Ne mondjon le Kaufer Virág!

Nem ismerem személyesen Kaufer Virágot, így nem tudom pontosan milyen személyes, emberi és politikai okok vezették, amikor úgy döntött, hogy lemond a képviselői mandátumáról. Nyilatkozatai arról szólnak, hogy belefáradt az embertelen hajszába, amelyet a Fidesz „frakciókormányzása” kényszerít a parlamentre és az országra, elege lett a megalázó, parlamenti munkának nevezett többségi parádézásból, a kétarcúságból és hazudozásból, amely belengi a parlament üléstermét és folyosóit. A parlamenti ellenzéki lét nyomasztó kisebbségében különösen nagy az a nyomás, amit a képviselőknek el kell szenvedniük.

A Fidesz meghatározó vezetői a párt keletkezése óta élet-halál küzdelem retorikájával tartják fenn a működés lendületét. Míg a rendszerváltás időszakában, a valóban forradalmi átalakulások időszakában ez nagyon is indokolt megfontolás volt, a konszolidálódó demokráciában egyre inkább érthetetlenné vált. A létkérdés-retorika fenntartása ellenzéki helyzetben dühöt és frusztrációt szült, hatalomban a mindent maga alá gyűrés kényszeres logikáját eredményezte. Olyan primitív ősi férfiösztön ez, amelyből hiányzik a világ árnyalt értelmezésének képessége, ahol csak a minden vagy semmi elv létezik, az enyém vagy tied, a fehér vagy fekete. A Fidesz újabb és újabb politikusai az elmúlt tizenöt év alatt magukévá tették ezt a logikát, felvették az ehhez szükséges harcmodort, és ezt most az egész országra rákényszerítik.

A politika természetesen a hatalomról szól, elvek és érdekek ütköztetéséről, és ez nyilvánvalóan küzdelmes játék. De nagy baj, ha élet-halál kérdés. A politikai ellenzék feladata a kormány parlamenti ellenőrzése, működésének politikai és jogi ellehetetlenítése a demokrácia lényege elleni (újabb) támadás. A Fideszben széles körben elfogadott az az orbáni axióma, hogy a határozott érdekérvényesítés az erő mindenekfelett való alkalmazásával azonos. Itthon és a nemzetközi színtéren is. Ha az európai országok ezen az elven működnének, még mindig háborúkról szólna az életünk.

A ’45 utáni demokratikus Európában a közös érdekek megtalálása a legnagyobb civilizációs vívmány, amelynek részesévé válhattunk. Aki belekukkant egy francia, német vagy brit politikai vitába, vagy csak kicsit is követi az európai államok belpolitikáját, az láthatja, hogy a politika gyakorlásának demokratikus módja sikerrel működethető.

A demokrácia minősége egyenes arányban van a jóléttel, még akkor is, ha a gazdasági válság időszakában sokan szeretik ezt megkérdőjelezni. A politika gyakorlása a hatalom megragadásának képessége mellett a sikeres kormányzás képességéből is áll, ez utóbbi pedig nem egyeztethető össze az erőszak elvével. És bár a politika nem jótékonysági biznisz, a kulturált politika sosem játszik az ellenfél megsemmisítésére. Aki félelemkeltéssel kormányoz, arra az ember nem bízza rá a gyerekét, a jövőjét, az országát.

Mivel a politika hagyományosan férfias világ, Magyarországon kiváltképp az, a nők különösen ki vannak téve a politikai kényszermechanizmusoknak. A politikai pártok szervezeti kultúrája döntően meghatározza, hogy a nők milyen feltételekkel tudnak értelmesen bekapcsolódni a politikai tevékenységbe. Egy ököljogra épülő szervezeti logika, melyet mégoly látványos pártfegyelem rejt is el, rettenetes kihívás elé állítja a nőket. A hatalmi lépcsőn való felfelé haladás érdekében mindent el kell viselni, azonosulni kell a mindenkit lesajnáló cinizmussal és fel kell venni az agresszív harcmodort. A kormányzó Fidesz ezt a kultúrát kényszeríti politikai ellenfeleire is. A mai magyar politika egyik nagy kérdése, hogy hogyan lehet egy erőszakos és omnipotens hatalommal szemben eredményesen, mégis színvonalasan felvenni a küzdelmet.

Óriási dilemma ez az LMP-nek, ennek a létszámban kicsi és fiatal pártnak, amelynek a politikai identitásformálás küzdelmes feladatát a Fidesz-forradalom által uralt abszurd politikai térben kell végigvinnie. A kiélezett politikai légkörben sok párton belüli konfliktust eredményezhet annak végiggondolása, hogy milyen politikai válaszlépések szolgálják a következetes kormányzati kritikát egyben az LMP politikai arculatának érlelődését.

Mindez sok, valóban kemény helyzetet teremthet, amely kimeríti a politikusokat. Ugyanakkor tudni kell, a nőknek különösen, hogy annak, aki érdemi szerepet igényel magának a politikai életben, fel kell erre készülnie. Van, ami eltanulható a férfiaktól és van, ami nem. Mindenekelőtt akarni kell a politikai részvételt. Belső hajtóerő nélkül lehetetlen sikert elérni a politikában.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy egy nő tisztában legyen azokkal a társadalmi-kulturális különbségekkel, amelyek a férfiakhoz képest olyan nyilvánvaló hátrányokat okoznak számukra. Ezek jó része tanult viselkedésminta, melyek tudatos változtatásával kompenzálhatók a hátrányok. Fontos a széleskörű társas beágyazottság, és még inkább a kiegyensúlyozott és erősen támogató családi-baráti háttér.

Jó, ha egy nő alapos önismerettel rendelkezik, mert az integritás megőrzése a nőknek nagyobb kihívást jelent az alapvetően férfias közéleti térben. Sok férfi messzire jut a politika vizein kiforratlan önismerettel, éretlen attitűdökkel és önreflexió nélkül, de a nők könnyen elmerülnek a férfivilág nyomása alatt. Mivel a politikai küzdelem jelentős érzelmi megterheléssel jár, fontos, hogy az ember tudatosan fejlessze magát. Az autonómia megőrzése nem csak a személyiség védelme miatt fontos, ez közcél is: csak a női sajátosságok megjelenítése által tudják a nők árnyalni és fejleszteni a politikát és eredményesen képviselni a polgárok nagyobbik felét.

Elismerem, hogy az Orbán által vezérelt férfidomináns, erőszakos politikai világ és a pártformálódás krízisei nagy nyomást jelentenek a politikusoknak. Nehéz ebben a közegben túlélni egy fiatal nőnek. A végtelen harchoz szükséges állandó készültség, a folyamatos megaláztatások, az állandósult krízisállapot kikezdik az ember mentális állóképességét. Ma gyakran erre megy ki a játék.

Mégis kár, hogy Kaufer Világ visszaadja a mandátumát. Éppen akkor, mikor az LMP másfél év után végre megértette, hogy kivel áll szemben, és új eszközökkel, nagyobb kreativitással formálja politikáját egy lehetetlen helyzetben. Az utóbbi hetekben esély nyílt arra, hogy a párt ki tudjon törni a másfél éves bénultságból és előre tudjon lendülni. Aki kilép a politikai térből, az feladja annak esélyét, hogy befolyása legyen az eseményekre. Egy kis parlamenti párt esetében a parlamenti frakció áll a lehetőségek középpontjában, a civil hátország, ahová Kaufer Virág visszavonulni készül, információban és státuszban gyenge, és csak távolról közelítheti meg az eseményeket.

Kaufer Virág, amennyire meg tudom ítélni, jól küzdött a parlamentben. December közepén végigbeszélte az első éjszakai ülést, amely paradigmaváltást hozott a parlament előző másfél éves történetében. A politizálás elsajátítása igazi tapasztalati tanulás, az ember konkrét helyzetekben és szituációkban fejleszti tudását, kreativitását és képességeit. Most másfél év női tapasztalata vész el a politikai arénából. Kár, mert aki ezt a mai világot kibírja és megmarad embernek és nőnek, annak esélye lehet rá, hogy kifejlesszen egy olyan sikeres és eredeti női politikai viselkedés modellt Magyarországon, amire olyan nagy szükség van. Kár minden egyes értelmes nőért.

A szerző nemzetközi fejlesztési szakember