Miklós
-7 °C
2 °C

'Soha a büdös életben nem szólítottam magam Tanár úrnak!'

2004.09.08. 16:24
Kapcsolódó cikkek (1)
Re: Mokka, kacagás?

Tisztelt szabózé,

még a titkárnőm is csodálkozva ingatja a fejét, amikor ezeket a sorokat diktálom. Nem csoda, még sohasem válaszoltam kritikára. Most sem látom nagyon értelmét, de mégis, az Index szeptember 6-ai, hétfői ajánlatában Mokka, kacagás? címmel találtam meg az Ön - milyét is? A műfaj nehezen meghatározható, de mert ez ingoványos terület, maradjunk abban, hogy "írását". Azzal kezdeném, ami különösebben nem érint. "Lakat T. Károly egy ácsolt kerti padon simizi lelkesen a baloldali politikusok elavult haját és Verebes István kérdez szuszogva vicceseket saját magától."

Na szóval: azon a bizonyos ácsolt kerti padon, még 1989 augusztusában kezdtünk Forró Tamással interjúkat készíteni. A helyzetet kényszer szülte, délután nem lévén stúdió, a MOVI udvarán a sofőrök számára kijelölt "pihenőpadra" ültettük a prominens politikusokat Berecz Jánostól Orbán Viktorig. Ez az ácsolt kerti pad az egyetlen, ami még felidézi a "ősidőket" függetlenül attól, hogy már a stúdióban áll, és helyettem mondjuk Lakat T. Károly ül rajta. A rovat címe mondhatni beszélő cím, és visszautal a kezdetekre: "Kinn, padon".

Ugyan már, mi ezzel a baj? Az pedig, hogy Verebes szuszogva kérdez saját magától, az megint műfaji kérdés (tudom, hogy az Ön számára ez tényleg ingoványos terület), illetve tartalmi annyiban, hogy jókat kérdez-e, és jókat válaszol-e. Erről lehet Önnek véleménye ugyanúgy, ahogy másnak is. Verebes már Szabó filmjében, a Redl ezredesben is szuszogott, de gyanítom, hogy ez is ingoványos terület az Ön számára.

Ami engem illet: "Havas Henrik, aki annak köszönheti tévés karrierjét, hogy Tanár úrnak szólítja magát nagy nyilvánosság előtt, és néha hátba veregeti Verebes Istvánt."

Hát ez egy óriási faszság! Soha a büdös életben nem szólítottam magam Tanár úrnak! Próbálok életszerű helyzeteket kitalálni, például olyat, hogy "Jó napot kívánok, Havas Henrik Tanár úr vagyok!", vagy: "Én, mint Tanár úr, azt hiszem, hogy", esetleg: "mi Tanár urak úgy gondoljuk, hogy". Baromság. Nem mintha Ön egyedül lenne ezzel, már György Péter az ÉS-ben is próbálkozott, némileg cizelláltabban: "Havas Tanár úrnak szólíttatja magát." Ez azért már ügyesebb, és az Ön primitív, átlátható szövegével szemben már veszélyesebb, tehát gonoszabb is. Természetesen sohasem szólíttatom magam Tanár úrnak, mármint a televízióban, mert az egyetemen, ahol tíz éve tanítok, ez bevett szokás, nincs ezzel semmi baj.

Segítek Önnek, elmondom mi ennek a Tanár urazásnak a korrekt története: amikor öt éve a Heti Hetes elindult, a műsorvezető Csiszár Jenő volt, aki momentán nálunk tanult a JATE kommunikáció szakán. Ő használta először a Tanár úr kifejezést, amit aztán rengetegen átvettek, annak ellenére, hogy Csiszár távozása után éppen a Heti Hetesben maradt ez abba, hiszen Jáksó László Vitray Tamás tanítványa volt, ezért ő hangsúlyozottan Havas úrnak szólított, méghozzá következetesen. De, hogy segítsek egyéb más műsorokban, Szulák Show-ban, Activityben stb. valóban Tanár uraznak, nekem is furcsa, de lassan megszokom. Amúgy rengetegszer előfordul, hogy különböző helyzetekben megkérdezik, hogy hogyan szólíthatnak. A felsorolt lehetőségek között általában szerepel a Tanár úr is, hát ez van.

Törődjünk bele mindketten.

Ami a legjobban bosszant: "ráadásul ontja a riportkönyveket, amelyekhez pont annyi köze van, mint a nevével fémjelzett öltönyhöz, borhoz". Ez megint György Péter színvonala. Kezdjük távolabbról, mondjuk a klasszikusoktól, anélkül, hogy természetesen hozzájuk merném hasonlítani magam. Ki az az elmebeteg, aki azt hiszi, hogy Trumann Capote a Hidegvérrel című stílusteremtő könyvéhez egyedül gyűjtött anyagot? Norman Mailer a Hóhér dala című kétkötetes monumentális munkájához Larry Schiller producer szolgáltatott több száz órányi magnófelvételt, és több ezer oldalnyi - ügyvédek, újságírók által elkészített - interjút, háttéranyagot. Mailer fel sem állt az íróasztal mellől, úgy írta meg a XX. század egyik legjobb non fiction regényét.

Tudom, hogy a műfaj, mint olyan az Ön számára ingoványos terület, de azért egy kis útmutatás sohasem jöhet rosszul.

Ami szerénységemet illeti, haha! Ha venné a fáradtságot, meggyőződhetne róla, hogy a riportkönyveimben nemcsak feltüntetem a közreműködő munkatársak nevét, de azokban a fejezetekben, amelyeket különböző okok miatt ők írtak rigorózusan figyelek arra, hogy az olvasó számára nyilvánvaló legyen, "ezek a tollak nem az én tollaim". Többször megkérdezték már, és ezúttal sem tudok mást válaszolni, minthogy vannak olyan helyzetek, szituációk, amikor egy ismert arc lehetetlenné teszi a riporteri munkát. Egyetlen példa: az én pofámmal nem lehetett észrevétlennek maradni Csernus doktor kiscsoportos foglalkozásán a Lipóton. Ilyenkor helyettesít régi tanítványom, aki jegyzetel, magnófelvételt készít, és ezért a munkájáért két dolog jár. Egyrészt pénz, másrészt az elismerés, ami annyit jelent, hogy a könyv szerzője félreérthetetlenül jelzi az olvasószámára: ez a szövegrész nem Havas Henriktől, hanem tanítványától származik.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Ön szövegében kijut nekem néhány vállveregetés is - de ezek valahogy kevésbé foglalkoztatnak.

Mint az első sorokból is kiderül, ez a válasz volt az első, de megnyugtatom, szabózé, (urat, hölgyet?) az utolsó is.

Üdvözlettel: Havas Henrik (Tanár úr)

Havas Henrik ezt a levelet nem az index olvasóinak, hanem a szerzőnek szánta, és csak a szerző kifejezett kérésére járult hozzá a levél nyilvánosságra hozatalához. Havas Henrik a levéllel nem kíván vitát nyitni az olvasói rovatban.

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!

Felfedeznéd Portugáliát?

Itt a remek alkalom, hogy megismerd. Beszámolók, fotók - böngéssz!