Könnyű elkerülni a karácsonyi elhízást

09
2017.12.04. 12:37 Módosítva: 2017.12.12. 12:40
Az adventtel elkezdődött az év végi lakomázás időszaka, és a felmérések azt mutatják, hogy karácsony után tíz napon belül mindenki felszed magára némi plusz súlyt. Ezt leadni azonban sokkal nehezebb, mint elkerülni a hízást.
Fél év lesz elveszíteni azt a súlyfölösleget, amit az ünnepi időszakban felszedünk.

Fölösleges hitegetni magunkat az ellenkezőjével, hogy (majd nemsokára, később, valamikor jövőre) szigorú diétázásba kezdünk, és pillanatok alatt lemegy az a pár plusz kiló, mert nem így lesz. Tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a felszedett súly felétől valóban egy hónap alatt megszabadulhatunk, de ezt követően igencsak lassul a fogyás, és a december elejétől felszedett többlet második felét általában csak nyár elején adjuk le.

Nagy átlagban október-november környékén érjük el a legalacsonyabb súlyunkat (erre a tényre érdemes lesz a strandszezon elején is emlékezni), de aztán rögtön kezdjük is elölről az ördögi körfogást.

Az okoskütyük, egészen pontosan az internetre kötött mérlegek tették lehetővé a finn Tamperei Műszaki Egyetem és az amerikai Cornell Egyetem kutatóinak, hogy nyomon kövessék a testsúly változásait. Kutatásukban 2924 embert figyeltek meg egy éven át, és az eredményeket a New England Journal of Medicine tudományos lapban tették közzé. Az adatokból jól látszott minden nemzeti ünnep hatása, és a nyugati, keresztény gyökerű országokban karácsony/újév a legsúlyosabb mind közül.

A diéták nem működnek.

Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a legtöbb fogyókúrázás hosszú távon megbukik, és nem az akaraterő vagy az önuralom hiánya miatt, hanem mert a legtöbb módszerbe bele van kódolva a későbbi kudarc. A probléma ott kezdődik, hogy a kezdetben elért sikereket az adott diétának tulajdonítjuk, ám amikor újra felszedünk pár kilót, akkor már nem a korábbi a diétát okoljuk ezért. Pedig ezt kéne tenni.

Szigorú koplalás közben egy sor változás történik a szervezetünkben, és ezek csak az újabb súlygyarapodást készítik elő – ezt mondta a Washington Postnak Traci Mann, aki több mint húsz éve tanulmányozza az étkezési szokásokat a Minnesotai Egyetemen.

  • Pszichológiai változás: amikor diétázunk, sokkal könnyebben észrevesszük az ételeket. Az agyunk szuperérzékeny módban keres táplálékforrásokat, és ha meglátunk egyet, azt nem csupán észleljük, hanem még kívánatosabbnak találjuk, mint amikor nem koplalunk. Minél jobban ellen akarunk állni a csábításnak, annál nehezebb ellenállni.
  • Hormonális változás: a zsírpárnák fogyása különböző hormonok termelését is befolyásolja. Logikus, hogy a telítettség érzését adó hormonok a háttérbe szorulnak, és az éhségérzetet nyújtók erősödnek.
  • Biológiai változás: lelassul az metabolizmusunk, testünk a lehető leghatékonyabban használja fel a kalóriákat, hiszen koplaláskor az a feladata, hogy megmentsen minket az éhhaláltól. Megtalálja a módját, hogy minél kevesebb kalória felhasználásával is működni tudjon, és ami megmarad, azt rögtön félreteszi zsír formájában. Ennek így nincs sok értelme, ha pont a zsírból akarunk leadni.

Testünkben tehát minden azon munkálkodik, hogy elkerüljük az éhhalált, ami valójában nem is fenyeget minket, csak önsanyargató módba váltunk, mert valaki azt mondja, hogy az jó lesz nekünk. Közben viszont bármikor betérhetünk a sarki boltba egy kis harapnivalóért, ha az agyunk vagy a hormonjaink ezt diktálják.

Egyetlen hosszú távon működőképes módszer van: ha soha nem hízunk el az ínycsiklandó és bőséges ünnepi menü miatt. A tartós testsúly titka, hogy odafigyelünk magunkra, megállunk a zabálással, amikor már tele vagyunk, és eszünk, ahelyett, hogy fölöslegesen éheznénk.

Kajakóma

Él egy városi legenda arról, hogy a karácsonyi húsok tele vannak triptofánnal, és emiatt ájulunk be ebéd után. Az angolszász országokban elsősorban a hálaadásnapi pulykát gyanúsítják az álomkór okozásával.

Onnan ered a feltételezés, hogy a triptofán nevű aminosavat mostanában alvászavarok, depresszió kezelésére is alkalmazzák, és ez az aminosav megtalálható a húsokban. A triptofánból a testünk többek közt B3-vitamint és szerotonint (abból pedig melatonint) állít elő.

A triptofán azonban nemcsak a húsokban, hanem sok más fehérjedús táplálékban megtalálható, például a tojásban, tejben, túróban, csicseriborsóban, tökmagban és napraforgómagban. A szervezetünkben nem található meg, ezért kell táplálékkal bevinni.

A húsban lévő triptofán hatása elenyésző, szóval amikor túl sokat eszünk, akkor azért vagyunk álmosak – kajakómásak –, mert túl sokat ettünk.

Mennyiségi helyett minőségi étkezés

Hozzátartozik a dologhoz, hogy érdemes eleve egészséges ételeket választani. Kerüljük a cukrot, és a szénhidrátokat inkább összetett, feldolgozatlan formában vegyük magunkhoz. Előnyben a gyümölcsök és a teljes kiőrlésű gabonák, hátrányban az üdítők. 

A karácsonyi asztalnál ne más döntse el, hogy mennyire vagyunk éhesek. Észszerű mennyiségben kell fogyasztani a szénhidrátbomba krumpliból és a tömény édességekből, és akkor a mérlegre állva sem lesz problémánk. Ilyenkor az is motivál minket a falásra, hogy óriási mennyiség készül mindenből. Ez ne tévesszen meg senkit! Fölösleges a hasunkat raktárnak tekinteni, erre ott van a hűtő. Az ünnepi ebéd maradéka másnap és harmadnap is jó lesz, és csak arra érdemes odafigyelni, hogy a kalóriadús ebédet a szokásosnál könnyebb reggelikkel kompenzáljuk.

Újévi start

Vannak olyan helyzetek, amikor tényleg fontos leadni több tíz kilót, hogy egészségesek legyünk. Az ideális testsúly megtartása azonban egészen más, az újévi fogadalomban érdemes inkább azt bevállalni, hogy egész évben odafigyelünk, mi kerüljön a tányérra, és hogy emellett rendszeresen mozgunk is. Az utóbbi éppen olyan fontos, mint a jó étrend.

Nyugodtan gyűlölje a spinninget, grimaszoljon az elipszisgépre, és viszolyogjon a súlyzóktól!

Olyan mozgást kell választani, amit örömmel csinálunk, hogy rendszeressé tudjon válni, egy jó szokássá. Akkor pár hónappal később észre sem fogjuk venni, hogy egy órát végigtekerünk a szobabiciklin, noha az elején még tíz perc perc után leizzadtunk, és csak kapkodtuk a levegőt.

Cikkünk a Popular Science, a Washington Post, a New York Times, a Wikipedia és a New England Journal of Medicine írásai alapján készült.