Örüljön, a fény legyőzi a sötétséget!

Jézus születését csak időszámításunk szerint 350-től ünnepeljük december végén, ekkor rendelte el I. Gyula pápa, hogy december 25-én legyen a Megváltó születésének ünnepe. December vége azonban már ősidő óta fontos volt az embereknek, a napforduló, a leghosszabb éjszaka már évezredekkel ezelőtt megmozgatta az emberek fantáziáját. Az új év kezdetét is az ehhez kapcsolódó ünnepektől számolták.

A ma is ismert ilyen ünnepekből a legkorábbiak több ezer évesek. A sumér Zagmuk alkalmával azt ünnepelték, hogy Marduk isten megvívja csatáját a káosz túlvilági szörnyeivel. A görögök a Lenaia során Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg rituálékkal és drámákkal.

A fény győzelme

A rómaiak december 17-ét ünnepelték a Saturnalia nevű fesztivállal Szaturnusz isten tiszteletére, és annyira jól szórakoztak, hogy az eredetileg egynapos ünnep idővel egyhetessé nőtt. Kocsiversenyeket, gladiátorviadalokat, felvonulásokat tartottak és erre az időre a társadalmi rangokat is felfüggesztették. Az ünnep a középkorban is tovább élt kissé átalakulva, a Bolondok lakomáját a templomi rituálék paródiájával és az ünnepi pápa megválasztásával ünnepelték. Nem meglepő módon, az egyháznak nem tetszett, ki is halt az ünnep a középkorban.

A Saturnaliát akkor is ünnepelték, amikor a római birodalomban már elterjedt a kereszténység, így karácsonykor sok ókori szokás visszaköszön, ilyen például az ajándékozás, az ember alakú sütemények készítése és a karácsonyi éneklés. De nem ez az egyetlen kapcsolat a karácsony és más pogány ünnepek között, a magyar karácsony szónak is szláv lehet az eredetije, Korocsun ünnepen a sötétség gonosz szellemeinek elűzése és legyőzése miatt örvendeztek a szláv népek.

A korai napfordulós ünnepekben fontos szerepet kap a fény, ezzel ünnepelték a nappalok hosszabbodását, a jók győzelmét a gonosz erők felett. A skandinávok is tűzzel köszöntötték az egyre rövidebb éjszakákat és a zsidó Hanukka is a fények ünnepe.

Hanukka

Hanukka idején a zsidók a makkabeusok szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékeznek. Időszámításunk előtt a második század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó Zeusz szobrát helyezte a jeruzsálemi szentélybe. A zsidók ezt a templom meggyalázásának tartották, fellázadtak, legyőzték a görögöket, majd megtisztították és újból felavatták a szentélyt. A felszenteléskor azonban csak egy napra elegendő olajat találtak, az új olaj előállításához pedig nyolc napra volt szükség. A történet szerint ekkor csoda történt, és a menórában lévő olaj nyolc napon át égett.

Ennek emlékére a Hanukka alatt minden nap egyel több gyertyát gyújtanak meg. A kilencágú gyertyatartót Hanukkijának hívják és mindig a középsővel gyújták meg a többit. A Hanukka nyolc napig tart, Kivlev 25-én kezdődik, ez a ma használt naptárban november vége és december vége közé eshet. Idén december 8-án kezdődött.

Máig élő ősi ünnepek

A perzsa Yaldā is a téli napfordulóhoz köthető, az ősidőktől ünneplik, december 20-án vagy 21-én tartják. Az ünnep eredete Mithrához, a világosság istenéhez köthető, aki a leghosszabb éjszaka reggelén született, a jóság és az igazság vezére. Az iszlám térhódításával az ünnep egyre inkább elvesztette vallási jellegét, a Yaldā olyan ünneppé vált, amikor a családok és barátok összejönnek. A Yaldā ünnepet 2008-ban hivatalosan is hozzáadták az iráni nemzeti kincsek listájához.

Hasonlóan ősi időkbe nyúlik vissza a Yule Log (azaz Yule-tönk) szokása, az eredetileg skandináv napfordulós hagyományt több észak-európai országban átvették. A Yule eredetileg egy egész fa volt, amit nagyon gondosan választottak ki és vittek a házba. A vastagabbik végét a tűzbe tették, és az előző évről maradt fadarabokkal együtt meggyújtották. Ha minden jól ment, akkor a fa tizenkét napig égett.

A szokás Európa nagy részén elterjedt, de idővel nem egész fákat, csak tönköket égettek. Franciaországban például az egész család segített kivágni a fát, Hollandiában az ágy alatt tartották a megmaradt fadarabokat, Nagy-Britanniában hordókészítők osztogattak már nem feldolgozható rönköket. A szokás ma is él, Franciaországban és Belgiumban Yule Log, vagy bûche de Noël nevű csokoládésüteményeket esznek karácsonykor.

Boxing Day

Újabb ünnep az angolszász országokban a december 26-án tartott Boxing Day, vagyis doboznyitó nap. A Boxing Day nyolcszáz éve alakult ki Nagy-Britanniában, a szokás onnan ered, hogy karácsony után ezen a napon nyitották ki a templomokban őrzött dobozokat és az év közben összegyűjtött adományokat szétosztották a szegények között. A gyűjtés szokását valószínűleg még a rómaiak honosították meg, de ők pénzt gyűjtöttek a dobozokban – azt a pénzt, amit eljátszottak a téli ünnepek alatt.

Erős hagyománya volt a Boxing Daynek még a 19. században és a 20. század elején is, a cselédek például szabadnapot kaptak, hogy elmehessenek a dobozaikért. A II. világháború előtt a munkások, például tejesemberek és hentesek körbejárták a házakat, ahová szállítani szoktak, hogy begyűjtsék dobozaikat. A szokás ma is él, a postásoknak vagy újságkihordó gyerekeknek ezen a napon adnak borravalót.

Kwanzaa, a legújabb ünnep

A december végi ünnepek közül a legújabb a Kwanzaa, amit Maulana Karenga professzor talált ki 1966-ban. Kifejezetten afrikai-amerikai ünnepről van szó, Karenga célja egy alternatív ünnep kitalálása volt a feketéknek. Maga a szó is egy szuahéli kifejezés, jelentése az aratás első gyümölcsei. Kwanzaa idején egy különleges hétágú gyertyatartót, a kinarát használják, minden gyertya egy-egy törvényt szimbolizál. A kinarában baloldalt három piros, jobboldalt három zöld gyertya van, minden nap meggyújtanak egyet a középen lévő fekete gyertyával. Ebben nagyon hasonlít a Hanukkához, ott is a középső gyertyával gyújtják meg a többit.

Arról nincsenek pontos adatok, hogy hányan ünneplik a Kwanzaát. Egy felmérés szerint 4,7 millióan, Karenga szerint 28 millióan – a pontos szám valahol a kettő között lehet. A legtöbben azonban nem alternatív karácsonyként ünneplik, hanem a karácsony mellett tartják meg.