Inkább új tévét állítana karácsonyfa helyett?

Tévét állítana a karácsonyfa mellé, ajándékba. Na de milyet? Többféle vásárlótípust ismerünk, vannak például azok, akik megvesznek bármit, ami akciós, csak legyen - hasraütve - százezernél olcsóbb, és persze vannak akik tényleg megvesznek bármit, nekik is csak az ár számít, csak éppen az, hogy legyen minél nagyobb az összeg. A másik véglet a gyűjtögetős típus, aki az évek alatt összespórolt összegből megveszi a leghájtekebb dolgot, ami a vásárlás pillanatában létezik.

Bármelyik csoportba tartozik, a tévé elég nagy befektetésnek számít egy átlagos magyar család életében, ezért nagyon nem mindegy, hogy mire megy el a pénz.

Induljunk ki abból, hogy a beszerezni kívánt tárgy tényleg egy tévé, és nem valami alternatív megoldás, mondjuk projektor, ami köré normális esetben moziszobát építenek, mert komoly térhatású hangrendszer, kétméteres vászon és kényelmes fotelek nélkül nincs túl sok értelme falra vetni a pixeleket.

A tévéket két megközelítéssel csoportosíthatjuk: paneltechnológia és rendszer alapján. Minden más extra funkció alapvetően az ártól függ, bár a tévé rendszere erősen korlátozni tudja, hogy egyáltalán mi minden jöhet szóba.

Legyen nagy felbontású!

Levágjuk az olyan vadhajtásokat, hogy "kéne egy tévé az emeleti budi ajtajára", vagy hogy "a gyerek csak a saját szobájában hajlandó filmeket nézni, azon a három és fél négyzetméteren". Az egyedi igények néha egészen különleges megoldást igényelnek. Ha rendes, nappaliba való tévét akarunk, akkor általános igazságként kimondható, hogy a full HD alá tilos bemerészkedni, és aki előralátó, az 4K-t vesz.

Elfogadjuk érvként a full hd mellett, hogy úgyis csak az ingyenes mindigtévé megy rajta, de ez elég kevés házartásra igaz. Most még az is megállja a helyét, hogy nincs túl sok 4K tartalom, de nem sokáig lesz így, és gondolni kell a házi videókra is, mert egyre több mobil tud 4K-ban rögzíteni, már a középkategóriában is.

Tegyünk még egy kis kitérőt a felbontások felé. A szabványos 4K UHD felbontás 3840×2160 pixelt jelent, ez a full hd négyszerese. A szélesvásznú megjelenítők UW4K szabványban működnek, és az eltérő képarány miatt a pixelek száma 3840×1600. Ezeket viszont jobb a boltban hagyni, hacsak nincsenek különleges igényeink, mert a kábeltévé képe irtó hülyén néz ki a szélekre kerülő fekete gyászkerettel.

A panel formájánál maradva azt is leszögeznénk, hogy minden panelhajlítgatás és ívelés csak optikai tuning, feltűnési viszketegség, hogy azt lehessen mondani a tévére, mennyire más, mint a többi. A képminőséget és az élményt gyakorlatilag minden más paraméter sokkal jobban befolyásolja.

Legyen nagy dinamikatartománya!

Elérkeztük arra a pontra, hogy muszáj belevetni magunkat a kijelzőpanel témájába.

Vannak a piacon

• LED háttérvilágítású LCD panelek, ez a legkiforrottabb, évek óta létezó technológia
• QLED tévék, ez a Samsung fejlesztése, alig pár éves, és még sokat kell dolgozni rajta
• Nanocellás LED tévék, ez az LG válasza a QLED-re
• OLED tévék, ebben az LG a legnagyobb, és itt is akad pár megoldatlan probléma

A megfizethetőbb árkategóriában, vagyis a 100-400 ezer forintos szegmensben a LED uralkodik, ezt úgysem tudjuk elkerülni. A Samsung egy-egy QLED tévéje éppen hogy becsúszik ebbe az alsóbb árkategóriába, de nagyon a határon mozog, talán akciókkal ki lehet fogni egy-két olcsóbb modellt. Ugyanez igaz az LG-féle nanocellára, amely egy hajszállal a 400 ezres határ alatt már megvásárolható. A csúcskategóriában azonban egyértelműen az OLED a nyerő, ezeken a paneleken a fekete tényleg tökéletes fekete.

Jól ábrázolja a helyzetet az alábbi kép, amit a Panasonic bemutatóján készítettünk. Könnyen kitalálható, hogy a bal oldalon van a japán gyártó prémium LCD-s tévéje, jobb oldalon pedig a csúcskategóriás OLED modell.

Azt viszont tudni kell, hogy az OLED hajlamos a beégésre, amennyiben huzamosabb ideig ugyanaz jelenik meg a panelen. Tévézés, filmnézés közben ez ritkán okoz gondot, de például számítógépes kijelzőként nem érdemes OLED tévét használni. A Panasonic szakértői elmondták, éppen ezért futtat le az OLED tévéjük időnként egy automatikus javítást, amikor nincs használatban. Ebben mondjuk van gyakorlatuk, mert korábban plazmatévéket gyártottak, és ott is ugyanez volt a probléma. 

Magasra állított fényerőnél az is előfordulhat, hogy az OLED kevésbé pontosan adja vissza a színeket.

Óriási fényerő

Ezért is van valami abban, hogy a Samsung kifejlesztette a QLED-et. Ez a technológia óriási fényerőn is elég pontosan hozza a színeket, így ha megváltoznak a szobában a fényviszonyok, akkor is szép marad a képe. Szalai Péter, a Prohardver tévészakértője emellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a QLED-nek nehezebben romlik a minősége, mint a hagyományos LED-nek, amely idővel kissé besárgulhat.

Hasonlít ehhez az LG nanokristályos megoldása. Annyiban különbözik a Samsung-féle QLED-től, hogy a kép minőségét javító nanoszemcséknek kisebb a mérete, és az LG ezeket másik rétegben helyezte el.

A piac és a szakártők úgy döntöttek, hogy a magas árkategóriában az OLED-et preferálják. Ahogy Szalai Péter írja elemzésében, a Samsung prémium - 400 ezer forint fölötti - tévéi iránti a kereslet 2015 óta drámaian zuhant, ami mögött az áll, hogy a QLED technológiája sokkal kevésbé népszerű, mint a riválisai által preferált OLED.

Legyen a tévének okos rendszere!

Mindegyik gyártónak megvan a kedvelt okostévés platformja, és ezek közt hatalmas különbségeket találunk. Az LG áll a webOS mögött, a Panasonic viszi tovább a Firefox tévés rendszerét a kevébé karakteres nevű Home Screen 2.0 néven, a Samsung régóta vitt fejelsztése a Tizen, és a Google is beszállt a piacra az Android TV-vel, amit a tévéken kívül rengeteg külső médialejátszón megtalálunk.

Az egyik legkönnyebben kezelhető rendszer a webOS, a szellős menün gyorsan végigszaladhatunk a távirányítóval, és pillanatok alatt meg tudjuk változtatni a programindító kártyák (Netflix, HBO Go stb.) sorrendjét. A legfontosabb beállítások gyorsan elérhetők a főmenüben, de az összetettebb beállítási lehetőségeket sem rejtették el nagyon a szemeink elől.

Van a rendszer aktuális, 3.5-ös verzióján karaoke, GameFly játékstreaming szolgáltatás (csak kontrollert kell a tévéhez kötni), böngészők és mobilos appok. A MagicMobile nevű fejlesztés ugyanis lehetővé teszi, hogy az androidos telefonunkon lévő appokat futtassuk a tévé képernyőjén.

A Home Screen 2.0 is rendkívül egyszerű felépítésű rendszer, gyors és stabil. Kedvenc alkalmazásainkat méretes kör alakú ikonként tehetjük ki a főmenübe, hogy bekapcsolás után gyorsan elérjük, és ez jól is jön, ha ki akarjuk használni a Panasonic szoftverboltjának kínálatát, ahol több mint száz app elérhető. A japán gyártó azonban igen konzervatívan áll hozzá a médiafájlok lejátszásához, sok elterjedt formátumot nem támogatnak a tévéi.

A Samsung-féle Tizen elég gyors rendszer, bár egy kicsit túlzásnak tűnik, hogy a dél-koreai gyártó már most ekkora hangsúlyt fektet a hangvezérlésre, ennek ugyanis még mindig vannak nyelvi korlátai. Persze ehhez a tévéhez is hozzá lehet kapcsolni mobilos alkalmazást, amellyel minden funkció elérhető (ahogy a többi gyártónál is).

Elég vegyes azonban az Android TV megítélése, hiába épül a világ legelterjedtebb operációs rendszerére. A Google szoftvere most az Android 7.0 alapjain fut, és elképzelhető, hogy a januári CES-re elkészül a 8.0-s verzió. Az Android TV-t sokan azért szeretik, főleg amikor nem is tévén, hanem külső set top boxon fut, mert viszonylag könnyen módosítható, személyre szabható (ebben nagyobb szabadságot adnak a kínai médialejátszók gyártói). Az a platform mellett szól, hogy a Play Áruházban gyakorlatilag minden fontos app megtalálható, a látványos grafikájú játékoktól a legnépszerűbb médialejátszókig, mint amilyen a Kodi vagy a VLC. 

A mérleg másik serpenyőjében azonban sok kínszenvedés van rendszer nem túl stabil működésével, ami a szakértői elemzések szerint időnkénti lefagyással, újraindulással, beállítások spontán módosulásával jár. Érthető, ha a vevők ki vannak akadva, egy több százezer forintos berendezésnek nem így kéne működnie.

Nagyjából ezek alapján érdemes kiválasztani azt a tévét, amely a szimpatikus operációs rendszert és a szokásainkhoz passzoló kijelzőtípust foglalja magába.