Megtaláltuk a legolcsóbb és legdrágább boltokat

Nem túl egyszerű legalább megközelítőleg pontos képet kapni arról, hogy manapság melyik boltban lehet a legkevesebb pénzből kihozni egy átlagos nagybevásárlást, de mi megpróbáltuk.

Az összehasonlítást egy halom tényező nehezíti (ezeket részletezzük később), de a KSH statisztikusaival is egyeztetve találtunk olyan ésszerű kompromisszumokat, amelyekkel nagyjából értelmesen össze tudtuk vetni a legforgalmasabb láncok árait. 

Első lépésben megnéztük, hogy a magyarok jellemzően melyik termékeket veszik a leggyakrabban. Kaptunk egy listát, amiről kiválasztottuk a két tucat legnépszerűbb tételt.

Aztán a listával a kezünkben bementünk nyolc óbudai és egy XIII. kerületi boltba, hogy kiderítsük: hol mennyi pénzből tudjuk összevásárolni ugyanazt a kosarat (Reált nem találtunk a szerkesztőség környékén, ezért mentünk át Újlipótvárosba) . 

Alább a sorrend és a részletek, alatta pedig az, hogy milyen módszerekkel jutottunk erre az eredményre.

Minden boltban szigorúan és márkától függetlenül a legolcsóbb termékeket kerestük, kizártunk mindent, ami akciós, ahol meg valamit épp nem találtunk (például háztartási kekszet a Lidlben), ott a többi bolt árait átlagoltuk, és ez a szám került be a táblázatba. (Egyébként a 198 termékből csupán négy-öt esetben kellett átlagot számítanunk.) 

Ennél jóval gyakoribb volt, hogy az eltérő méretű kiszerelés nehezítette az összehasonlítást. Például jó nagy kavarodás volt a kávéknál: mi a 750 grammos árakat akartuk összevetni, de volt, ahol a 250 grammos, volt, ahol az 500 grammos, és volt, ahol az 1000 grammos volt a legolcsóbb. Mivel nem érdemes körtét hasonlítgatni almával, szoroztunk és osztottunk, hogy mindenhol az eszményi 750 gramm árát kapjuk meg arányosan, végül pedig az így összehasonlíthatóvá tett árakkal számoltunk.  

Pár terméknél előfordult, hogy a legalacsonyabb egységárhoz az átlagosnál többet kellett venni. Például a Tescóban és a Lidlben a tojás olcsóbb lett volna, ha egyből harmincat veszünk, míg más boltban ilyesmire éppen nem volt lehetőség. Ebben az esetben drágább tojást választottunk, mert az akciókat eleve kizártuk. 

Nem csak az ár számít 

A lista talán legnagyobb hiányossága, hogy semmit nem mond a termékek minőségéről. Például egy üveg bor a Reálban 945 forint, ennél olcsóbbat abban a boltban, ahol jártunk, nem találtunk, míg például a Tescóban 269 forint a legolcsóbb üveges. Utóbbi mondjuk lehet pancsolt, előbbi meg valamilyen közepes minőségű, de ezt a faktort az összevetésünk sajnos nem tudta figyelembe venni. De ugyanígy biztosan nem elhanyagolható különbségek vannak mondjuk a Spar 87 forintos kólaízű üdítője és a tesztelt CBA 399 forintos Pepsije között (itt sem volt olcsóbb). A legproblémásabbnak a tömény italok és a mustárok összehasonlítása bizonyult, ezeket végül teljesen ki is hagytuk, így végül 22 termék árait vetettük össze. 

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Az ilyen eltéréseket részben ellensúlyozhatja, hogy a tesztünkben nem öt-hat terméket hasonlítgatunk, hanem ennek a többszörösét, ez valamennyire azért kisimítja az igazságtalan különbségeket. Az előbbi példánál maradva: simán lehet, hogy a CBA rosszul jön ki az alkoholmentes üdítők versenyéből, de faraghat a hátrányából mondjuk azzal, ha kekszek, a húsok vagy a zöldségek versenyében alacsonyabb minőséget ad a többieknél kedvezőbb áron.

Ne csinálja utánunk! 

Elég sok tényező van, ami a bolti árak hasonlítgatását úgy általában igencsak megnehezíti: 

• Leginkább az, hogy soha nem vásároljuk össze kétszer egymás után nagyjából ugyanazokat a termékeket, így nem tudjuk közvetlenül összevetni az árakat.
• Sokszor eleve az akciókra hajtunk, ami torzítja az eredményeket.
• Eltérítheti az árakat, ha egy olyan helyen vesszük a mindennapi kenyerünket, ahol a környéken egy csomó bolt van. Ha kevesebb lenne, valószínű, hogy többet is fizetnénk. És a boltok mérete is számít az árazásban.
• Az sem ritkaság, hogy a kedvenc láncunknál szívesebben vesszük mondjuk a saját márkás 100 százalékos narancslevet a drágább, de ismertebb, mindenfelé kaphatónál. Így vagy spórolni tudunk, ami szuper érzés, vagy mondjuk kb. ugyanazért a pénzért jobb/rosszabb minőséget kapunk, ami nem feltétlenül jelenik meg közvetlenül a termék árában. Ez egy erősen szubjektív tényező, ami megint csak eltorzítja az árak összehasonlítást.
• De olyan szempontok is bejöhetnek, hogy a drágább boltban mondjuk mosolyognak a pénztárnál, bepakolnak a szatyorba, a biztonsági őr nem lát potenciális tolvajt minden vevőben (ami baromi idegesítő), és mondjuk még 23.00 körül is lezavarható a bevásárlás. Ezek mind-mind bekerülnek az árakba, de végül lehet, hogy az 500 forinttal drágább boltba sokkal szívesebben fordulunk be.  

Ezek miatt nem lehet megalapozottan kijelenteni olyasmit, hogy a Tesco mindig olcsóbb, mint a CBA. Mert a dolog azon múlik, hogy mikor mit és pontosan hol veszünk meg. Nem lehet kizárni mondjuk azt, hogy a soroksári Savanyú utcai Coop árai bizonyos termékekre éppen kedvezőbbek az óbudai Auchan árainál, máskor meg nem.

Az viszont jól látszik, hogy a nagyobb hipermarketek egymással versenyeznek, ami igencsak jótékony hatással van az árakra. Jóval olcsóbb a nagyobb boltokba járni, mint a közepesekbe és kicsikbe. És azzal együtt is, hogy nem szívesen általánosítunk, ez valószínűleg az ország nagy részén igaz lehet. 

Amit a listánk alapján még mondhatunk

• 2014 novemberének utolsó napjaiban harmadával több pénzt hagytunk volna az óbudai Coopban (magyar), mint az egyik óbudai Sparban (nem magyar), ha közel azonos ételeket akartunk volna hazavinni. 
• A kormány tervezett intézkedései miatt a tesztben nyertes három legolcsóbb bolt szívna a legnagyobbat (ezek: az élelmiszerlánc-felügyeleti díj emelése,  amit a brit Guardian Tesco-díjnak nevezett; a vasárnapi zárva tartás, ami most tovább durvulhat az eredeti tervhez képest; és a nyereséges működésre kényszerítés).
• Nem értjük pontosan, hogy mit jelent az extraprofit úgy általában, pontosan ezért nem is állítjuk, hogy a listánkon utolsó Coop (magyar) ilyesmit tesz zsebre ebben a boltjában, de az biztos, hogy tesztünk alapján igencsak buta dolog nemzeti érzésűekre (azaz jókra) és élősködőkre (rosszakra) osztani a kiskereskedőket.  
• Akinek fontos, hogy mennyit költ, nem árt, ha alaposan megnézi, hol vásárol, mert havi szinten tízezres nagyságrendben lehet megtakarítani forintokat, ha jól döntünk. Ez pedig nagyobb segítség, mint a rezsicsökkentés. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!