Állampolgár és az okmányirodák

Pár héttel ezelőtt egy munkatársam megemlítette, hogy délután el kell meni kicsit ügyintézni, mert lejárt a jogosítványa. Szegény ember, micsoda pech, hogy valakivel ilyen történik. Az enyém még biztosan évekig érvényes. Gondoltam megmutatom neki az enyémet, irigykedjen egy kicsit. Elővettem, és ekkor jött a pofára esés. Bizony az enyém is lejárt, már tavaly novemberben. Szóval a történet itt kezdődik.

Az első kérdés, ami megfogalmazódik az emberben, hogy mit is kell ilyenkor csinálni (mármint az első kétségbeesés után)? Látogassuk meg először az ekormanyzat.hu -t, onnan biztos kiderül. Az ügyleírásoknál viszonylag gyorsan megtaláltam a vezetői engedélyről szóló részt. Részletes leírások következnek arról, hogy ki kaphat ilyet, milyen típusai vannak, mit tartalmaz a jogosítvány. Tényleg minden le van írva, de sajnos, ami engem érdekelt , azaz konkrétan mit is kell magammal vinnem az okmányirodába, hogy megkapjam az új jogosítvány, nem bírtam belőle kihámozni.

Másnap, emiatt kissé felkészületlenül, de optimistán indultam neki szerencsét próbálni. A lakóhelyem a pomázi okmányirodához tartozik. Szóval irány pomáz. Az okmányirodában kellemes meglepetés, egyrészt egy cetlire kifüggesztve megtaláltam, amit az ekormanyzat.hu-n hiába kerestem (felsorolták azt a 4 dolgot, amit magammal kell hozni), másrészt az ajtó előtt csak pár ember várakozott. Gyorsan elrohantam okmánybélyeget venni (hogy ezt miért nem bír egyetlen okmányiroda sem árulni, az rejtély), majd vissza az irodába. A falon egy ügyes kis készülék, amivel sorszámot lehet kérni. Megnyomtam a rám vonatkozó gombot, és ekkor jött az első kudarc. "Sajnos mára nem tudunk több sorszámot kiadni". De hiszen még csak délelőtt tíz óra van?

Hát ez egyelőre nem jött össze. Bementem inkább dolgozni. Egyik kolléganőmnek eszébe jutott, hogy a tévében bemutatták, amikor a Pólus Centerben átadtak egy új okmányirodát. Erről még biztos nem tud sok ember, talán érdemes lenne ott megpróbálkozni. Sikerült kinyomoznia a telefonszámukat is, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy: "lehet jönni nyugodtan, más okmányirodákhoz képest itt kevesebben vannak". Gyorsan autóba ültem, és egy óra körül már ott is voltam. Az ott dolgozó hölgytől azonban legnagyobb meglepetésemre azt a tájékoztatást kaptam, hogy sajnos ma már teljesen beteltek, nem tudnak több új ügyfelet előjegyezni. Elképedve mondtam, hogy fél órája telefonáltam, és akkor mást mondtak.

- Milyen számot hívott? Nemrég kaptunk telefont, még mi sem tudjuk a számát. Az nem lehet, hogy nekünk telefonált.
- 410-6381
- Mi biztos nem mondtunk ilyet

Ez nem jött össze. Az autóban ülve eszembe jutott, hogy próbáljuk meg visszafelé a központi okmányirodát a Visegrádi utcában. Itt azonban azt kellett tapasztalnom, hogy már megvalósult a négy és fél napos munkahét, mert pénteken egy órától zárva vannak.

A kudarcok után pár nap múlva megújult erővel vágtam neki a küzdelemnek. Elmentem megint a Pólus Centerben található okmányirodába. Negyed órával nyitás előtt beálltam a sorba, és így délután három órára kaptam időpontot. Kicsit megborzongtam. Ezek szerint, ha mondjuk nyitás előtt csak öt perccel állok be a sorba, akkor lehet hogy megint nem kerülnék sorra? Na mindegy örüljünk a sikernek. Ennyi időt nem lehet boltok nézegetésével eltölteni, úgyhogy bementem dolgozni, és visszajöttem három órára. Fél óra várakozás következett, ami végül is nem olyan sok.

Ez idő alatt némi bepillantást lehetett nyerni, hogyan is működik egy okmányiroda. Két ügyintéző hölgy foglalkozik az ügyfelek kiszolgálásával. A harmadik hölgy a folyamatosan érkező, reménykedőket tájékoztatja arról hogy jöjjenek vissza másnap reggel. Két biztonsági őr pedig őrzi az egész komplexumot és gondolom védelmezi a hölgyeket. A beosztás szerint negyedóránként érkezik új ügyfél. A kilenc órányi nyitvatartási idő alatt ezek szerint 36 embert tudnak kiszolgálni. Ehhez öt emberre van szükség. Most már kezdem érteni, miért kerül 4000 Forintba egy jogosítvány megújítás, 6000 Forintba pedig egy új útlevél. Közben naiv ügyfél érkezik:

- Útlevelet szeretnék kiváltani
- Tessék visszajönni másnap délelőtt
- De hát akkor dolgoznom kell, nem érek rá
- Ja, hát aki utazni akar, annak bizony időt kell szánnia erre is.

De közben szólítanak, hogy én következem. Szinte hihetetlen. A célegyenesben vagyok. Beültetnek egy kis kuckóba és elkészül a számítógépbe a fénykép rólam, majd elkérik a szükséges papírokat. Aztán, amikor már egyáltalán nem számítok rá, következik a teljes megsemmisülés:

- Sajnos nem tudom Önnek elkészíteni az új jogosítványt, mert különbözik a személyi igazolványában és a régi jogosítványában található név.
- Micsoda???? Miben különbözik?
- A személyi igazolványban két utóneve van, míg a régi jogosítványban csak egy.
- Ez miért számít?
- Az az előírás, hogy ennek egyeznie kell.
- És most mit csináljak?
- El kell hozni a születési anyakönyvi kivonatot is.
- Megint reggel sorba kell állnom, hogy újra időpontot kapjak?
- Igen.

Szóval megint ott tartok, mint egy héttel ezelőtt. Jogosítványom még mindig nincs.

Kis statisztika az eddigiekről:

Jogosítvány kiváltása miatt megtett út összesen (Pomáz, Pólus Center 3x, Visegrádi utca): kb 85 km

Jogosítvány megszerzésére fordított idő: 5-6 óra

Kívülről szemlélve nehéz megérteni, hogy miért kell ennek ilyen nehézkesen menni? Elvileg a 4000 Ft-tal az ember megfizeti a jogosítvány kiállításának munkadíját, akkor miért nem lehet annyi munkatársat felvenni erre a feladatra, hogy ez gördülékenyen menjen? Másrészt miért kell negyed óráig tartani, amíg egy ügyfél adatait rögzítik a számítógépen?

Fél évvel ezelőtt már jártam hasonlóképen. A kocsi egyik rendszámát vesztettem el akkor. Szintén a pomázi és a központi okmányirodánál próbálkoztam többször is sikertelenül, míg végre felfedeztem az okmányiroda bejárati ajtaján egy cetlit, ahol ügyes vállalkozó hirdette hogy rendszámtábla-ügyintézést vállal. A megadott telefonszámot felhívtam, ahol tízezer forintért elvállalták azt az ügyintézést, amit az okmányirodának kellett volna csinálni. Elég volt a telefonba bediktálni a rendszámot, és három nap múlva az előre megbeszélt helyen átvehettem azt.

Attila