Őket gyászolta a sportvilág 2021-ben

Névtelen-1
2021.12.31. 18:03
A sportélet megannyi örömteli és ünnepélyes pillanata mellett sajnos ebben az esztendőben is akadtak szomorú napok, Magyarország többek között egy olimpiai bajnokot, egy nemzet sportolóját és a világ egyik leghíresebb labdarúgó-játékvezetőjét is gyászolt. Szomorú kötelességnek teszünk eleget mostani írásunkkal. 2021-ben hatalmas ikonok távoztak az élők sorából.

Ludasi Róbert (1953–2021, 68†)

Sajnos szomorúan indult az év első hónapja, január 3-án ugyanis, hatvannyolc éves korában elhunyt Ludasi Róbert kajak-kenu mesteredző. A szakember tanítványa volt az utóbbi három évtized szinte összes sikeres magyar kenusa, a fiatalon elhunyt kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György, továbbá Horváth Csaba, Kozmann György, Kiss Tamás, Csabai Edvin és több más világbajnok versenyző is.

Ludasi Róbert edzői pályája 1979-ben indult, szintén a Spartacusnál, ahol ötven-hatvan gyerekkel kezdett el foglalkozni. 1989-ig dolgozott a klubnál, majd Csepelre került, ahová követte őt két tanítványa, a később világbajnoki címet szerző Szuszkó László és az alig 16 éves Kolonics György is. Utóbbinak több mint két évtizeden keresztül vezette az edzéseit, aki az 1996-os atlantai olimpián Horvát Csabával kenu kettesben, a 2000-es sidney-i olimpián pedig kenu egyesben nyert aranyérmet 500 méteren. Kolonics 2008-ban az olimpiai felkészülés hajrájában, edzés közben hunyt el. 

Edzői pályafutásának egyik legfelemelőbb sikere is legsikeresebb tanítványa halálához kapcsolódik. A tragédia után kevesebb mint egy hónappal nyert ugyanis a pekingi nyári játékokon bronzérmet Kolonics párja, Kozmann György és a legendás kenus helyére beugró 21 éves Kiss Tamás. 

Alfredo Quintana (1988–2021, 32†)

Február 26-án szörnyű hír járta be a (kézilabda)világot: meghalt a Porto és a portugál kézilabda-válogatott kapusa, Alfredo Quintana. A játékos klubcsapata egyik edzése közben kapott szívrohamot, napokig kórházban ápolták, ám hiába tettek meg mindent az orvosok, nem tudták megmenteni az életét.

Quintana Kubában, Havannában született, 2009-ben költözött Portóba. Egy évvel később igazolt a Portóhoz, ahol villámgyorsan a csapat meghatározó játékosává vált, többek között hatszor ünnepelhetett bajnoki címet az együttessel. 2014-ben kapta meg a portugál állampolgárságot, a nemzeti csapatban pedig 67 alkalommal szerepelt. Annak ellenére, hogy kapus volt, tíz gólt is szerzett a meccsein

Igaly Diána (1965–2021, 56†)

Április 9-én tragédia rázta meg Magyarországot: 

koronavírusban elhunyt Igaly Diána.

1965. január 31-én született Budapesten, és az egyik legsikeresebb magyar sportlövő volt: 2004-ben Athénban olimpiai bajnok lett, négy évvel korábban Sydney-ben bronzérmes.

Négyszeres világbajnok, kétszer egyéniben, kétszer csapatban állhatott a dobogó tetejére. Európa-bajnokságot ötször nyert, a magyar bajnokságon 22-szer nem talált legyőzőre. Vb-ken 11-szer, Eb-ken 13-szor állhatott dobogóra.

Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának, a Magyar Sportlövők Szövetségének alelnöke, a koronglövő szakág vezetője volt. Hatszor választották meg az év magyar sportlövőjének, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2004), Athén díszpolgára volt.

Az Igaly Diánáról szóló megemlékezésünket itt olvashatja.

Monspart Sarolta (1944–2021, 76†)

Alig két héttel később ismét feketébe borult az ország, április 24-én ugyanis hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt a nemzet sportolója, a futólegenda Monspart Sarolta.

Monspart Sarolta 34-szeres tájfutó magyar bajnok volt, de kipróbálta magát sífutásban is, amelyben hatszor lett országos bajnok. Az 1970-es tájfutó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett váltóban, 1972-ben azonban – első magyarként – övé lett az egyéni világbajnoki cím. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutóváltóval, és még ugyanebben az évben első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent.

Maratonfutásban is kiváló eredményeket ért el. 1972-ben hazai sporttörténelmet írt, amikor elindult a csepeli maratonon, nők ugyanis addig nem indulhattak a klasszikus számban. A versenyt nemcsak lefutotta, hanem három órán belüli idejével Európa leggyorsabb női maratonfutója lett, 1976-ban elért 2:48:22 órás ideje 1982-ig magyar csúcs volt.

Monspart Saroltát 2020. március 31-én javasolták a nemzet sportolói társaságuk új tagjának az olimpiai aranyérmes úszó, Székely Éva halála után. 

Puhl Sándor (1955–2021, 65†)

Sajnos nem sokkal később újra ikonikus alakját gyászolta a magyar sportélet: 

május 20-án meghalt Puhl Sándor, a világhírű magyar játékvezető.

Puhl Sándor tizenöt éves korában tette le a játékvezetői vizsgát, majd fokról fokra lépett feljebb a ranglétrán. Az élvonalban a Vasas–Csepel-mérkőzésen (3–0) mutatkozott be 1984-ben a Fáy utcában. Tartalmas pályafutása alatt 225 NB I-es találkozón fújta a sípot. A nemzetközi életbe 1988-ban kapcsolódott be, ekkor lett FIFA-kerettag.

Világhírre a kilencvenes években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS sorozatban négyszer választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének (1994–1997).

Ő vezette az emlékezetes brazil–olasz világbajnoki döntőt Los Angelesben 1994-ben. Két évvel később az Anglia–Németország-elődöntőt dirigálta az Európa-bajnokságon. A következő esztendőben, 1997-ben a Borussia Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntőjében (3–1) bíráskodott. Az volt a második európai kupafináléja, ugyanis 1993-ban is ő vezette az ugyancsak Borussia Dortmund–Juventus-párharcot az UEFA-kupa-döntőben (1–3).

Az 1994-es világbajnokság mellett két Európa-bajnokságon (1992, 1996), egy U20-as világbajnokságon (1991), a Bajnokok Ligája hat idényében (1992–1998 között), valamint az UEFA-kupa nyolc kiírásában (1991–2000 között) működött közre. A bíráskodást az ezredfordulón fejezte be.

Max Mosley (1940–2021, 81†)

Május 24-én elhunyt Max Mosley, a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) korábbi elnöke.

Mosley 1940. április 13-án született, és már fiatalon belekóstolt az autóversenyzésbe, amelyben nem volt igazán sikeres, így később többedmagával saját csapatot alapított, név szerint a March Engineeringet. Ezzel párhuzamosan a sportdiplomáciába is belekóstolt, ami aztán sokkal jövedelmezőbb lett számára, 1993-ban pedig őt választották az FIA elnökévé. Szoros barátságot ápolt a Formula–1 akkori legfőbb vezetőjével, Bernie Ecclestone-nal is.

Óriási szerepe volt az F1-es autók (és pályák) biztonsági fejlődésében, viszont az ő nevéhez köthető a sportvilág egyik legnagyobb szexbotránya is, amikor 2008-ban olyan orgiát tartott, amelyen legalább öt prostituált vett részt, a jelen lévők közül pedig többen is náci tisztnek öltöztek be. Az eset után az F1 és a globális autósport szponzorai a távozását követelték. Ennek is köszönhetően 2009-ben már nem indult újra a szervezet elnöki pozíciójáért, a helyére Jean Todt, a Ferrari korábbi csapatfőnöke került.

Az autósport történetének egyik legbefolyásosabb vezetőjével kapcsolatban Ecclestone azt mondta, rettenetesen megbánta, hogy akkor nem állt ki Mosley mellett.

Gerd Müller (1945–2021, 75†)

Augusztus 15-én a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakját gyászolta a világ: 75 éves korában meghalt Gerd Müller, a Bayern München és a német labdarúgás egyik leghíresebb játékosa, akit csak a Nemzet bombázója néven hívtak karrierje csúcsán.

Pályafutása alatt hét gólkirályi címet nyert a Bundesligában. Rekordját, az egy idényben szerzett negyven bajnoki gólt a szintén a bajoroknál játszó lengyel csatár, Robert Lewandowski az előző szezonban döntötte meg. 

Az 1945. november 3-án született Gerd Müllert 18 éves korában szerződtette a Bayern, ahol egészen 1979-ig játszott. Karrierjét végül a tengerentúli Fort Lauderdale Strikers játékosaként fejezte be. A müncheni klubnál négy bajnoki címet, négy Német Kupát, valamint három BEK-trófeát is nyert. 

A nyugatnémet válogatottal 1972-ben Európa-bajnokságot, 1974-ben pedig világbajnokságot nyert. A Hollandia ellen 2–1-re megnyert világbajnoki fináléban ő szerezte a győztes gólt. 62 alkalommal ölthette magára a nemzeti együttes címeres mezét, amelyben 68 gólt szerzett.

Pályafutása befejeztével Gerd Müller sokáig a Bayern München utánpótlásedzőjeként dolgozott. Az elmúlt években Alzheimer-kórban szenvedett, és több éven keresztül idősek otthonában élt.

Jacques Rogge (1942–2021, 79†)

Augusztus 29-én, hetvenkilenc éves korában meghalt Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) korábbi elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.

A világszervezetet 2001 és 2013 között irányító belga sportdiplomata eredeti szakmáját tekintve ortopéd sebész volt, ám sportolói múltjával is kitűnt: válogatott rögbijátékosként 16-szoros belga bajnok, valamint világbajnok vitorlázó és háromszoros olimpikon volt, mielőtt a NOB nyolcadik elnöke lett.

Sir Frank Williams (1942–2021, 79†)

November 28-án, életének nyolcvanadik évében elhunyt a Formula–1 és az egyetemes autósport történetének egyik legmeghatározóbb alakja, Sir Frank Williams.

Williams több mint ötven évig volt csapatvezető az F1-ben, amivel abszolút rekorder. Korábban versenyzőként is próbálkozott, majd megalapította a Williams-istálló elődjét, amelyet aztán jobbkezével, Patrick Headdel együtt otthagyott, hogy újrakezdje más néven. 1977-től a Williams Grand Prix Engineering elnevezéssel indította autóit, a következő két évtizedben pedig páratlanul sikeresen szerepeltek. Versenyzői összesen hét egyéni világbajnoki címet gyűjtöttek, míg a konstruktőrök csatájában kilenc alkalommal végzett az élen a Williams.

1986-ban súlyos autóbalesetet szenvedett, aminek következtében eltört a gerince, és kerekesszékbe kényszerült. A Formula–1-et viszont nem hagyta ott, és még további harminc éven keresztül ott volt csapata összes versenyén. 

II. Erzsébet királynő 1999-ben ütötte lovaggá.

2012-ben adta át lányának, Claire-nek a csapatvezetési teendőket, ő pedig a háttérbe vonult. A főnöki titulust megtartotta, de a napi munkában már nem igazán vett részt. 2020-ban végleg eladták a csapatot a Dorilton Capitalnak, de az istálló neve megmaradt.

Horst Eckel (1932–2021, 89†)

Szomorú hírt közölt december 3-án a Német Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja: 89 éves korában meghalt Horst Eckel, az Aranycsapatot legyőző német csapat utolsó, még élő tagja.

Eckel a második legfiatalabb játékos volt az 1954-es svájci világbajnokságon a német keretben. A tornán Fritz Walter mellett ő volt az egyetlen futballista, aki mind a hat meccsen pályára lépett. A berni döntőben Sepp Herberger szövetségi kapitány különleges feladattal bízta meg: neki kellett kivennie a játékból a magyar játékmestert, Hidegkuti Nándort.

Eckel összesen 32 alkalommal lépett pályára a Nationalelfben. A Kaiserslauternben 213 mérkőzésen 64 gólt szerzett, 1951-ben és 1953-ban bajnok lett a csapattal.

Ő volt az utolsó, még élő 1954-es világbajnoka a német labdarúgásnak.

Nem sokkal halála előtt került be a német futball Hírességek Csarnokába. A németek által csak berni csodaként emlegetett világbajnoki döntőben a magyar válogatott már 2–0-ra vezetett, végül a németek 3–2-re nyertek.

(Borítókép: Igaly Diána, Monspart Sarolta és Puhl Sándor. Fotó: Földi Imre / Koszticsák Szilárd / Németh Ferenc / MTI)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport