Reklámzabálók Éjszakája

Voltál reklámzabálni? Igen? Nem? Nembaj. Elmesélem.

Asszony tavaly lelkesen jött róla haza. A világ reklámfilmjeinek színejava. Gondoltam, én is belevágnák. Úgy végigvizuálnám. Lehet. 4500-ért a földi halandóknak. Nane. Kis kuncsorgásért potyajegy. Így igen. Kongresszusi Központ. Előtte a fák, alattuk meg menőkocsik sorjáznak a full tilosban. Mert ők megtehetik. Bejáratnál Smartok. Játékautók felnőtteknek. Finom definíciója a célközönségnek. Elgondolkodom. Mit is keresek én itt?

Jegy mutat. Jegy finoman betépődik beengedőcerberus által. Utána hostesslányok fala. Tukmálnak. 2 nyalóka meg egy kisdobozos baracklé, ez marad végül a kezemben. Bemegyek. A legjobb helyeken még senki. Mert el vannak kerítve. Hostessek ismét, ők őrzik. A VIP-eknek. Hm. Jövőre majd olyan belépőt kérek. Nyalóka elkezd nyalódni. Leülök. Sor széle. Innen könnyű menekülni - jut eszembe. Előérzet? Van olyan.

Lelkes DJ buta zenét játszik unott embereknek. Néha szemembe világít egy lámpa. Ez lenne a rávezető előjáték. Nemkéne. DJ-t kihúzzák, helyette műsorvezető penderedik színpadra. Lelkes. Legalább ő. Ezért fizetik. Lekesít. Ezért is fizetik. Nyalóka fogy. Műsorvezető le, házigazda be. Beszél. Lelkes. Ő is. Jó jel. Ő már látta a filmeket. Ha azokra lelkesedik_ Már nem beszél. Levonul. Végre. Nyalóka fogy erősen. Főszponzor megkaparintja mikrofont, és szintén beszél. Nyalóka vészesen fogy. Nem baj van másik. Beszélő szerencsére nincs. Villany lekapcsol és_

film indul és vannak benne nyulak, meg nyulakat megszemélyesítő piros kontaktlencsés szőkített hajú hímnemű futó kistetkóval, aki körbe-körbe, így menekülésileg, mindezt az ügetőn, ja meg rág répát is, szóval biztos nyúlmegszemélyesítő, és mögötte nők, számszerint három, üldözést imitálnak, robogón, ki is van írva az egyik nyergére, hogy Piaggio, ami olasz is, meg robogó is, és felismerem, de kiderül nemlényeg, meg kutyák is, nyúlremegés többször, gonosznak fényképezett némberek csak üldöznek, és a végén mégsem jó nekik, vagymi, mert célfotó, és nyúlmegszemélyesítő van legelöl, és akkor neki jó, azt hiszem_ Nyalókának vége. Rosszkor, mert alig tápászkodok a hirtelen rámmért vizuális rémületből újabb jön_

színpadra függöny ereszkedik középtájt, és lézersó játszódik rajta, egymásba fűződő ábrák értelmetlen és kusza halmaza, ablaknyílikbelőlevilága-miháromrepülőrebomlik-akiktévéképernyővegyesülnek-némipörgésforgásután, súlyosbításképp még két lézernyaláb bomlik színpad sarkában, direktice óvatlan nézők szaruhártyáját sütögetni kissé. A mutatvány az utolsó másodpercekben hirtelen értelmet nyer, kiíródik a szponzor neve, amit senki sem néz, hiszen a plafonról lufik hullanak a nyakakba. Második nyalóka is nyalódik már, pedig haza szántam. Műsorvezető ismét s színpadon. Filmeket jelent be. Végre. Reklámfilmeket. Mert hát erről szólna ez az est. A világ legjobb reklámfilmjeiről. Amik bohók, kedvesek, szívbemarkolóak, izgatók és kihívók, nevettetők, vagy csapnivalók.

Hát ezek csapnivalók. Főleg. Nagyrészt. Szerintem. A közönség néha szimpátiafütyül, mert itt ez dívik: sippantok a sípommal, ha tetszik. Aztán jön egy orosz. Ember hosszasan le a házfal oldalán egy festőlifttel. És azt mondja: nyet. Ez jó. Fütyülés meg sehol. Pedig tényleg jó. Marad a nyalóka. Ez a biztos pont nekem. Filmek csak jönnek és jönnek. Jaj. Pepsiéletérzésblokk. A vászon mellett SMS fal. Coke forever. Van akkor rokon lélek még a teremben. Legalább egy. A nyalóka meg ő. Az már kettő.

Norvég lottóreklám. Nem mesélem el, mert nem lehet. Jó. Jójójójó. Nagyon jó. Egy óra alatt a második. Nem sok. Magyar filmek jönnek. Sas István emlékére ismét Traubit akarunk, bontottcsirkebontottcsirke, bemegyekkijövöéshabemegyekmijenjólkijövök. Fura. Múlt idő.

Koncert. Neo. Akik az Ajjajéjót. Szövetnadrág sárga Pumacipővel, végig a városon. Mármint klipileg, tán van aki emlékszik rá. Az jó volt. Meg most is, így élőileg. A közönség meg kimegy. Erre. Nahát. Neó bevégez, ismét filmek. Már sajnálom. Egy vöröskeresztes hirdetés mégis feldob. Egyszerű, de hat. Majdnem elgondolkodom rajta, de a többi reklám visszahúz a tucatkommersz tucatgondolattalanságába. Lányárnyak suhannak a székek mellett. Rövid haj a divat a médiaiparban. Látszik jól. Így ellenfényben is. Jólöltözöttek. Ez csak sejlik. És helyesek. Ezt meg tudom. Sötétben is.

Megint magyar blokk. Szabó Lőrinc. Nem az író. A rendező. Nagyon régi. Annyira rosszak, hogy már jók. Legalábbis a jobbak. Vagy mi. Össze vagyok zavarodva. Hja kérem, Rio kávé, és ingek hatvannyolc és száztíz forint közötti áron. Jók voltak még: Nike teniszező utcai harca, tehenek meg rét, mindez műszakváltás a tejiparban címszó alatt, egy pisilni készülő kutya elől elhúzó autó fura helyzetkomikuma, és maori harci táncra kiltjük felemelésével válaszoló skót rögbicsapat. Mindez négy óra alatt.

Valaki mögöttem vakuz. Ugyan mit. A vásznat? Hagydmárabba, vazze - de nincs erőm szólni. Inkább utolsó cseppnek minősítem. Magamban. Csendben. útban kifelé lábak során át elmenekültem végül. Mert majdnem megzabáltak a reklámok ezen az éjszakán.

Busánszky Lajos