Egy menő csapat
A pultnál három alkalmazott pecsételt bőszen szórólapokat, kissé ferde
mosollyal el is vettem egyet egy utcai szórólapostól egy nappal később, mint
aki már tudja, hogy a kézséges, udvarias, mindent a vevőért hangulat meg is
áll a szórólap aljánál... Odaléptem az egyik, alacsony, picit borostás
egyénhez, és előadtam gondomat.
- Szoftverfrissítést szeretnék, és zörög a hangszóró...
-Használta más fülhallgatóval a készüléket?
-A hangszóró zörög
-Az nem szoftverhiba!
-Valóban, nem az. Hardverhiba, kb ki kell cserélni.
-Jó. OK. A munkatársam felveszi az adatokat.
Átsétáltunk az asztal és a szórólapkupac másik végéhez ahol egy magas, szőke hölgy pecsételt "mán mingyán manedzser leszek" arckifejezéssel. Addigra világos lett a bemutatott garancia alapján, hogy ez egy nyereménytelefon. Talán számít, talán nem.
-Cserekészüléket kapok?
-HA! reagált a borostás aztán milyenre gondoltál???
- Hááát, -mondtam ártatlanul szívesen kipróbálnék egy 3410-est, vagy egy
5210-est, mert ezek nagyon tetszenek, meg ecsémnek is, lenne egy kis öröm az
ürömben, míg rossz a másik.
- Hát egy kommunikátor nem kéne?
-Nem, nekem az a kettő tetszik.
-...vagy egy kétszázkilencvenezres 8910i? (az adatok itt nem biztosak, ekkor
ugyanis már csak a kérdések emelt hangú, bántó stílusára figyeltem)
-Nem, az a kettő tetszik, amit említettem... Te most szivatsz engem??
-Én aszittem te kezdtél szívózni, mikor megkérdezted kapsz e
cserekészüléket...
-Érdekes. Jómagam kicsi pont vagyok, egy egyszerű elme, de gondoltam, ha
Nokia-s lennék gondoskodnék róla, hogy ha valakit az a bosszúság ér, hogy
alighasznált telefonját javíttatni viszi akkor az egyébként a cég által
dömpingszerűen reklámozott telefonok egyikét kapja cserébe a szervízben az
illető, hogy SZERESSEN BELE és ROHANJON MEGVENNI, és SÍRJON, mikor vissza
kell adni miután megszerelték a sajátját. De, mint mondtam, én egy egyszerű
elme vagyok.
-De hát azok drágábbak mint AZ mondta a borostás miközben orrával a
kezemben tartott szegény, ezzel a mozdulattal velem együtt végleg porig
alázott beteg telefonomra bökött.
-Jól van mondtam, -értem, ez van, máshogy gondolkozunk. (Csak akkor mire
fel ez a "tartozz egy menő klubbhoz" féle ál-barátságos etetés?)
A szót itt átvette a magas szőkés hölgy. Felvette az adataimat, és hogy mi a baj, mikor elérkeztünk a telefonszámhoz. Bemondtam, Vodafone-os.
-Sajnos, - trillázott a szőke immáron teljesen legyalázott magamnak cserekészüléket nem tudunk adni mert csak Westel-es és Pannon-os van. Baj??
-Hát nem fogok sírva fakadni. De különös (a történtek után nem is annyira)
ezt hallanom, egy olyan üzletben, ahol egyébként csak független telefonokat
árulnak (az ennek megfelelő áron). Ez van. Mikor lesz kész?
-Egy hét, de hamarabb kész szokott lenni... Majd telefonon értesítjük...
-Persze, ha lesz mit felvennem, merthogy cserekészüléket nem kapok. Azért
köszönöm. (Tényleg nincs mit...)
Hát körülbelül ennyit tehet egy mintabolt kis csapata, hogy jó időre elriasszon valakit egy világcégtől. Nem hiszem, hogy telefon esetében a cserekészülék luxusszolgáltatás nekem erősen munkaeszköz, még ha zenét hallgatok vele munkába menet akkor is. Tudják mit? Nem hiszem, hogy más bánásmódot kap, aki vásárolt és nem nyert telefonnal megy be a garanciális szervízbe. Miért hinném? Persze: miért is járna más bánásmód? A kis ember bosszúja, szánalmasan kevés: elmondom mindenkinek az esetet, de főleg lebeszélem ecsémet, hogy tovább gyűjtse a pénzét egy 3410-esre. Magamat is (szomorúan) de lebeszélem az 5210-esről. Túl sok pénzbe kerül, hogy ilyen jól megalázhassanak mikor majd olyanra vágyom kipróbálni, ami drágább, mint AZ.
B. L.