A férjem ment gyesre – a rendszer nem érti

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy egy gyermek születését semmi nem árnyékolhatja be. De tény, hogy a homlokom nem a szüléstől és a kezdeti éjszakázásoktól lett ráncosabb.

Ez a történet megint arról szól, hogy van egy rendszer, ami nem működik, a sok sopánkodás és kéztördelés helyett pedig a megoldás elég egyszerű lenne: odafigyelés, humánpóver, ahogy a tanultak mondják. Addig már el sem megyek, hogy az adminisztrációval foglalkozókat mentegessem, lévén, emberek vagyunk, tévedhetünk. Nem. Ez megint nem az a hely. Nem vaníliafagyit kaptam madártej helyett. Igaz, a fagyizó legalább bocsánatot kér.

Nem lepődünk meg

Szeptemberben született meg a fiam. Mivel rendszeresen publikálok és tanítok, a családi kupaktanács úgy döntött, az apja megy gyesre. A papírokat úgy adtuk be, kitöltöttük, aláírtuk, néhány hét múlva pedig ismét, amikor kiderült, hogy a családnevét elírták. Mindegy, gondoltam, ennyi belefér a hibaszázalékba.

Aztán vártunk. Előbb türelmesen, később már kicsit frusztráltan. Kérdeztem az ismerősöket, barátokat, többen legyintettek. Három hónap? Ugyan már, mi hét hónapot vártunk a gyesre. Ezen a ponton muszáj hozzátennem: nem mi, hanem a gyerek. A pénz ugyanis az övé. December elején már megpróbáltunk telefonálni, de körülbelül annyit vártunk tőle, mint ha egy valóságshow szereplőjétől kérdezném meg, mikor volt a Rákóczi-szabadságharc. Esélytelen volt, hogy bárki felvegye a telefont.

Később egy ügyintéző elmondta, a gond az, hogy az OEP külön ellenőrzi, hogy az anya nem vesz-e fel máshonnan, bárhonnan pénzt a gyerek után. Anyáztam. Miért? Mert a feltételezés, hogy biztosan csalni akarunk, kicsapta nálam az állampolgári öntudatosság biztosítékát.

Diákhitel – hogy segítsék az indulást

Közben levél érkezett a Diákhiteltől. Ha nem fizetjük be a szeptember óta felgyülemlett hátralékot, bajba kerülünk. Az kéne még. Telefonálunk. Magyarázzuk, hogy egy másik állami szervezetre, a Magyar Államkincstárra várunk, hogy megkapjuk a végzést a gyes folyósításáról. Azt mondják, ők nem egy rendszer, menjünk be. (Ugyanis, ameddig gyesen vagy, szüneteltetheted a befizetést.) De hiszen már írtunk levelet, feladtuk ajánlva, elküldtük a beadandó papírok másolatát, a gyerek születési anyakönyvi kivonatát, mindent, amit találtunk. Akkor se jó. Nekik a végzés kell. Nekünk is, mondjuk, majd nagy szemekkel összenézünk. Ilyenkor mi van? Egyik szerv a másikra vár, és mi szorulunk miatta? Nagyon úgy fest.

Jön a karácsony, el is múlik. Majd a január első két hete is. Egyszer csak megjön a végzés. Nagyon jó. A párom rohan a Diákhitelhez, nehogy baj legyen. Papírt átveszik, lefénymásolják. Köszönjük, megúsztuk. Az ügyintéző elmondja, hogy a szeptember és január között felhalmozott összeget ki kell fizetni. De miért? A gyerek szeptemberben született. Nem baj. Az számít, hogy a végzés január 3-tól szól. Hümmögünk. Nem értjük.

Hol a pénz?

Eljön a február, eltelik az első hét. Kiutalás nincs. A számlánkon a végösszeg szomorúan pislog. Én kérek elnézést. A család férfi tagja felkerekedik: elmegy az OEP-be. Egyik ablaktól a másikig jár, ahol közlik vele: ez az ügy még az Államkincstár előtt van, annak ellenére, hogy nekik kéne megállapítani, hogy jogosultak vagyunk. De tessék már mondani, addig már eljutottunk, hogy nem az anyja, hanem az apja megy gyesre? Ja, addig még nem. Még vizsgáljuk.

A szakállas átmegy az Államkincstárhoz. Az ügyintéző – nem kis várakozás után – széttárja a kezét. Még mindig az OEP-re várunk. Tudom, onnan jövök, és itt a hivatalos végzés a kezemben. Sajnálom, én a gépben azt látom, hogy még mindig nem hagyták jóvá. Egy cinkos kacsintás mellett átnyújt egy telefonszámot, amit tutira felvesznek. Nem értjük. Miért nem utalnak, ha a végzést már elküldték?

Végkifejlet: a nem létező végzés esete

Telefonálok. Azonnal felveszik, kicsit enyhül a hangom. Majd amikor öt percig magyarázom, hogy nem az apósom nevében (akit ugyanúgy hívnak, mint a férjemet) kérnék segélyt, hanem szeretnék információt kapni, összeáll a kép. Kapcsolnak egy ügyintézőhöz. Ahhoz a hölgyhöz, akinek a neve a végzésen áll. És innentől lesz igazán izgalmas: ugyanis nem érti, hogyan kerül a kezembe a végzés. Tényleg, jobban megnézem: nincs aláírva, csak pecsételve. Szinte hallom, hogy a vonal túloldalán micsoda kavarodás van: hogyan kerülhetett ki egy dátumozott hivatalos papír? Azonnal visszahívnak. És tényleg. Három perc telik el.

Most már nagyon kíváncsi vagyok. Két kérdésem van: miért nem kaptunk még pénzt? Mert még mindig vizsgálja az OEP, hogy tényleg az apja van-e gyesen. Szeptember óta vizsgálja. Hangosan felnevetek. Illetve, hogy miért van a kezemben egy nem létező papír. Az ügyintéző zavarban van: valószínűleg kinyomtatta magának, és véletlenül a postázóba került. Megsajnálom. Tévedés. Van ilyen. Mitévők legyünk? A megoldás egyszerű: írjak egy nyilatkozatot, ha kell kézzel, hogy máshonnan nem kapok pénzt, én az anyja, a gyerek után. Így teszek. Két nap múlva megérkezik a pénz. Kínzó a gondolat: vajon azóta megérkezett az OEP-jóváhagyás? Vagy a gyors ügyintézés a kínos helyzetnek köszönhető?

Azért a diákhitelt felmondjuk...

Más is érkezik egy hét múlva. Egy levél a Diákhiteltől: felmondták a szerződést, azonnal fizessük ki az egész összeget nyolc napon belül. Az apja kicsit elsápad. De hát voltam bent, lemásolták a papírt, kitöltöttem egy hivatalos nyilatkozatot is. Nem tudom, drágám, menj be. Be is megyek, az kurvaélet. Most már nagyon mérges.

Két dokumentum van. A két dokumentum fejléce összesen egy szóban tér el. Az egyiken támogatásra, a másikon gyermek utáni támogatásra vonatkozik a szüneteltetés. Az ügyintéző szó nélkül lemásolta az Államkincstár végzését, (megint) a gyerek papírjait, (megint) és magát a dokumentumot. Nem szólt, hogy rossz a papír. Valószínűleg nem vette észre. Nem úgy azok, akik árgus szemekkel vizsgálják a beadott papírokat. A hitelt azonnal megszüntették. Igen. Majd miután a szakállas bement és szóvá tette, hogy ez hogyan lehetséges, azonnal visszacsinálták. Nem értjük. Szelektív látásban szenvednek az urak? Hovatovább egy rossz dokumentum miatt, ami mellett ott az Államkincstár végzése (már hónapok óta), a gyerek születési papírjai, hogy merik venni a bátorságot egy ilyen húzáshoz? Ez több mint felháborító.

Egyébként ha nem telefonálok, vajon mikor utalták volna el a pénzt? És ha probléma vagy kérdés van, miért nem írnak, hívnak füstjeleznek? Nagyon szívesen bementem volna az OEP-be nyilatkozatot tenni, beadványt kiegészíteni. De nem kérték. Nem jött hiánypótlásra felszólító papír. Azt, hogy gyes esetén a diákhitelt szüneteltetni lehet, természetesen magunktól derítettük ki. A rendszer ugyanis elvárja, hogy fizess. Még akkor is, ha nem kell. Ők miért nem teszik meg ugyanezt?

Enyhén szólva is problémás az adminisztráció az állami szervezeteknél. Fél évet kellett várni a gyesre, pedig csak annyi történt, hogy született egy gyerek. Egy állampolgár.