Levente, Irén
20 °C
37 °C

A megújulók rekordokat döntögetnek, itt az idő az energiarendszer megújítására is

A megújulók rendre világrekordokat döntögetnek, ráadásul egyre olcsóbban. A valódi áttörés azonban csak akkor következhet be, ha az egész mostani energiarendszert átalakítjuk. Ezzel viszont nem várhatunk sokáig, a klímaválság a nyakunkon van - ezt Trumpon kívül már szinte a világ összes vezetője is belátja.

Bár az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke számára még mindig nem egyértelmű a klímavédelem fontossága, ezzel egyre inkább kisebbségbe szorul. Az üzleti világban olyan nagy cégek, mint a General Electric vagy a Tesla, a politikai életben pedig még a legnagyobb szennyező országok (Kína, India) vezetői is kiállnak a párizsi éghajlatvédelmi megállapodás mellett. Ezzel pedig - mint ahogy az egyezmény szövegéből kiderül - egyúttal hitet is tesznek a megújuló energiaforrások használata mellett.

Nem hiába. Nap mint nap újabb hírek látnak ugyanis napvilágot arról, hogy egyre több város és ország kizárólag, vagy többségében megújulókkal termeli meg a számára szükséges energiát. Májusban kétszer is megdőlt a napenergia-rekord - az egyébként nem túl napos - Nagy-Britanniában május 26-án a déli órákban az áramfogyasztás mintegy negyedét napenergia-termelésből fedezték. Április 30-án Németországban pedig az elfogyasztott áram 85%-át megújuló energiaforrások biztosították.

A ma nyilvánosságra hozott REN21 éves jelentés szerint minden eddiginél több megújuló épült 2016-ban, és a megújulók az eddigi legtöbb, 161 GW kapacitást adták az áramtermelő rendszerhez tavaly. Ráadásul az eddiginél lényegesen olcsóbban, 23%-kal kevesebb befektetési költség mellett, mint egy évvel korábban. Ezzel a rekorddal a globális megújuló-termelőkapacitás egy év alatt 9%-ot ugrott és a világ áramtermelésének már csaknem negyedét szolgáltatták a megújulók.

A megújulók terjedése mindazonáltal nem problémamentes. Számos kérdés felmerül az állam szerepéről, a támogatások létjogosultságáról, a piaci konformitásról, tőzsdei ügyletekről. Ezeket ugyanakkor nem lehet csupán a megújulókra leszűkíteni, az egész jelenlegi energiarendszer küzd ezekkel a problémákkal.

Az energiapiac voltaképpen sehol nem működik tisztán üzleti alapon: történelmi örökségek terhelik, át-meg-átszövik geopolitikai, biztonsági megfontolások, nemzeti politikai érdekek.

A fosszilis energiahordozókat évszázadok, az atomenergiát évtizedek óta használjuk, mindkettőt a mai napig hatalmas összegekkel támogatjuk államilag. A megújulók ehhez képest körülbelül 15 évvel ezelőtt indultak hódító útjukra. Olyan piacra érkeztek be, ahol az állam mindig is jelen volt közvetlen és közvetett formában: pénzügyi (pl. kedvezményes beruházási hitel, ártámogatás) és adminisztratív (pl. az energiapolitika formálása, piaci körülmények meghatározása) támogatásokkal. Igaz, ezen piacok egy részét (pl. az Unióban) liberalizálták már, azonban a korábbi támogatások hatása továbbra is előnyt biztosít a régi szereplőknek, a konkrét támogatások pedig továbbra is torzítják a piacot.

A G20 országok évente 444 milliárd dollárral támogatják a fosszilis energiahordozókat - ami négyszer annyi, mint amennyit az egész világ költött a megújulók támogatására 2015-ben! Az OECD elemzése szerint az EU-ban 39 milliárd euró ment el a fosszilis támogatásokra 2013-ban, ami fejenként 603 euró kiadást jelentett az EU lakosainak. Miközben a szénerőművek csak az EU-ban több tízezer ember halálához járulnak hozzá évente.

És az atomerőművek? Köztudott, hogy üzleti alapon sehol nem épült még atomerőmű a világon. Bár a kormány évekig vitatta, az Európai Bizottság döntése világosan kimondta, hogy Paks II-t is állami támogatásból fogják megépíteni és üzemeltetni - ahogy az a többi jelenlegi uniós atomerőmű projektnél (pl. a brit Hinkley Point) is kimutatható.

Gondoljunk csak bele, mi történne, ha az atomerőművek befektetőinek piaci alapon kellene felelősség-biztosítást kötniük. A fukusimai katasztrófa minden következményével együtt mintegy 118 milliárd dollárjába kerül Japánnak - legalábbis a tavaly decemberi becslés szerint. Vajon mekkora összegbe kerülne egy atomerőmű biztosítása, ha nem az államoknak kellene jótállnia egy esetleges baleset által okozott károkért? A megújuló energiáknál nincsen ilyen óriási kockázat.

Ha mindezeket az externáliákat is figyelembe vesszük, a megújulók előnyei tovább növekednek: nincsenek baleseti-, egészségügyi kockázatok, a környezetterhelés pedig elhanyagolható például a szén- és atomerőművekhez képest. Vannak viszont gazdasági előnyök. A Trump által eltörölt Obama-féle “Clean Power Plan” (Tiszta energia terv) például a hivatalos számítások szerint 20 milliárd dollár éghajlati és 14-34 milliárd dollár egészségügyi hasznot hozott volna.

De a megújulók munkahelyteremtő képességére is számos adat áll már rendelkezésre. Az egyik szerint például az USA-ban 12-szer olyan gyorsan fejlődik a megújulós munkaerőpiac, mint a többi ágazat. Éppen ezért talán nem is lesz olyan nagy hatása Trump döntésének a világ klímavédelmi intézkedéseire , hiszen ezidáig több mint 1000 cég, 15 állam és 68 város jelezte az USA-n belül, hogy mindenképp kitartanak a párizsi célok mellett - nyilván saját érdekeik mentén is.

Persze a megújulókra való átállás nem zökkenőmentes. A megújulók állami támogatása is magában hordozza a tévedések és pénzügyi fiaskók lehetőségét. Éppen ezért jó hír, hogy Németországban már kisebb intenzitással támogatják a megújulókat, és - az EU-s törekvésekkel összhangban - egyre inkább piaci alapon igyekeznek a projekteket működtetni. A változás egyfelől a megújuló szektor izmosodásának tudható be, másrészt gazdasági döntés. Azt segíti elő, hogy ne legyen drágább a megújulókra történő átállás mint amennyire feltétlenül szükséges.

A megújulók piaca is napról napra változik, így nem ajánlatos egy-egy cég teljesítményéből az egész iparág gazdasági fenntarthatóságára vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni. Lehet, hogy pl. nem a Tesla lesz a jövő sikervállalata, de - ugyanúgy, mint az IT forradalom, és az azt meglovagolni próbáló cégek esetében - egy-egy innovatív cég bukása nem változtat az irányon, amerre a világ halad.

A megújulókba tavaly összességében körülbelül dupla annyi befektetés áramlott, mint fosszilis energiába, így 2016-ban globálisan az új kapacitás 55%-át adták, másfélszer annyit, mint a szén- és gázkapacitások együttvéve. Egyre több kormány és piaci szereplő teszi le a voksát a megújuló energiaforrások mellett: tavaly év végén például 50 ország, és rengeteg cég (pl. Google, Apple, Facebook, Tesco, Ikea, Lego, Walmart, GM, stb.), város (pl. Atlanta, Salt Lake City, San Francisco, Portland) tett vállalást arra, hogy áttér 100%-ban a megújulókra.

A nemzetközi elemző cégek előrejelzései azt mutatják, ezek a trendek továbbra is folytatódnak: az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) becslése szerint a következő években is a megújulók uralják majd az új áramtermelő kapacitások piacát. Körülbelül 700 GW új kapacitás várható 2020-ig.

De a rendszer hosszútávú, fenntartható működtetéséhez az egész energiaszektor fő kérdéseinek újragondolására van szükség: ki fizeti meg az energiatermelés externális költségeit (klímaváltozás, levegőszennyezés, nukleáris balesetek, stb.) és miképpen gondolkodunk az energiatermelésben az állam szabályozó szerepéről. Megfelelő támogatási politikával az évszázad közepére globálisan elérhető a 100%-ban megújulókon alapuló energiaellátás, a Párizsi Megállapodásban is szereplő karbonsemlegesség.

Ez a saját jól felfogott érdekünk is, mert csak így kerülhetjük el a klímaváltozás hatásaival fellépő hatalmas társadalmi és gazdasági költségeket (természeti katasztrófák, aszály, éhínség, háborúk, betegségek stb.). Ráadásul, a megújulókra való átállással nem hagyunk több százezer évig sugárzó nukleáris hulladékokat az utánunk jövőkre, és nem égetjük tovább a fosszilis energiahordozókat olyan mértékben, amivel élhetetlenné melegítjük a bolygónkat.