Legyünk Tudatos, Aktív, Adakozó Választók!

A közvélemény-kutatásokból csak első ránézésre vonható le az a téves következtetés, hogy a ciklus közepén is látszólag toronymagasan vezető Fidesz hátradőlhet, ellenfelek hiányában 2014-ben biztos befutó. Kétségtelen, a kormánypárt(ok?)nak egyelőre nincs ütőképes ellenzéke, a felméréseket értő olvasók számára azonban Napnál is világosabb, hogy ha jövőre nem jön el a Kánaán (nem fog), ma még bizonytalannak mért választók nagy tömege vonulhat a szavazófülkékbe kormányváltó hangulatban. A Fidesz nagy „fölénye” csak rendkívül törékeny, relatív előny.

Márpedig a Fidesz vezetésében nyilvánvalóan értve olvassák a mértékadó kutatásokat. A Fidesz mindent túlszárnyaló előnyéről szóló győzelmi jelentések csak a nyilvánosságnak szólnak. A választási vereségtől való egyre érezhetőbb félelemnek tudható be, hogy a Fidesz minden erőfeszítést megtesz a pártok mozgásterének beszűkítése és a kiszámíthatatlan választók urnáktól való távoltartása érdekében. Az elmúlt hetekben napvilágot látott, a választás tisztaságát és egyenlőségét erősen veszélyeztető két ötlet (a pártok központi támogatásának megvonása, illetve a választáson való részvétel előzetes regisztrációhoz kötése) épp ezt a két célt szolgálja. Ezen célokhoz próbál majd a kormányzat és szellemi holdudvara kínos magyarázatot hozni, melyben (részben saját korábbi, „plebejus” elképzeléseivel is szembefordulva) a Tudatos, Aktív, Adakozó Választó jelenik majd meg, mint a demokratikus stabilitás biztosítéka, szemben a demagógiára és a populizmusra fogékonyabb „vadbarmokkal”, akiket érdemes a politikától távol tartani.

A pártok központi támogatásának megvonásával a kormány minden eddigi döntésénél erőteljesebben ásná alá a pártok közötti esélyegyenlőséget. A mindenkori kormánypárt egyrészt bővelkedik (khm) alternatív forrásokban, másrészt könnyen megtalálja a módját, hogy „társadalmi célú hirdetésnek” álcázza kormányzati kampánytevékenységét. A korrupcióra kalibrált párt- és kampányfinanszírozás eddig egyetlen átlátható eleme volt a pártok költségvetési támogatása; ennek megszüntetésével a legjobb szándékú ellenzéki erőnek sem marad más választása, mint „ellenszolgáltatásért” cserébe tőkeerős támogatóknál kuncsorogni. Alighanem épp ez a Fidesz célja: az ellenfelek esetleges korrupciós botrányai mellett a külföldi szervezetektől vagy cégektől akár legális formában érkező támogatások is kiváló témát biztosítanak majd a kormánypárti médiumok számára (ahogy azt Pálffy István már előre is jelezte).

Az intézkedés mögötti érvelés már jól látszik: a tudatos szavazótáborral rendelkező pártokat majd a híveik eltartják, ahogy az Egyesült Államokban is. Az érvelésnek csak két problematikus pontja van: a pártokat nem fogják eltartani a híveik (az emberek pártokra szavazni sem szeretnek, nem hogy tömegesen adakozni nekik), és az Egyesült Államokban sem a kisösszegű magánadományokból szerzik a pártok vagyonuk jelentős részét, hanem tőkeerős csoportoktól, amelyek ennek meg is kérik az árát egyes pozíciók, illetve döntések formájában. A különbség viszont, hogy míg az amerikai rendszernek ez az eleme meglehetősen transzparens, a magyar esetben nem lenne az.

Míg a pártok központi támogatásának megvonására legalább hallottunk – nem túl meggyőző –érvet (ti. a nehéz gazdasági helyzet teszi indokolttá), az előzetes regisztráció bevezetésének ötlete mellett semmilyen szakmai indokot nem sikerült felhozni. Nehéz is volna, mivel a korábbi választások során sosem merültek fel komolyan vehető kritikák a névjegyzék precizitásával kapcsolatosan.

A kiszivárogtatott elképzelések szerint több hónappal a választás előtt lezárulna a regisztrációs időszak; aki lemarad, kimarad. Mint mindenre, erre a jogvesztő gyakorlatra is lehet nemzetközi példát találni, a legtöbb esetben azonban a szavazás napjához jóval közelebb esik a határidő, sőt az sem ritka, hogy a szavazás napján is engedélyezett a regisztráció.

A Fideszben nyilván nem ezt akarják, hanem inkább azt ösztönöznék, hogy a választáson csak a „tudatos” választók vegyenek részt, egyfajta politikai aktivizmuson alapuló cenzust emelve be a rendszerbe. A tudatosnak nevezett választók azonban inkább csak szeretik magukat racionálisnak hinni, valójában a legmagasabb végzettségű és a közélet iránt leginkább érdeklődő kisebbség is ugyanúgy érzelmi alapon voksol, mint az alacsonyabb státuszú többség – legfeljebb fennköltebben tudja megindokolni döntését.

A leglelkesebb előzetes regisztrálók rendszerint azon szavazók, akik olyan szinten ragaszkodnak pártjukhoz, hogy az bármit is tenne a kampányidőszakban, rá adnák a voksukat. Senki nem tudja elmagyarázni a kormányoldalon, miért lenne értékesebb annak a választónak a szavazata, aki hónapokkal a voksolás előtt már tudja, hogyan szavaz, mint azé, aki a kampány utolsó napjaiban (akár több információ birtokában) dönti ezt el. Ha pedig a kampány csak elbutítja a választókat, őszintébb, ha lerövidítjük vagy akár be is szüntetjük azt.

Annak az állításnak, hogy az előzetes regisztráció az állampolgári tudatosságot ösztönzi, éppen az ellenkezője igaz. Egyik legfőbb probléma ma Magyarországon a politikából való teljes kiábrándultság, a köz ügyeiben egyre kevesebben hajlandók részt venni, mivel alig érzi már bárki, hogy tényleges befolyása lehet rájuk. Az előzetes regisztráció csak újabb akadályt építene a rendszerbe: nyilvánvaló, hogy nem lenne olyan erős a regisztrációs kampány, mint a választási, a kiábrándult tömegeket még nehezebben lehetne ekkor aktivitásra ösztönözni. Borítékolható, hogy nagy számban maradnának le a regisztrációról olyan választók, akik a szavazás napjáig egyébként könnyen mozgósíthatók volnának. A választás napján így állampolgári jogukkal élni kívánó választók szép számban szembesülhetnek azzal, hogy már szavazni sem engedik őket. Nem világos, ez az élmény mitől növelné állampolgári tudatosságukat – félő, hogy inkább a nihilizmust és a demokráciával szemben eleve nem gyenge ellenérzéseket erősítené. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy 30-40%-os részvétellel megszavazott kormány legitimitása milyen lenne, mikor ezt a tényt (pl. „a kormány csak 1,5 millió választó érdekeit képviseli”) ellenfelei vélhetően rendszeresen a fejére olvasnák.

A 2014-es választások távlatában azonban a kormánypárt számára kétségkívül kedvező lehet az előzetes szűrés, hiszen intézkedéseik elsősorban az alacsonyabb státusú rétegeket sújtották, míg saját szavazóik ma is elkötelezettek – ráadásul a Fidesz mozgósító képessége legendás.

A terv ráadásul komoly kockázatokat is rejthet a kormányzó párt számára. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a Jobbik szavazói között is felülreprezentáltak az aktív, jómódú és viszonylag magas iskolai végzettségűek, így a módosításnak könnyen a szélsőjobboldali párt lehet a másik győztese. Ráadásul a Jobbik sok szempontból már szervezeti háttér szintjén is képes felvenni a versenyt a Fidesszel. Nem kizárható az sem, hogy 2014-re a Fidesz kevésbé elkötelezett támogatói válnak rezignálttá, míg a kormányváltó hangulat olyan erőssé válik, hogy akár a bizonytalanok is könnyen mobilizálhatóvá válnak a regisztrációs időszakban.

Olyan álindokok is napvilágot láttak, hogy az előzetes regisztrációval kiszűrhetőek lennének azok a visszaélések, amikor a szavazás napján kis értékű ajándékokkal csábítva buszoztatják az el nem kötelezett választókat a szavazókörökbe. Az előzetes regisztráció viszont aligha előzné meg a „buszoztatáson” alapuló visszaéléseket, inkább megkettőzné azt: egy buszoztatás helyett immár kettőre kerülhetne sor. Az ötlet ráadásul minden korábbinál hosszabbá tenné a de facto kampányidőszakot, holott a kormánypárt a szavak szintjén elkötelezettnek tűnt a rövidebb és olcsóbb kampány megvalósításában.

Az ismeretlen körben készülő választási eljárási törvény még számos meglepetéssel szolgálhat, elsősorban a választási szervek, a jelöltállítás és a kampány szabályozásának vonatkozásában. A két friss ötlet mindenesetre illeszkedik a Fidesz választásireform-elképzeléseihez: a regisztráció – a többségi elv erősítéséhez, a második forduló eltörléséhez, a győzteskompenzációhoz hasonlóan – a legnagyobb relatív támogatottságú párt esélyeit javítja, a pártok központi támogatásának megvonása pedig – a választókerületi térképhez hasonlóan – egyértelműen a Fidesz érdekeihez lett szabva.

A legijesztőbb azonban nem ez, hanem az a politika- és társadalomkép, amely ezen javaslatokból kirajzolódik. A kérdés ugyanis csak az: ha a pártok korruptak, a választók hülyék, a politikusok pedig csak tovább butítják őket a kampányban, miért élünk egyáltalán demokráciában?

(A szerzők a Political Capital elemzői)