További Olvír cikkek
10:48 Begurulunk Debrecenbe, érzem a H1N1 bukjál bennem. Egy kedves nőnél érdeklődünk, merre van a kórház, vagy a klinika. Kiderül, hogy a mentőállomás csak egy sarokra van, micsoda szerencse!
11:02 Egy mogorva férfi méreget minket gyanakodva, meghallgatja a panaszomat, aztán egyetért velem, hogy inkább hívja a kollégáját.
11:05 A mentőben fekszem, két idősebb férfi vizsgál. Az idősebbik olyan lényegbevágó kérdéseket tesz fel, mint hogy „Ki az a cigány nő itt magával?" Kiderül, hogy nem írhatnak receptet, át kell mennem a város másik végén lévő klinikára.
11:27 Követve az utasításokat eljutok a III. számú belgyógyászati klinikához. Debrecenben a parkolásra sajátos díjtételeket alakítottak ki: az első félóra ingyenes, a következő 300 forint, és 420 minden tovább 15 percért. Komoly számolásba merülünk, hogy maradhatunk-e még ebéd után is egy kicsit, mielőtt kimerülnek megtakarításaink.
11:31 A III. számú belgyógyászati klinikán egy üzletasszonyszerű ápolónő tudni akarja, hogy ki küldött ide minket. A magyarázkodást belénk fojtja, majd egy kollégával folytatott rövid konzultáció után továbbküld a III. számú belgyógyászati klinika sürgősségi osztályára, ami a sarkon túl van.
11:32 Az ebola tünetei jelentkeznek rajtam. A férfi WC-t keresem. Eltévedek. Végül megtalálom, de nincs se WC-papír, se papírkéztörlő, se szappan. Fenéktörlés a kéznél lévő hivatalos papírral.
11:41 Irány a III. számú belgyógyászati klinika sürgősségi osztálya. Eltévedek. Egy kedves ápolónő cigarettával a kezében eligazít.
11:53 Megvan a sürgősségi osztály. Az ajtón található tábla utasításait követve megyünk a recepcióra, hogy bejelentkezzünk. A recepción viszont nem lehet bejelentkezni, helyette visszaküldenek a sürgősségi osztály várótermébe. Rajtam, feleségemen és a velünk lévő csecsemőn kívül nem várakozik senki a „Kérem, ne kopogjon!" tábla alatt.
12:01 Rám törnek az akut tünetek, valószínűleg SARS. Gyorsan újra WC-re. Nincs papír, nincs kéztörlő, nincs szappan. De nincs vízcsap sem. Romániába vágyom.
12:17 Nincs életjel a III. számú belgyógyászati klinika sürgősségi osztályán. Fehérköpenyesek jönnek-mennek a folyosón anélkül, hogy bárkinek feltűnne a jelenlétünk. Nyelek kettőt, kísérletképpen kopogtatok. Egy kifejezetten goromba ápolónő elkéri a papírjainkat. Nem vagyok biztos benne, miről beszél, mondom, hogy orvosi vizsgálatra van szükségem, akut tüneteim vannak. Az orvos hamarosan itt lesz. De milyen hamar? Hamar.
12:37 A durva nővér elmegy.
12:48 Egy profi nő érkezik. Nyilvánvalóan orvos. Kiderül, hogy rossz helyen vagyunk. Az I. számú belgyógyászati klinika sürgősségi osztályára kell mennünk, ami csak két tömbnyire van, túl a sarkon. Elmagyarázza, hogyan jutunk oda. Nem lehetne, hogy mégis itt ...? A mentőállomásról küldtek. Sajnos, nem.
12:53 Megbékítem a dühöngő feleségem. Kifizetem a parkolási díjat. (Egyelőre kevesebb, mint 20 euró.) Elindulok a I. számú belgyógyászati klinika sürgősségi osztályára. Eltévedek.
13:07 Megvan a sürgősségi. Az ajtón a „Kérem, ne kopogjon!" felirat. Érdeklődök egy izgatott orvosnál. Most más pácienst vizsgál, mi is sorra kerülünk hamarosan.
13:18 A páciens távozik. Öreg hölgy. Jól kivizsgálták.
13:30 Várunk.
13:45 Várunk. Most már két másik beteg társaságában.
13:51 Érdeklődöm egy arra járó orvosnál. Kopogott már? A táblára mutatok. Haha, nem tökéletes a rendszer, haha.
13:56 Egy, az előzőnél is gorombább ápolónő jön ki. Az egyik később érkezett beteg arrébb tol minket. Az ápolónő vele foglalkozik először, nem is néz ránk. Papírok? Milyen papírok? Az ápolónő visszamegy, becsapja az ajtót.
13:57 A beteg, aki megelőzött, némi együttérzést mutat nehéz helyzetünkben most, hogy az ápolónő eltűnt.
14:02 A goromba ápolónő visszatér, és utasít minket, hogy a recepción jelentkezzünk be.
14:02:17 Feladom. Megyek, hogy megfertőzzem az embereket.
(Ford: spirk)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
