Kazinczy utca = MENŐ

Mindenkit mástól kap el a nagyvárosi gépszíj. Van, aki a széles kulturális- és shopping-kínálatnak örül, más már egy mozgólépcső látványától is összeszarja magát, és szerencsére jó sokan vagyunk, akik a hajnali négykor összefüggő taxisor közt dülöngélve cikázó vidám emberektől érzik, hogy igen, ezért érdemes nem valami vidéki putriban élni. 2011 nyarán Budapest legkozmopolitább pontja ennek megfelelően a VII. kerületi Kazinczy utca.

Már eleve attól is boldog lehet a fővárosi polgár, hogy pont az Erzsébetvárosban virágzik az élet, ahol az utóbbi években rohadáson és a legpofátanabb lopásokon kívül látszólag nem történt semmi érdemleges. Ha az életöröm egy Hunvald György alól ilyen erővel tud felzubogni, nincs oka elkeseredni az ország bármely pontján élő magyaroknak – nekik is sikerülhet, csak akarni kell.

A Kazinczy utcában az a legjobb, hogy bármilyen rövid kis vacak, nemcsak történelme van, hanem még egymástól karakteresen elkülönülő kis szakaszai is. Mindennek a tetejébe pedig, Budapest belvárosában szinte egyedülálló módon, még egy kanyar is van benne. A Kazinczy Dob és Wesselényi utca közti szakasza az egyetlen hely Budapesten, ahol az embert ugyanaz az érzés fogja el, ami az összes mediterrán város középkori magját izgalmassá teszi – nem tudni, mi van a kanyar után.

A Kazinczy utca történelme leginkább zsidó történelem, ahogy ez éppen ezen a kanyarodó szakaszon érződik a legjobban. Itt van a zsinagóga és a Carmel étterem, ráadásul még egy kóser pizzéria is, bár az inkább csak kuriózumként értelmezhető, mint olyan helyként, ahova az ember beülne egy jót enni. A rituális fürdő, a mikve ugyan már a Wesselényi utca túloldalán van, viszont ott látni a legtöbbet a kerületben az utóbbi években robbanásszerűen megszaporodott hászid zsidókból. Amikor péntek délután a nevetségesen elavult jelmezeikben, jiddisül magyarázva vonulnak libasorban, kicsit hunyorogva egy-egy pillanatra tényleg úgy tűnhet, mintha ez egy világváros lenne.

A Kazinczy utca legnemzetközibb része egyébként is ez a Wesselényi-Dohány darab, ahol Budapest nagyon kevés tisztességes etnikai gyorsétterme közül másfél is található. A Kisparázs az egyetlen hely ebben az elátkozott városban. ahol egészen korrekt délkelet-ázsiai tésztaételeket lehet enni baráti áron, a konyhában szorgoskodó apró, egzotikus asszonyok pedig csak hozzáadnak az élménnyel. Átellenben meg ott van az El Rapido nevű mexikói, ahol ugyan kegyetlenül lassan dolgoznak, viszont cserébe jó sokáig nyitva vannak, és a lenyűgöző tequilaválaszték egyébként is enyhít a várakozáson, három feles után meg úgyis ízlik az is, ami ezek nélkül nem.

A külföldieket persze nem ez a két hely vonzza a Kazincynak ebbe a ficakjába, hiszen ilyenekből nekik otthon sok jobb van, hanem a Szimpla kert. A bulizó magyarság szemszögéből a hely már évek óta teljesen érdektelen, lenyűgőző turista-vonzereje viszont tényleg figyelemre méltó. Minden útikönyvben benne van, és tényleg minden 40 alatti nyugati turista felkeresi leglább egyszer. És sokan a 40 felettiek közül is. Magyar ember viszont még a Kazinczy utcában is vagy féltucatnyi jobb választást talál a Szimplánál.

A Kazinczy Király és Dob utca közötti szakasza 2011 nyarára jutott el oda, hogy egy óvodát és néhány, a kefét evő lakókkal teli bérházat leszámítva gyakorlatilag csak szórakozóhelyekből áll. Ilyen koncentráció ma Budapesten legfeljebb a Hajógyári szigeten van, de akkor már tényleg inkább a Szimpla. Most már négy többé-kevésbé nyitott szórakozóhely áll itt egymás mellett és szemben, kihasználva az évről évre egyre hosszabb nyári szezon adottságait.

A tömeg még éppen elviselhető, néha van ülőhely és esetleg a pulthoz is oda lehet férni, és továbbra is él a budapesti éjszakai életnek még a legendás Ráckertben megfogalmazott alapigazsága: csak ott lehet jót bulizni, ahol nincs kidobó. Vagy legalábbis csak akkor kerül elő, ha tényleg balhé van. A normális helyekért pedig a vendégek nagyon hálásak, mindenki kellően vidáman ordibál hajnalig, aztán dülöngél az úttesten az egymásra dudáló taxik közt.

Lehetne még fejleszteni, hiszen a budapesti éjszakai élet másik alapigazsága is évényes 2011-ben: a normális helyeken szar a zene. És az is nagyon szép lenne, ha nem kellene ilyen korán bezárni, hiszen igenis normális nagyvárosi igény, hogy az ember reggel négy után is tovább tudjon dajdajozni. Pláne ilyen szép időben.

A Kazinczy utca a Rákóczi útnál egyébként egy szintén remek kozmopolita vívmányba, egy Tesco Expressbe fut bele. Nincs most ennél jobb és hasznosabb utca Budapesten.