A legdrágább vágódeszka

Az alaphelyzet mostanában egyre többeknek ismerős. A számítógép egyre inkább átalakul, mára megszűnt céleszköznek lenni. Nemcsak dolgozunk rajta, de az otthoni szórakoztatóelektronikai központ is simán összeállhat egy pécében. Lehet rajta filmet nézni, zenét adni az egész lakásnak, és persze játszani. Ha valaki így használja a gépét, akkor talán a nappaliba is berakja. És ha berakja a nappaliba, akkor kezdődik az őrület, hogy a sok különböző helyzetnek mindig megfelelő adatbeviteli eszközt, vagyis billentyűzetet és egeret találjon magának.

A Razer elsősorban hardcore gamereknek gyárt mindenféle számítógépes tartozékot, főleg egereket, billentyűzeteket és fülhallgatókat, de van már nekik különleges stúdiómikrofonjuk és streamereknek szánt videokamerájuk is. Elég friss termékük a Turret nevű billentyűzet-egér páros, amit kifejezetten olyan játékosoknak szántak,

A Turret lényege a vezeték nélküli billentyűzet, amelyet a töltő-dokkolóból kivéve szét lehet hajtani, hogy egy billentyűzet és egy egéralátét legyen belőle. Az alapötlet elég jó, amíg ki nem próbáljuk élesben, úgy is tűnhet, mintha megoldódott volna minden problémánk.

Sajnos ez nem teljesen van így. A legelső probléma, ami szembe jön, hogy az egér szokatlanul kicsi. Ez nyilván nem objektív megfigyelés, mindenkinek más a kényelmes, de az én tenyeremnek úgy hatvan százaléka lelóg róla. És ez főleg azért baj, mert maga az egéralátétnek szánt rész is elég kicsi.

Elsőre nem tűnik annak, és bizonyos játékok közben nem is fut le róla az ember. Azonban ha valamiért úgy döntünk, hogy mondjuk pont Counter-Strike-ozni vagy CoD-ozni akarunk a tévé előtt ülve, csalódnunk kell. Már az első néhány komolyabb rántásnál elfogy az egér alól a hely. Ezt ráadásul tetézi, hogy a billentyűzetet nem lehet félbehajtva használni, mert ugyan az egéralátét nem elég nagy, visszahajtva nem ér el elég messze ahhoz, hogy a billentyűzet ebben az állapotában ne billegjen.

Lövöldözni tehát nem ezzel fogunk, akkor lássunk más példát. A Civilization VI például csak ritkán igényel villámgyors egérmozdulatokat, cserébe csak ritkán nyúlunk a billentyűzethez.

Az egér is kikapcsol némi tétlenség után, de azt simán, egy kattintással vissza tudjuk hozni alvó módból. A billentyűzetnél viszont ez nem opció, csak a bal oldalán lévő kapcsolóval tudjuk megint működésre bírni. Ez amúgy főleg akkor jön rosszkor, mikor Civ 6-ban az ember lenyomja az F5-öt, hogy gyorsan elmentse a játékot, és csak mikor hiába nyomkodja a visszatöltéshez kellő F6-ot, jön rá, hogy hopp, nem is mentette el, mert vagy húsz körrel korábban kikapcsolt a billentyűzet.

Ezt leszámítva a nyugis stratégiák hoz pont jól jött a Turret, tulajdonképpen kényelmesnek is mondhatnánk, az más kérdés, hogy most döbbentem rá, mennyire nincs egy olyan szék vagy fotel sem a lakásban, ami elég közel van a 43 colos tévémhez ahhoz, hogy lássam, mit üzen a játék, de közben nem ülöm kockára a fenekem.

Ami ennél eggyel kevésbé személyes probléma, hogy a Turretet egyértelműen egyenes háttal üléshez tervezték, nem pedig ahhoz a testhelyzethez, ami egy fotelban ülve kényelmes: a hát kicsit hátradöntve, a combok enyhén felfelé ívelve. Az utóbbi a Turret szempontjából kellemetlenebb: a nem egyenes combokra nem lehet úgy feltenni a szerkezetet, hogy a billentyűzet ne akarjon folyamatosan elcsúszkálni, és az egérnek is folyamatosan ellen kell tartani, nehogy lepottyanjon a földre.

De ami a legfurcsább az egészben, hogy a gyártó, aki tulajdonképpen rendszeresen ad ki kizárólag a háttérvilágítás szempontjából átalakított modellfrissítéseket, képes egy sötét szobában történő használatra tervezett cuccot piacra dobni

Szóval az van, hogy az amúgy notebook-billentyűzetre emlékeztető gombokkal, USA kiosztással tervezett klaviatúra a sötét szobában tök láthatatlan, az egyetlen led akkor világít (zölden), ha bekapcsoljuk a caps lockot. Amúgy semmi, és ez nagyon nagy hiba, talán most először született olyan Razer-termék, amiben fontos szerepe lett volna a 16 millió színben játszó ledeknek, és most először nem rakták bele.

Bőven van tehát hely a fejlesztésre, ha a Razer nekifutna a Turret utódjának. A felsorolt hibák közül van, ami a koncepcióból fakad, és van, ami szerintem tudatos ötletspórolás, hogy legyen mit belerakni az utódba is. Mivel a Razer Turret a magyar kereskedőknél

komoly óvatosságra intenénk bárkit, ha a vásárláson gondolkozik. Mivel a billentyűzet nem kapott dedikált médiagombokat se (csak funkciógombbal működtethetőket), mérete miatt pedig egyszerű asztali szerepkörben tulajdonképpen elképzelhetetlen (ráadásul van egy hiba, ami miatt a bal Alt-tal előhívható karakterek elérhetetlenek, tehát se @, se * nem lesz könnyen – a gyártó firmware-frissítést ígért a problémára), a fentiek figyelembe vételével könnyen leszűkíthető azok köre, akiknek érdemes nézegetni az árgépen, hol mennyiért kapható.

Sajnos a Razer most is beleesett abba a hibába, hogy feláldozta a használhatóságot a dizájn oltárán – teljesen más véleményen lennék, ha valami halál egyszerű, egyszínű ledes háttérvilágítást, meg start-stop-hangerő gombokat kaptunk volna, de azért nem éri meg sokat fizetni, hogy legyen egy kihajtható egéralátétként funkcionáló műanyag vágódeszkám.