Miben ért egyet Pozsgay és Berecz?

A Szabad Európa Rádió 1989. január 3-i adásában közöltek egy Grósz Károlyhoz írt nyílt levelet két, kitoloncolásra váró székely fiatalember ügyében, pikírt jegyzetet közöltek arról, hogy Magyarországon egyre több kommunista vezető beszél a demokrácia szükségességéről, Demszky Gábor pedig a nemzeti ünnepekről értekezett.

Világhíradó

– Németh Miklós szerint 1989 kulcsfontosságú év lesz Magyarország szempontjából. A magyar kormányfő kijelentette, hogy bármely párttal el tud képzelni koalíciót, amennyiben annak elvei nem sértik a szocialista rendszer alapelveit. Mielőtt azonban megjegyzéseket fűznénk a miniszterelnök újévi üzenetéhez, hallgassák meg a következő felhívást, amely most jutott el szerkesztőségünkbe, és amelyet Grósz Károly pártfőtitkárnak címeztek az aláírók, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Jogvédő Szolgálat:

Tisztelt Grósz Károly!

Most jutott tudomásunkra, hogy három nappal ezelőtt a határőrség elfogott két székely fiatalembert – Nagy István 1963-ban született és Balázs Levente 1968-ban született gyergyóalfalui román állampolgárokat –, mivel családegyesítés okából Svédországba akartak szökni. A fiatalembereket, akik ez év májusa óta hazánkban élnek, a Belügyminisztérium illetékes szervei a mai napon ki akarják toloncolni Nagylakon. Ez az eljárás nemcsak embertelen és gyalázatos, hanem törvénytelen is. Magyarország aláírta a bécsi konvenciót, amely szerint jogorvoslati fórumokat kell biztosítani kitoloncolás esetén. Követeljük a kitoloncolás haladéktalan leállítását, a közvélemény tájékoztatását. Kérjük intézkedését, hogy senkit se adjanak ki, vagy vissza Romániának, ahol embertelen sors, kínzás, vagy halál vár a visszaadott szerencsétlen emberekre. Felháborítónak tartjuk a magyar belügyi hatóságok eljárását: sajnálatos, hogy a magyar hatóságok inkább szolidárisak a népelnyomó, fasisztoid romániai diktatúrával, mint a magyar néppel és a magyar közvéleménnyel. Kérjük gyors intézkedését, és hogy határolja el magát a belügyi szervek eljárásától. Az esetről a hazai és a nemzetközi közvéleményt mindenképpen tájékoztatjuk. Kérjük ezekben az ügyekben a legteljesebb nyilvánosság biztosítását.

Tisztelettel: Szabad Demokraták Szövetsége, Mécs Imre; Független Jogvédő Szolgálat, Kőszeg Ferenc

Az aláírók elmondották, hogy ezt a telexet egyidejűleg elküldték a határőrség parancsnokának, valamint Pozsgay Imre államminiszternek is.

– Egyre több kommunista vezető nyilatkozik az igazi demokrácia szükségességéről Magyarországon. De ki tanítsa demokráciára a magyar népet? Erre válaszol Román István most következő jegyzetében:

A Kossuth rádió december 29-én sugárzott Első kézből című adásában a megkérdezett kommunista vezetők mind egyetértettek abban, hogy az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye a májusi pártértekezlet volt. Érdemes tehát felidézni, mit is tartalmaz az az állásfoglalás, amelyet egyformán magáénak vall például Berecz János és Pozsgay Imre, nem is szólva a többi mikrofonvégre kapott pártnagyságról. Homályosan, sőt olykor látszólag egymásnak ellentmondásosan nyilatkoznak a hazai pártvezetők a többpártrendszerről, a politikai pluralizmusról. A májusi párthatározat azonban – bonyolult nyelvezete ellenére – elég világos. Az MSZMP elvi irányító szerepéről nem mond le. És ez a veleje a kommunista párt koalíciós partnereket kereső magatartásának is. Hadd idézzek ezekből: „Közös cselekvésre hívunk. Baráti jobbot nyújtunk mindenkinek. Népfrontos kormányra lesz majd szükség” – és így tovább. Ami változatlan: a párt és nagy kezdőbetűvel gondolt Bölcs Párt, amely most elkezdi tanítani a nemzetet a demokráciára, a jogállamra, az alkotmányos életre. Teljesen függetlenül: ki, vagy kik mondják ezeket? Miből meríti az erkölcsi bátorságot a demokráciára való nevelésre éppen az a hatalmi csoport, amely Magyarországon szétverte a demokráciát? Szétzúzta 1945 és 1947 között, és elfojtotta az 1956-os kísérletet. Tegyük hozzá: az a hatalmi csoport, amely semmiféle demokratikus hagyományokkal nem rendelkezik. Tudjuk a lehetséges védekezést: mások voltak akkor a kommunista párt vezetői. De jogos az a nézet, hogy ez ugyanaz a mozgalom, és bőven zavaros ideológiai szóhalmazából mindig azt emeli ki, amely épp alkalmas arra, hogy hatalmát igazolja. Mégis csak felnőtt hazánkban a négy évtized alatt már egy olyan nemzedék, amelynek semmiféle politikai tapasztalata nincs arról: mit jelent az egypártrendszertől eltérő politikai gyakorlat – hangzik az egyik ilyen pártszentencia. Ehhez kapcsolódik egy másik: az 1989-es év egyfajta betanulási időszak is lesz a demokrácia intézményeinek működtetésére. Gondolkozzunk el ezeken a szavakon. Ha valóban az elmúlt 40 év alatt olyan nemzedék nőtt fel Magyarországon, amelyiknek nincs tapasztalata a többpártrendszerről, akkor éppen a mai kommunista vezetők tartoznak oda. Miért akarnak akkor – éppen ők – a demokrácia tanítómesterei lenni? Vannak dolgok, amelyeket azonban nem kell mesterségesen elsajátítani, mert természetesek mint az ösztönök, és ilyen a politikai szabadság és annak gyakorlása is. A magyar nép megrágalmazása az a felfogás, hogy a mai társadalom éretlen, tudatlan, és elveszne, ha szabadon dönthetne a belső politikai rendszere felől. A kommunista párt ügyében 1945-ben, amikor nem rá szavaztak az emberek, nevezte már fasiszták gyülekezetének a magyar társadalmat. A párt most kegyesebb lett, jelenleg csupán gyakorlatlan a nép a demokráciában. Nem kellene inkább megfordítani a tételt? Miként akarják a népet alkotmányos politikai életre oktatni azok a vezetők, akik immár négy évtizede egy olyan pártapparátusban nőttek fel, nevelődtek, amelynek egy célja volt: a demokrácia tagadása és elfojtása.

– A nemzeti ünnepek – Demszky Gábor

Folyamatban van egy idő óta a nemzeti ünnepek rehabilitálása Kelet-Európában. Az Országgyűlés patrióta gesztussal lepte meg legutóbbi ülésén a magyar társadalmat. A jövő évtől március 15. állami ünnep és munkaszüneti nap. Ezentúl nemcsak a diákság fogja megünnepelni a forradalom és szabadságharc évfordulóit. 1948 nemzeti külsőségei az iskolákból a közterekre kerülnek, a felvonulók között pedig ott lesznek valamennyi nemzedék képviselői mellett a pártszervezetek, a KISZ, és – egy rádióközlemény szerint – a párt igényt tart az újonnan alakult független szervezetek közreműködésére is. Két valódi nemzeti ünnepnapunk közül az egyik mostantól államilag elismertté vált. A másik: október 23. maradt ami volt, és nem nehéz előre látni, hogy a kormányzó MSZMP rossz lelkiismerete, s az aktualizált 1956-os követelések továbbra is ütközni fognak ezen a napon. Az ünnepek közötti hangsúlyeltolódás a politikai közélet dinamizálódásából következik. De mire véljük ezt a szép, nemzeti gesztust? Petőfi koszorúit az elmúlt másfél évtizedben csak a diákság helyezte el az emlékhelyeken, a hatalom képviselői pedig csak járőrkocsikban és rendőrkordon formájában voltak jelen. 1972-ben még többéves börtönbüntetéseket osztottak ki a megemlékezés szónokára és hangadóira, és érdemes megjegyezni, hogy a rehabilitálásuk most sem merült fel. Az elkövetkező években iskolai kizárásokkal és figyelmeztetésekkel szegték a diákság ünneplő kedvét. Az 1980-as évek eleje óta mégis minden évben független demonstráció színhelye volt Budapest. A rendőri beavatkozás 1986-ban volt a legbrutálisabb. Az esti felvonulás szétverésére mint a „Lánchídi csatára” emlékeznek a résztvevők. A házkutatások és őrizetbevételek is évek óta forgatókönyvszerűen ismétlődnek. Az idei március 15-ét hét társammal együtt én magam is a kőbányai gyűjtőfogházban ünnepeltem. Kézenfekvő, de túlságosan leegyszerűsítő az a magyarázat, mely szerint a felvonuló diákok ezrei vívták ki március 15. nemzeti ünnepként való elismerését. A Politikai Bizottság és a parlament döntése inkább hangulatjavító intézkedés. A nyugati határon megszüntetett műszaki zár, az alternatív katonai szolgálat engedélyezése, a korábbinál liberálisabb útlevéltörvény – nos ezek azok a politikai döntések, amelyeknek a bővülő sorában most már a március 15-i ünnep is megemlíthető. De a magyar parlament döntésének nemzetközi előzményei is figyelemre érdemesek. Ugyanis északi KGST-szomszédaink is hasonló irányban mozdulnak el a korábbi internacionalista álláspontjukról. Ebben az évben volt a cseh függetlenség és a köztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Az évforduló tiszteletére október 28-át csehszlovák nemzeti ünneppé nyilvánították.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!