Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

-A Pataky Attilás számot ("Aki vissza szeretne jönni" kezdetű - a szerk.) kétezer őszén írtam, amikor kinn voltunk valami fesztiválon a Czabánékkal Erdélyben, és ők kérték, hogy lesz egy Kisgeneráció fesztivál az Almássyn, és csináljak arra egy számot, és megírtam, aztán ők rátették ennek a filmnek a lemezére is. Egy szál gitárral eljátszottam, Cseh Tamás-modorban.

-Bocsásson meg, András, hogy félbeszakítjuk, de szeretnénk jelezni, hogy Cseh Tamásra még visszatérünk. Veheti nyugodtan fenyegetésnek.

- Milyen szám van még, amit ismersz? Van az a szám, hogy "Mára már nehezet gyakorol mindenki_" ennek az énekdallama meg a szövege tulajdonképpen '94 óta megvan.

-Sajnos ismét félbe kell szakítanunk, ugyanis nem ismerjük a dalcímeket, hiszen az általunk hallott Verbatim márkájú CD-n mindössze az album címének angol fodítása volt olvasható, minthogy valaki, talán éppen Ön volt az, alkoholos filccel ráírta.

- Mindegyiknek az a címe, amivel kezdődik. Nincsenek címek.

-Elnézését kérjük, a világért sem szeretnénk akadékoskodni, de a Mennyország című szám nem úgy kezdődik, hogy mennyország_

- Ja, igen.

-Egyébként nem tart attól, hogy a már említett Pataky Attilás szám miatt esetleg pert indít Ön ellen a megszólított előadóművész?

-Miért? Áh! Tök pozitíve van benne_

-Akkor, ha javasolhatjuk, haladjunk tovább a zeneszámok sorában!

-Van még egy régi szám, az "Apa övének a csatja", az kilencvenhatos. A többi meg mind ilyen kétezer ősz, kétezeregy tavasz... Ezek egy szál gitáron már megvoltak, aztán számítógépen csináltam a hangszerelést. Ez volt az első számítógépes mukám. A Lecsó (Leskovics Gábor ének-gitárművész - a szerk.) meg segített nekem, megmutatta, hogyan kell, meg időnként fölhívtam. Ez a lemez a gyakorlómunkám. Soha nem csináltam még ilyet. Az első három-négy szám elég lassan ment, aztán belejöttem.

-Ezek szerint Ön valóban teljesen egyedül hangszerelte a lemezt. Tehát ennyiben tényleg igaz a szólólemez megnevezés.

- Ja. Vannak olyan részek, amiket kihagytam, tudtam, hogy oda ezt meg ezt akarom, és akkor meghívtam valakit, hogy játssza el vagy találja ki. Például az Ágoston Bélának a fúvóskórust kiadtam.

-Gebinbe?

- Jó volt, mert hozta kottán, én meg kurvára nem tudok kottát olvasni. Elém rakta, hogy ez így jó lesz? Én meg mutogattam, hogy ott egy kicsit sűrű, ott húzd meg. Mindegy. A zenekarral már csak a végső stádiumban kezdtünk el próbálni, és így jó is lett, mert nem próbáltuk agyon, hanem csak kétszer-háromszor, aztán föl is vettük, nem lett túlagyalva az egész. Nekem ez volt a bajom a zenekarral mostanában, főleg a Velőrózsáknál_ (a Velőrózsák című tavalyi Kispál és Borz-művészlemezről van szó - a szerk.) szóval a Velőrózsában nekem az nem tetszik, hogy olyan túlírt, hogy mindig volt még egy meg még egy ötletünk, azt is beleraktuk meg ezt is. Én ebből menekültem ezzel a lemezzel. Nekem ez a lemez negyed annyi energiámba került, mint egy Kispál-lemez.

-Kevesebb energiával előállítható-e ugyanaz a minőség? Hány százalékosnak érzi Ön ezt a lemezt?

- Nekem tetszik. Ilyen jó kis popos lemez. Körülbelül ilyesmit gondoltam el elsőre. Örömből csináltam. Amikor rákattansz ilyen kis hülységre. Ilyen könyen jött, mint ez a hegedűs, hogy találkozol vele, fölveszed, prütty. Mintha helyén lennének a dolgok. (_) Az jó volt, hogy én voltam a producer, és így nagyjából_ Mert egy Kispál-lemeznél mindenért meg kell küzdeni, le kell nyesegetni a művészek szolisztikus hajlamait, mittudomén.

-Egy jó kis dobszolót, mondjuk_

- Ja, ilyenek. Ez meg egy olyan lemez, amin nincsen dobszóló, meg semmi, ami a dobról szólna. Ez így jól jött már nekem, kellett. Nem szeretem azt a fajta izét, mint a Velőrózsák. A zenekar arra nagyon büszke. Nekem meg nem jön be. Én azt egy út végének érzem. Egy zenélési mód végének. Azt hiszem, hogy ez az új Kispál-lemezen már hallatszani fog.

-Hazánk népes Kispál-rajongótábora nevében is érdeklődnénk: mikorra várható majd ez, mármint az új Kispál és a Borz-lemez?

- Mikor? Hát most még koncertezünk, aztán jön ennek a szólólemeznek a hercehurcája, megjelenés, minden, aztán pihenek egy kicsit, elmegyek valahova síelni a családdal, aztán februártól elkezdjük. Hét-nyolc szám megvan így nagyjából, most beviszem a gépbe.

-Ezek szerint most már számítógépes segítséggel készülnek a Kispál-számok is?

-Is. Az van, hogy amikor gépben csinálod a számot, nem a zenész jön ki belőled, hanem mondjuk a producer. Halkan hallod, amit csináltál, nem az van, mint amikor együtt zenélsz a többiekkel próbán, hogy ott vagy, kurva jó, hangos, a próbálás öröme, és üvölt_ Hanem kívül ülsz az egészen, hallod, már nyolcvanadszor, szenvtelenül ugyanazt, áh nem tetszik, prütty, kibaszod, mi lenne, ha másként?, beteszed, és akkor jobb, szóval sokkal inkább ilyen modellezés jellege van.

-Tehát az új Kispál-lemez már tartalmazza majd a szólóalbum tudományos és művészi eredményeit.

- Ja. Bár sokkal riffesebb lesz, nyilván. Az új számok - ezeket még kétezer végén írtuk, kétezeregy elején, mert azóta nem is próbáltunk szinte, mindig mással foglalkoztunk, na ezek ilyen pörgős dolgok. Ilyen értelemben a Velőrózsák-korszaknak vége. Úgy gondolom, hogy a Bálnák, a Holdfény, meg a Velőrózsák, amióta a Csülök van, eléggé egybe tartozó dolgok, egymásból következőek. Ezt másnak nem kell hallani, nekem ilyen.

-Mi is így halljuk, szakértői füllel. A magyar zeneiparban otthonosan mozgó szakújságíróként úgy értesültünk, hogy némi kiadói vagy jogi vita is közrejátszott abban, hogy ez a lemez szólólemez lett és nem egy újabb Kispál-album. Igaz ez, András?

- Akkor lett volna Kispál-lemez, ha a Universalt (az együttes kiadóját - a szerk.) máshogy nem tudjuk sarokba szorítani. De a legelejétől fogva szólólemeznek készült. Ez a lemez a zenekar számára nem vállalható. Segítettek benne, meg vannak számok, amik tetszenek nekik, de az egészet nem vállalják. Szó volt arról, hogy a Universal felé ezt Kispál-lemezként tálaljuk, mert akkor ezzel kitelt volna a szerződésünk, és egy szót sem szólhatak volna, mert játszik rajta az egész zenekar, én éneklek, minden. Tehát, amikor ez került szóba, hogy legyen ez az utolsó universalos Kispál-lemez, akkor a többiek inkább azt mondták, hogy ne legyen, mert ők ezt nem vállalják föl, mint Kispál-lemezt. Tehát kvázi nem tetszik nekik.

Van egy csomó szám, amire azt mondják, hogy fos. Mint például ez az apa-csatos_ Mondhatjuk, hogy minden Kispál-lemezen volt ilyen egy-kettő. De az ilyeneket, mint a "Fehéreket forgatok meg_", vagy a Szívrablás vagy a Mulató, ezeket mind úgy csináltuk, hogy a Kispál (Kispál András gitárművész - a szerk.) kiment a stúdióból és orvul_ Ezen egy kicsit több ilyen van. Ami igazán Kispálos az első meg az utolsó szám. De a Kispálnak azok se tetszenek. Talán az utolsó, az teszik neki, az ilyen rakendrol. De ezzel nincs baj.

Igazából én azt untam meg, hogy nekem ezekkel kínlódnom kelet, meg győzködnöm kellett őket, hogy tegyünk föl ilyeneket is a lemezre. Jó, gondoltam, csinálok egy ilyen lemezt. Régebben csak próbákon írtam számokat. Volt ilyen zenekari improvizáció, és abból néha a Kispál-ötleteit csináltuk meg, azokat könnyebben, az én ötleteimet már nehezebben fogadta a zenekar, vagy a Kispál. Próbán amúgy se nagyon került ezekre sor. Aztán a Kispáltól kaptam a születsénepomra egy gitárt, és elkezdtem otthon játszani vele. És ilyen számok ezek, ilyen szobazene. Fogtam egy végtelenített akkordsort, és rádünnyögtem. >>Tovább

Vissza az első részre<<