Nincs karácsony Orbán nélkül

Megnéztünk három, az elmúlt években a Magyar Nemzetnek adott karácsonyi nagyinterjút: miként látta Orbán Viktor az ország és pártja helyzetét. 2007-ben kevéssel az interjú elkészülte előtt fogadta el a szocialista többségű parlament az egészségbiztosítási törvényt, és az ország készült a Fidesz által kezdeményezett szociális népszavazásra, ami az MSZP–SZDSZ-koalíció felbomlásához vezetett. A 2008-as karácsonyi interjú már a gazdasági válság kitörése utáni időszakra esett. A Fidesz győzelmet aratott a szociális népszavazáson, előrehozott választás azonban nem lett. 2011-ben a Fidesz még mindig nyerő helyzetben volt, a parlament megszavazta az új alkotmányt; a karácsonyi nagyinterjú előtt minősítették le Magyarországot, miközben bejelentettük: mégis tárgyalásokat kezdünk az IMF-fel.

A szocialistákról: Gyurcsány nevét szádra ne vedd!

Orbán mindig is hosszan és nagy kedvvel osztotta ki az MSZP-t. „Találó az a mondás, hogy a Magyar Szocialista Párt 2004. december 5-én kitörölte a nevéből azt a szót, hogy magyar, 2007. december 17-én [az egészségbiztosítási törvény megszavazásának napja] kitörölte azt a szót, hogy szocialista, és lett, ami mindig is volt: a Párt" – mondta legfőbb politikai ellenfeléről 2007-ben. A szocialisták szerinte becsapták választóikat, elárulták alapelveiket, szembefordultak az országgal.

Egy évvel később már az interjú nagy része a szocialisták szapulásából állt, és csak egy lépésre volt attól, hogy kimondja Gyurcsány Ferenc nevét: „Amikor a társadalom érdeke másodlagossá válik az országot vezető szűk csoport napi érdekei mögött, az valóban zülléshez vezet – mondta. – Ráadásul Magyarország esetében mindez valamiféle ízléstelen ripacskodással, magamutogató pojácáskodással párosul, ami alkalmas arra, hogy kiemelje ennek a lehangoló folyamatnak a kontúrjait."

Ellenzéki politikusként adott interjúinak visszatérő eleme volt, hogy a szocialisták hazugok, korruptak, eladósítják az országot, nemcsak képviselőket, de pártokat is megvesznek céljaik elérése érdekében. „Ahol dinoszauruszok vannak, ott bébiszauruszokat is találunk – mondta a 2008-as interjúban arra utalva, hogy egy fiatal szocialista is gondolkodhat úgy, mint a Kádár-korszakot túlélt társa.

A 2011-es interjúban arról beszélt, hogy az új alkotmány elfogadásával lezárult a posztkommunista korszak, ami a cseheknél öt, a lengyeleknél tizenöt, nálunk húsz évig tartott. Az MSZP-t csak egyszer említette, mégpedig az akkor még csak készülő választójogi törvény kapcsán. A kritikát, miszerint a törvény a Fidesz bebetonozását szolgálja, azzal verte vissza, hogy 1989-ben is sokan gondolták úgy, hogy a választójogi rendszerrel lehet választást nyerni. „A szocialisták akkor mindenáron tiszta egyéni választókerületi rendszert akartak – mondta. – Verem a fejem a falba, hogy ezt megakadályoztuk, mert 1990 után összesen egy képviselőjük lett volna a parlamentben, és az egész posztkommunista átmenetet megspórolhattuk volna."

Reformok vagy gazdasági szabadságharc?

„A legfőbb hazugság, hogy bár a reformok fájnak, de ez az egyetlen út, ami elvezet majd egy szebb jövőbe. Pedig Magyarországon ma nincsenek reformok. Egy sincs. Üzletemberek arra találnak ki hol egyszerűbb, hol bonyolultabb eljárásokat, hogy az emberektől minél több pénzt vegyenek el" – mondta 2007 karácsonyán az ellenzék legerősebb pártjának elnökeként Orbán Viktor.

Hogy változtatni kell, azt Orbán sem tagadta, de a reform szó helyett már a 2008-as karácsonyi interjúban használta a kormányra kerülése után oly gyakran hangoztatott gazdasági szabadságharc kifejezést, mégpedig ebben a környezetben: „Gazdasági szabadságról akkor beszélhetünk, ha úgy érezzük, hogy a magunk urai lehetünk. Ma erről szó sincs, éppen ellenkezőleg, a legfontosabb feladatunk, hogy megvívjuk a gazdasági szabadságharcunkat. A szocialista politika abból áll, hogy függőségi láncba szervezi a társadalmat, mindenre ráteszik a kezüket, mindenkinek a fejébe verik, hogy nélkülük senki sem boldogulhat. [...] Ezt a filozófiát le kell győznünk, és a magyar államot vissza kell vezetnünk ahhoz a feladatához, hogy segítse, támogassa és megvédje a boldogulni kívánó embereket."

A 2011 karácsonyán adott interjúban saját gazdaságpolitikájának központi elemeként a tehermegosztást említette, ami szemben áll a megszorításokra épülő szocialista gazdaságpolitikával.

Az IMF már 2008-ban sakkban tartotta Orbánt?

A 2008-as karácsonyi interjú előtti hetekben kapta meg Magyarország az IMF-től a készenléti hitelt. Orbán a nemzetközi pénzügyi szervezetről már ekkor is eléggé kritikusan beszélt. Az ellenzéki Orbán szavai megvilágítják a miniszterelnökként az IMF-fel vívott harcai hátterét: „Ha majd túlleszünk a következő választásokon, higgadtan és nyugodtan, nem az IMF-fel és a nyugati pénzvilággal történő konfrontáció jegyében, de alapos történeti és elméleti elemzésnek kell alávetni ennek a mostani hatalmas hitelnek az ügyét. Érdemes lesz összevetni ennek a hitelnek a feltételeit azokkal a feltételekkel, amelyeket az IMF korábban, más országok esetében kikötött. Érdemes lesz megvizsgálni a hitel futamidejét. Érdemes lesz feltenni a kérdést, hogy a tizenhetes szám mitől volt olyan vonzó az IMF számára, miért éppen tizenhét hónapra adta az egyébként Magyarország finanszírozhatóságát biztosítani hivatott kölcsönt. [Tizenhét hónap volt a választásokig.] Segíteni akart? Az országnak, az MSZP-nek? Esetleg sakkban akarta tartani a következő kormányt? Majd kiderül. Egy biztos: a szocialisták nem változtak meg. Ezt a pénzt elköltik, kisöprik a választások napjáig, tehát az IMF-től kapott hitel az utolsó fillérig az MSZP választási céljait fogja majd szolgálni."

A 2011-es karácsonyi interjú előtti hetekben nyilvánítottuk ki, hogy egy átmeneti szakítás után mégis tárgyalunk az IMF-fel. Ekkor már jóval szűkszavúbb volt, amikor arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy nem volt-e túlságosan harsány az unortodox gazdaságpolitikát folytató kormány az IMF-fel szemben. „Meg kellett értetnünk, hogy mi az IMF-hez úgy viszonyulunk, mint egy bankhoz, nem pedig mint egy politikai szervezethez, és azokat a törekvéseiket, amelyek túlnőnek azokon az elvárásokon, amelyeket egy bank az ügyfele iránt támaszthat, nem tekintjük természetesnek, és aligha fogadhatjuk el. Elvégre Magyarország egy ország, egy független nemzetállam. Ha az IMF azt mondja, olyan gazdaságpolitikát vár el, ami garantálja neki, hogy visszakapja a pénzét, az természetes a számunkra. A hogyan a mi dolgunk." Arra a kérdésre, hogy megállapodunk-e az IMF-fel, Orbán így válaszolt: „Jó esély van rá".

A hatalom megragadásáról, megtartásáról

2007-ben a szociális népszavazásban az előrehozott választások kiírásának esélyét látta. „Ha a nagy többség ráébred, hogy a közös fellépés [a népszavazás] eredményre vezet, ráébred, hogy megvan az erő, akkor arra is ráéreznek, hogy ezt az erőt már használhatják is, gyors változást elérhetnek – mondta Orbán. – Hadd mondjam el még egyszer: Magyarországnak előrehozott választásra van szüksége."

Az előrehozott választásról néhány bekezdéssel odébb is beszélt. Nem véletlen, 2007 karácsonyán a kormányzati ciklus felénél sem jártunk még, miközben az MSZP népszerűsége 2006 őszétől egyre mélyebbre és mélyebbre zuhant. „Egyre több ember ébred rá, hogy ennek a kormánynak a tevékenysége kifejezetten káros. Egyre több ember ismeri fel, hogy ezen a helyzeten csak az előrehozott választások segíthetnek. [...] Még eléggé elsöprő az akarat. Ha így lesz, ha lesznek elegendően, lesznek előrehozott választások, és akkor megváltozik az élet az országban."

A 2008-as interjúban már nincs szó előrehozott választásról, ezért adta magát az újságírói kérdés: miért nem csinál valamit Orbán Viktor? A Fidesz-elnök elmondta, maga is érzi a várakozást, de mivel hisz a szabadságban, ezért a „közös szabadságunkat megtorpedózó akciókban" nem hajlandó részt venni. „Forradalom kirobbantása, az elkeseredett emberek összetűzése a lehengerlő túlerőben lévő fegyveres erőszakszervezetekkel, csak a hatalom érdekét szolgálná – mondta. – Hiszek abban, hogy demokratikus keretek között is elérhető a mélyreható változás, és el is fogjuk érni. Sokak számára ez kibírhatatlanul lassú folyamatnak tűnik, de én éppen arról akarom őket meggyőzni, hogy kibírható, s együtt ki is fogjuk bírni."

2011 karácsonyán a közvélemény-kutatások még magasan vezette a kormánypárt, a felmérések szerint Orbán jóval népszerűbb volt, mint most, és nem voltak vesztes időközi választások a Fidesz mögött. Orbánt mindez nem altatta el. 1998 és 2002 között a választások második fordulójáig elfogadta, hogy „a politikának vannak hagyományos közvetítő eszközei, amelyeken keresztül a döntéseit, a magyarázatait és szándékait eljuttatja az emberekhez". Ez 2010-ben megváltozott, a nemzeti konzultációkkal a kormányzás, és nemcsak a kampány alatt akar közvetlen kapcsolatba kerülni az emberekkel.

Az 1998-2002 közötti kormányzásáról

Jóleső érzéssel beszélt valamennyi karácsonyi nagyinterjújában az 1998 és 2002 közötti évekről, amikor miniszterelnökként vezethette az országot. „Azt a közös önbecsülést kell visszaadnunk Magyarországnak, amelyben már volt részünk" – mondta 2007-ben.

A legpozitívabban és érezhető nosztalgiával már kormányra kerülve, a 2011-es karácsonyi interjúban beszélt első miniszterelnökségéről: „És ha ma ott tartanánk, mint 2002-ben, akkor az egész európai válságot elintézhetnénk azzal, hogy felhajtjuk a gallérunkat, még viharkabátra sem lenne szükségünk. Hat százalék volt a munkanélküliség, ötvenkét százalék volt az államadósság, négy százalék felett volt a növekedés. Közép-Európa legsikeresebb és leginkább elismert országa voltunk. Továbbra is úgy gondolom, ha egyszer elértünk egy csúcsot, ha egyszer már megmásztunk egy magas hegyet, akkor nincs értelme azt célul kitűzni, hogy most másszunk meg egy kisebbet."