GVH szerint igenis szükség van az árampiac liberalizációjára

Re: A liberalizáció az árampiacon nem üdvözít
(Az alábbiakban a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai reagálnak Aszódi Attilával, a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának elnökével készített interjúnkra.)

A GVH egyetért Aszódi Attilával abban, hogy az energiaszektor eddigi magyarországi liberalizációja kudarcos történet, valamint abban, hogy szükség lenne egy kiszámítható, az energia szektorba történő hatékony beruházásoknak kedvező környezet kialakítására. A GVH egyetért abban is, hogy regionális méretekben kell gondolkodni – a fogyasztó természetesen akkor járna jól, ha ez azt jelentené, hogy egy regionális piacon versenyeznének kegyeiért a kínálatot biztosító cégek, közöttük az MVM is. Aszódi Attila más állításaival azonban röviden vitába száll a GVH, néhány kérdésben pedig ténybeli pontosítás szükséges. Ez utóbbiakkal kezdjük:

1. Aszódi Attila azt állítja, hogy a Miniszterelnöki Hivatal honlapján megjelentetett anyagokban "nincs semmi új felvetés". Bizonyos megszorításokkal ez igaz. A GVH évek óta következetesen képviseli a villamos energia szektor piacnyitásával kapcsolatos szakmai álláspontját, így a hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerződések ügyének rendezését, a rendszerirányító tulajdonosi leválasztását, a regionális piac szükségességét, a határkeresztező kapacitásokhoz való diszkriminációmentes és átlátható hozzáférés biztosítását. Hasonló megállapításokkal zárult a GVH 2006-ban befejeződött ágazati vizsgálata, ugyanezt igyekezett érvényesíteni a GVH akkor, amikor a kormányzat bevonta a különféle jogszabályok előkészítésébe, és a GVH éves beszámolóiban is évek óta visszaköszönnek a GVH javaslatai. Korábban a verseny fontosságát hangoztató általános kijelentések ellenére nem volt politikai fogadókészség a GVH által alkalmazott megközelítéssel szemben, a miniszterelnök közelmúltbeli bejelentése pedig arra utal, mintha ez a helyzet változott volna.

2. Aszódi Attila azt sugallja, hogy az említett anyagok valójában nem most készültek. Ez nem igaz, az anyagok 2008-ban készültek Noha a GVH anyagának üzenete lényegében megegyezik a GVH évek óta képviselt álláspontjával, a GVH munkatársai az elemzés során természetesen figyelembe vették a közelmúlt eseményeit, az azokkal kapcsolatos vitákat és az ezekben elhangzott érveket.

3. Aszódi Attila azt is állítja, hogy megbukott "ez az egész liberalizációs modell". A GVH értékelése szerint Magyarországon a mai napig nem történt a villamos energia szektorban valódi piacnyitás, amely teret engedett volna az érdemi verseny kialakulásának - képtelenség tehát azt állítani, hogy az megbukott volna. Ami valószínűleg valóban megbukott, az a kénytelen-kelletlen, liberalizációs huzavona, amely lényegében megőrizte a korábbi struktúra legfontosabb elemeit. Az Aszódi Attila által említett kaliforniai példa - és más hasonló példák, melyek között szokás emlegetni az elmúlt évek néhány jelentős európai áramkimaradását - sem a liberalizáció, hanem a következetlen liberalizáció veszélyeire hívják fel a figyelmet. Ha kitekintünk a világba, számos sikeres gazdaságban, elég Skandináviát vagy Nagy-Britanniát említeni, működik liberalizált villamos energia piac, és az Európai Unió - amelyben Magyarország is tagállam - szintén ebbe az irányba tart.

4. Aszódi Attila szerint fontos lenne, hogy az MVM regionális szerepet játsszon. Bár a GVH egyetlen ágazatban sem ért egyet a "nemzeti bajnok" adófizetők pénzéből történő építéséről szóló iparpolitikai törekvésekkel, valóban sok előnnyel járna egy regionális villamos energia piac kialakítása, amit a GVH már jó ideje szorgalmaz is. Valószínű azonban, hogy az MVM "feldarabolása" – vagyis a rendszerirányítás és a hozzá tartozó eszközök, ideértve az átviteli hálózatot is, leválasztása – nélkül ilyen piac nem jöhet létre, hiszen ott nem lehetnek másoknál "egyenlőbb" piaci szereplők.

5. Aszódi Attila véleménye az, hogy a villamosenergia-szektor privatizációja el lett rontva. Meglehet, hogy így van. A szektorra jellemző versenypolitika problémák egy része sem létezne, ha annak idején a privatizáció másként megy végbe. Azt azonban, hogy – természetesen csupán részben – ennek következtében az MVM kisebb kínálattal rendelkezik, mint például a hasonló cseh vállalat (amely egyébként nem biztos, hogy jó példa, hiszen európai méretekben is jelentős szereplő), nem lehet és a GVH szerint nem is szabad olyasmivel kompenzálni, mint a rendszerirányító és az átviteli hálózat ellenőrzése. Ahogy Aszódi Attila is említi, ez még – az egyébként valóban nemzeti bajnokot építő – Csehországban sincs így.

6. Végül, de nem utolsósorban, Aszódi Attila azt állítja, hogy a GVH (és a Regionális Energiakutató Központ) véleménye csupán egy "hasonló gondolkodású közgazdászokból álló csapat gondolkodásának eredménye", amely csupán egy a sok közül, miközben "vannak olyan gazdasági körök, elemzők, szakemberek, akik meg ezzel ellentétes véleményt vallanak". Valóban vannak ellentétes vélemények, a GVH és a Regionális Energiakutató Központ "gondolkodása" azonban nem elszigetelt, marginális radikalizmus, hanem az európai főáramba tartozik. Hasonló gondolkodást képvisel például az Európai Unió szabályozása, az Európai Bizottság 2007-ben befejeződött ágazati vizsgálata, az ennek nyomán (többek között az MVM ellen is) indult versenyfelügyeleti eljárásai, a Brüsszelben megfogalmazódó új villamosenergia piacnyitás csomag, és még sorolhatnánk.

Kovács Csaba
a GVH veresenypolitikai irodájának vezetője

Polony Gergely
a GVH vizsgálója