Miért nem altatják az abortáló nőket?

Nincs javulás a gépkocsialkatrész ellátásban, de legalább a világútlevél illetékét sem emelik, derült ki a Kossuth Rádió 1989. január 3-i híreiből. Míg mostanában arról akarja meggyőzni a hatalom a közvéleményt, hogy a Kádár-korszak ügynökjelentéseinek jó részéhez már nem lehet hozzáférni, addig 1989-ben a negyven évvel korábbi koncepciós perek iratanyagain ment hasonló vita. Egy interjúból az is kiderül, hogy az abortuszra váró nőkkel másképp bánnak, mint a szülésre várókkal.

Időjárásjelentés: Az északi és a keleti megyékben időnként felhős, másutt derült idő lesz, csapadék nem várható. Gyenge marad a változó irányú szél. Kora délután általában -1 és +4, este pedig +1 és -4 között várható a hőmérséklet.

Sporthírek: 18 éves labdarúgóink nem kerültek be a döntőbe, miután Takács és Tóth góljával 2:0-ra legyőzték Svédországot Izraelben, a hagyományos nemzetközi ifitornán. Válogatottunk így Írország ellen lép pályára a 3. helyért.

Lapszemle – Tarján Miklós összeállítása

NÉPSZABADSÁG

- A híresztelésekkel szemben, nem emelik az útlevélilletéket, tehát marad 500 forint – nyilatkozta a pénzügyminisztérium illetékese.

- Jelenleg 12-13 000 Erdélyből menekült él Magyarországon. Keveset tudunk róluk és a sorsuk jobbításához szükséges adatokat a tárcaközi koordinációs bizottság sem ismeri kellően. Ezért több társadalomtudományi intézet munkatársai alapos szociológiai vizsgálatba kezdtek. Mintegy 1600 embert kérdeznek meg életükről, gondjaikról.A részletes jelentéssel szeptemberre lesznek készen. Az eredményekkel a közvélemény is megismerkedhet.

- Nem várható javulás a gépkocsialkatrész ellátásban.

MAGYAR NEMZET

- Kubinyi Ferenc arról ír, miként próbálnak meg egyes nyilatkozatok arról meggyőzni minket, hogy az 1947 és 1951 közötti koncepciós perek valós történetei, tehát a belügyi és az igazságügyi iratok elégtek. A szerző talált olyan iratokat, amelyekből kiderül, hogy az ÁVH irattára 1956. november 4-én még megvolt. A szerző egy konkrét ügy kapcsán biztosra veszi, hogy azok a bizonyos iratok még másfél éve is megvoltak.

NÉPSZAVA

- Tegnap, az idei esztendő első munkanapján lépett életbe a munkanélküli segély intézménye. Mint ahogy arról a lap beszámol, még nem sokan keresték fel a munkaerőszolgálati irodákat. Szerencsére, hiszen pl. a budapesti iroda még a rendeletet sem kapta kézhez, így nehezen tudják megítélni a jogosultságot.

MAGYAR HÍRLAP - Győrfy Károlyt kinevezték hazánk hollandiai kereskedelmi tanácsosává. Győrfy Károly, mint ismeretes, Bukarestben képviselte a korábbiakban Magyarországot. Onnan a világsajtó szerint is példátlan módon utasították ki. Győrfy Károlynak aligha kell attól tartania, hogy a bukarestihez hasonló eset vele a holland fővárosban előfodulhat.

- Derzsy Andrásnak, az új miniszternek több lesz a barátja, de vallja, hogy sem értékrendet, sem barátokat nem szabad változtatni. A beosztás változik, de amire támaszkodik az ember, annak szilárdnak kell lennie. A volt építési és városfejlesztési miniszter utolsó rendelkezésével tovább enyhítette a Balaton-környéki építési tilalmakat.

Falurádió – szerkeszti Kovács Jenő

Mai jegyzetünkben Búzás Andor kollégám fogalmazta meg, hogy szerkesztőségünk, a Falurádió kollektívája mit vár 1989-től az élelmiszer-gazdaság, a mezőgazdaság, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek boldogulása érdekében:

Hogy mit várunk? Várjuk az új szövetkezeti törvényt. De mindenekfelett várjuk a törvények törvényét, írottan vagy íratlanul, amelynek kényszerítő ereje még az államra is kiterjed majd, legalább olyan mértékben, hogy tiszteletben is tartja a szövetkezés szabadságának és önkormányzatának törvényét. Várjuk a pénzügyi kormányzat és mások íratlan törvényeinek módosítását. Mert mindmáig, és amióta az eszemet tudom, csak egyetlen államhatalmi törvény egyetlen cikkelyének egyetlen mondata volt gyakorlatilag érvényben, az, hogy a szükség törvényt bont. És bárki megmondhatja, amióta az eszét tudja, volt-e akár csak egyetlen hónap, nap vagy óra legújabbkori történelmünkben, amikor nem lehetett éppen a szükségre hivatkozni és ezt csak egyszer is kihagyták volna az illetékesek? Ez volt az alig újszülött és már koravén törvényeink sorsa. Így vált máig érvényes szövetkezeti törvénnyé és mára egy pirossal áthuzigált, összefirkált papírlappá. Aztán várjuk az új költségvetési törvényt. Az eddigi, íratlan főszabályt – miszerint a gazdaság azért van, hogy a rossz költségvetést szolgálja – minden bizonnyal helyettesíteni kell majd egy másik mondattal, hogy a jó költségvetés azért is van, hogy a gazdaságot szolgálja. Várjuk aztán az agrárolló nyitásának mérséklését, annak törvényszerű felismerését, hogy az életszínvonalpolitikára való hivatkozás ez ügyben önbecsapás. Ha a parasztember a gazdálkodás kilátástalanságát veti a földbe, végül ugyanazt a kilátástalanságot aratják le – esetleg bővebb hozammal – a gyárakban, s az ország minden más munkaműhelyében is. Várjuk a felismerést, hogy az agrárolló nem azért van, hogy átvágja végleg azt a néhány tétova szálat is, ami még úgy-ahogy összekötötte a reális ráfordításokat az irreális árakkal. Hogy az olló nem arra való, hogy a gazdálkodás racionalitását, a termelési kedvet és lehetőséget gyökereinél elmetssze, hogy az agrárolló nem azért van, hogy a maga módján még az is segítsen közvetve tovább halogatni a gazdaság szerkezetátalakítását. Várjuk az olyan inflációellenes politikát, amely nemcsak a megdolgozott jövedelem és a nyereség csonkításával, a beruházások lehetetlenné tételével, a holnap alapjainak, a közvetlen jövő erőtartalékainak felélésére készteti a gazdaságokat, hanem inkább a gazdaság dinamizálásában, folytonos értékteremtésében látja a pénz leendő értékének igazi forrását. Várjuk az egyéni, családi és közösségi perspektíva, a távlati jó kilátás állami adományát. Mert akkor a nehéz esztendőknél még nehezebbeket is kibírunk, ha látjuk az elmozdulások összefüggő rendjét, irányát és tapasztaljuk határozottságát. Ha érezzük, hogy ha lassan is, de kilábalunk és nem pedig mindig mélyebbre süppedünk. Várjuk aztán az új évet, ha az még nem is éppen azon az éjféli „Isten áldd meg a magyart” felhangzásának pillanatában köszöntött ránk igazán.

– Mint közismert, január 1-jétől új abortuszrendelet lépett életbe. Az 1973-ban hozott szabályokhoz képest, néhány lényeges dologban könnyítést jelent, azonban – mint hamarosan hallhatják –, valamit nem lehet rendeletekkel szabályozni. Szilágyi Gabriella az I. sz. Nőgyógyászati Klinika igazgató főorvosát, dr. Csömör Sándort kereste fel:

Sz. G.: Mi a különbség a régi rendelet, tehát az 1973-as rendelet és a mostani között?

Cs. S.: Objektívebb lett. Ha valaki a lakóhelye szerint illetékes nőgyógyászati rendelésre jelentkezik, ahol megállapítják a terhességet, és ő a terhesség megszakítását kéri, amennyiben a feltételei megvannak, semmi tenni valója a továbbiakban nincs, nem kell sehova senkihez sem mennie. A nőgyógyász szakorvos kitölti a szükséges űrlapot, bizonyos kérdéseket tesz fel, és az illető büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozik, hogy az általa bemondottak megfelelnek a valóságnak. És ezt követően, a legrövidebb időn belül, a terhesség megszakítása meg is történik – idézőjelben mondom – ott helyben, az illetékes nőgyógyászati osztályon. Az illető szakorvosnak kell eldöntenie azt, hogy az illetőnek, hány forintot kell fizetnie a műtét elvégzéséért. Ugyanis, amikor egyértelmű a szociális szempont, nem kell fizetni a terhesség megszakításáért. És nem kell fizetni, ha bármely orvosi javallat alapján történik a terhesség megszakítása, az anya, vagy a magzat érdekében. Van egy következő kategória, 500 Ft, a következő 1000 és 2000 Ft a maximum.

Sz. G.: Meg van-e határozva egy határ, hogy meddig 1000 Ft, illetve mettől 2000 Ft, vagy Ön, dr. Csömös Sándor dönti el?

Cs. S.: Hát itt vagyunk mi nehéz helyzetben most, mi orvosok, mert nincs leírva a végrehajtási utasításban, hogy mik azok a határok és szempontok, amelyek ezt a skatulyázási szisztémát lehetővé teszik.

Sz. G.: Ön hogy fogja eldönteni?

Cs. S.: A józan észre és a humánumra bízom magamat. Hogy a valóságban hogy fog ez majd kinézni, meglátjuk.

Sz. G.: Amikor például valaki nem ért egyet az őt megvizsgáló orvossal, mi történik? Tehát, ha azt mondja az orvos, hogy nem engedélyezi a terhességmegszakítást?

Cs. S.: Ebben az esetben módjában áll az illetőnek a másodfokú bizottsághoz fordulnia, amelyet a területileg illetékes fővárosi, illetve megyei vezetés állít össze. Másrészt ugyancsak fordulhat a másodfokú bizottsághoz abban az esetben is, hogyha az anyagi ellenszolgáltatással nem ért egyet. Amennyiben az illető nem tud fizetni, akkor vele nekünk alá kell íratnunk egy elismervényt, hogy ő ennyit és ennyit nem fizetett. Hogy aztán mi lesz ezeknek az elismervényeknek a sorsa, arról a rendelkezés nem szól.

Sz. G.: De ennek ellenére elvégzik a műtétet?

Cs. S.: Természetesen.

Sz. G.: Sok nő arról panaszkodik, hogy borzasztó fájdalommal jár az abortusz. Igaz az, hogy az orvosok az abortusztól való elrettentésre nem altatják el a betegeket?

Cs. S.: Megvallom őszintén, konkrét esetet nem tudnék mondani, de azért ilyesmit már hallottam. A terhesség-megszakításra várókkal másképpen bánnak, mint a szülő nőkkel, mint a betegekkel, ami abszolút igazságtalan és embertelen. Meg vagyok arról győződve, hogy a lehetőségekkel élve a legtöbb helyen, lelkiismeretük szerint a lehető leghelyesebben járnak el, a tőlük elvárható módon.

Hírek

– Lakatos Ernő lett hazánk NDK-beli nagykövete. A párt Központi Bizottságának volt osztályvezetője a napokban utazik állomáshelyére. Lakatos Ernőt ma fogadta Grósz Károly, a párt főtitkára. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Mikós kormányfő és Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöke.

– Ismét lombikbébi született Pécsett. A helyi orvostudományi egyetem szülészeti klinikáján adott életet egy 4 kg-os kisfiúnak az a pécsi fiatalasszony, aki 9 éven át meddő volt. Ez a második magyar lombikbébi.

– A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy az ENSZ bevonásával hozzanak létre menekülttábort a magyar-román határ közelében. Az elnökség nyilatkozata szerint ezt indokolja a körzetben kialakult helyzet, egyes határőrszervek több megmagyarázhatatlan intézkedése, így a többi közt néhány menekült visszatoloncolásának megütközést keltő híre és az, hogy az egész kérdésben nincs egységes irányítás. A javaslat rámutat, hogy a magyar nemzet nem kötelezhető ellenséges, vagy belső rendre veszélyes elemek befogadására, ám körültekintő vizsgálat nélkül senkit sem szabad román földre visszatoloncolni. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes a menekültkérdéssel foglalkozó tárcaközi bizottság vezetője egyetért a tábor felállítását szorgalmazó indítvánnyal. Mint mondta, a Belügyminisztérium mérlegeli a lehetőséget, de döntés még nincs. Az elképzelés mindenesetre az, hogy a hozzánk érkezők kötelesek lennének megjelenni a táborban, majd a szükséges vizsgálat után kaphatnának tartózkodási engedélyt. És ezzel szabadon mozoghatnának az országban. Szerinte a létesítéssel kapcsolatos költségeket a telepedési alapból kellene fedezni.

– A Duna Kör egyesület és több más környezetvédő csoport eddig 86 ezer aláírást gyűjtött annak a követelésnek a támogatására, hogy legyen népszavazás a Bős-nagymarosi vízlépcsőről. A környezetvédők felhívására tegnap Budapesten csaknem 16 ezerrel gyarapodott az aláíráslista. Bálint Attila a népszavazás lehetőségéről kérdezte az Elnöki Tanács elnökét, Straub F. Brunót.

B. A.: Bizonyára Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke is értesült arról, hogy Budapesten és az ország más pontjain is aláírásokat gyűjtenek, népszavazást kérnek a Bős-nagymarosi erőmű ügyében. Az az elhatározás, az a szándék, hogy amennyiben 100 ezer ilyen aláírást összegyűjtenek, az el fog jutni ide, az íróasztalára.

S. F. B.: Tudok róla, jó, hát eljön, persze, akkor kell foglalkozni vele. De megmondanám azért egy gondolatomat előre: én a népszavazást egy szent dolognak tartom. Ahhoz viszont fel kell világosítani azokat, akik szavaznak, hogy vannak jogi problémák is. Önmagában véve, a népszavazás kiírása benne van az alkotmányban, hogy az az Elnöki Tanácsnak a dolga, de hogy hogyan, arról nem esik szó. Tehát például, hogy ki végzi azt a fölvilágosító munkát, hogyha százezer ember aláírta, a hátralevő négymillió szavazót ki értesíti, hogy miről van szó és így tovább. Én úgy látom, hogy tulajdonképpen most körbejárunk, mert ez a tiltakozás azt is mondja, hogy arról döntsünk, hogy legyen-e népszavazás. De a parlament már szavazott a dologról, és nem tartom elképzelhetőnek, hogy százezer aláírás megváltoztassa a parlament véleményét. A népszavazás több millió polgárt érint, és azokat mind fel kellene világosítani.

B. A.: Nem érzi-e úgy, hogy illúziókat keltünk, vagy azok keltenek illúziókat, akik ezeket az aláírásokat gyűjtik?

S. F. B.: Ez elgondolkoztató és nem is hiszem, hogy magam most ezt jól tudnám definiálni, de úgy érzem, hogy ez az aláírásgyűjtés a fiatalságnak egy mozgalma, amivel használni akarják a lehetőségét annak, hogy van mivel szemben tiltakozni. Ez egy olyan tárgy, amivel szemben lehet tiltakozni, és ez a demokráciának nem azt mondom, hogy a látszatát, de mondjuk a gyakorlását jelenti. Én azt hiszem, hogy nem fog eredményre vezetni, ez az én privát véleményem. De a privát vélemény nem számít annak idején, ha az Elnöki Tanácsban kell majd dönteni a dolgokról.

B. A.: Ha önhöz érkezik ez az aláírás, akkor esetleg mit tesz majd?

S. F. B.: Megkonzultálom államjogászokkal, hogy az alkotmány értelmében mi az, amit csinálni kell. Mert én azt hiszem, hogy egy elnöknek – természetesen még akkor is, hogyha nem ért egyet –, hogyha a többség követeli, akkor cselekednie kell. De én azt hiszem, nem fog odakerülni a dolog.

– A Pallas Lap- és Könyvkiadó vállalat élén január 1-jétől új vezérigazgató áll. Németh Jenő, aki Siklósi Norbert helyébe lépett. Vajon mit örökölt a sikeres elődtől, ebben a sikeresnek egyáltalán nem mondható félig-meddig piacgazdaságban. Vajda Zuzsa interjúja.

V. Zs.: Melyik esetben nem jó utódnak lenni, ha az ember jól működő szervezetet, vállalatot, üzemet vesz át, vagy ha rosszat? Siklósi Norbert menedzser volt, és lehet, hogy nálunk szokatlan a szó, de a szakmában úgy mondjuk egymás között, hogy sajtócézár volt. Milyen lesz utána?

N. J.: Ha Siklósi Norbert maradt volna, a megváltozott körülmények miatt sok nehézséggel kellett volna megkűzdenie. Bizonyos lapjaink esetében – beleérteném itt a két napilapunkat is, a Magyar Hírlapot és a Magyar Nemzetet – veszteséggel kell számolni: 5-10 millióval, az áremelés ellenére is. Mintegy 400 lapot adunk ki, jelenleg olyan huszonegynéhány lap az, ami nyereséges, és a többinél veszteségek vannak.

V. Zs.: Tehát a vállalat összességében veszteséges?

N. J.: Nem, miután a vállalatnak több leányvállalata is van, több más irányú tevékenységet is folytat. Az előzetes számítások szerint kb. 20-30 millió közötti nyeresége lesz. Ha nem vizsgáljuk át az összes tényezőt, ami a veszteségeket növeli egyes lapoknál, akkor nagyon nehéz lesz jövőre nyereséget teremteni.

V. Zs.: Ezek szerint néhány lap veszélyben van.

N. J.: Igen, azt tervezzük a munkatársaimmal együtt, hogy áttekintjük a sajtóstruktúrát. Azokat a lapokat, amelyek veszteségesek, amelyeket nem olvasnak az emberek, azokat megszüntetjük. Bátrabb lépésekre is el kell szánni magunkat, csak így tudunk fennmaradni.

V. Zs.: De ha két napilapjuk is ráfizetéses, esetleg azok is veszélyben vannak?

N. J.: Ez egy kormánykiadó, nyilvánvaló, hogy a kormány lapjáról kötelességünk gondoskodni. Tehát ha a kormány lapja veszteséges lesz, ezt a veszteséget a vállalat akkor is vállalja, pótolja valamilyen módon. A költségvetési szerveknek, így a HNF-nak és METESZ-nek, a KISZ-nek és más szervezeteknek is a költségvetés biztosítja a szükséges feltételeket, hogy a lapjaikat, a propagandaeszközeiket megjelentethessék.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!