalább annyira köszönhető az idegenek magánéletében turkálás lehetőségének, mint a valódi barátokkal való kommunikálásnak. Nyilván nem létezik olyan ember, aki a közösségi oldalak szándékosan kusza privacy-beállításait kihasználva ne turkált volna vadidegenek fotói, status update-jei és kommentjei közt. Nem volt energiám végignyálazni a VV eddigi szereplőinek adatlapjait, de nagyon meglepne, ha ezeken nem lehetne legalább annyi szórakoztató hülyeséget találni, mint amennyit az RTL eddig képes volt adásban összegereblyézni.

Jöhetnek itt a gondosan kiválogatott cicababákkal, de a magyar internetben közepesen jártas felhasználó is pontosan tudja, hogy ezeket a kategóriákat maga is megtalálja. Ha rosszul szituált, vidéki duckface-rajongó tinilányok életébe akar az ember belekukkantani, akkor ott a privi.hu, ha meg pattanásos skinhead-palántákra, akkor a rockerek.hu az aranybánya.

Szó sincs a kereskedelmi televíziózás végének kezdetéről. A Barátok Közttől a Naplóig számtalan olyan műsor van, amit a tudomány és a technika jelenlegi állása szerint lehetetlen mással kiváltani. De az utca arra érdemes emberéből hülyét csináló műfaj a valóságshow-tól a délután talk show-ig feleslegessé vált. Az pedig igenis komoly fejlődés, hogy ma már tényleg mindenki lehet nyilvánosan hülye (okoskodóknak: 15 percig híres), a tömegmédia segítsége nélkül is.