Felelősségre vonhatók-e büntetőjogilag a szilveszteri kabaré szereplői?

Papp László és Morvai Ferenc egy új, demokratikus cigányszervezet társelnökei lettek, a 120-as Skoda 128 ezer forintról 170 ezerre drágult, már akkor is Matejka Zsuzsa magyarázta a gyógyszeráremelést, kevesebb lakás épült OTP-hitellel, dinamikusan nő a WC-papír iránti igény, létezett még az izgatás a büntetőjogban. Erről beszélt a Kossuth Rádió 1989. január 4-én, szerdán.

Időjárásjelentés: Ma általában kevés lesz a felhő, de helyenként tartósan megmarad a köd. Gyenge, változó irányú szélre lehet számítani. A hőmérséklet kora délután -3 és + 2, késő este -5 és -8 fok között lesz. Országszerte túlnyomóan derült az ég, gyenge a légmozgás. A hőmérséklet -3 és -13 fok között van. Budapesten derült az ég, -6, -8 fokot mértek.

Sporthírek:

- A bundabotrány szereplői közül Balázs Zsolt, a Rába ETO kapusa 1989. december 31-ig nem szerepelhet labdarúgó tétmérkőzésen. Balázs a döntés ellen 8 napon belül fellebbezhet.

- Ismét győzött a hastingsi nyílt sakkversenyen Polgár Judit és 7 forduló után 5,5 ponttal holtversenyben az élen áll.

Lapszemle – összeállította Ómolnár Miklós

A MAGYAR NEMZET a Grósz-kormány bizonyítványa címmel, annak a vizsgálatnak az eredményeit közli, amely Grósz Károly miniszterelnökségének 17 hónapját elemzi. Ezalatt az idő alatt kétszer változott meg teljesen a kormány megítélése. Tavaly, az év elején az áremelkedések és a személyi jövedelemadó hatására, majd az országos pártértekezletet követően. A közvéleménykutatók szerint, a gazdaság liberalizálását célzó döntéseket általában jól fogadta a lakosság. Egyoldalúnak találták azt a beállítást, miszerint a fiatalok és az értelmiségiek a hangadói a kormány bírálatának. 1988 júniusában még a megkérdezettek háromnegyede pozitív gazdasági változásokkal számolt, de szeptemberre lelohadtak a remények. Budapesten a megkérdezettek fele válságként értékelte a helyzetet, vidéken inkább megtorpanásról, visszaesésről beszélnek. A közvéleménykutatók adatai szerint, a lakosság többsége nagy figyelemmel és rokonszenvvel fordul az alternatív szervezetek felé. Elfogadják azt a lehetőséget, hogy a lazább szervezetek párttá alakulnak. A Grósz kormány bizonyítványában a legjobb osztályzatot a nyílt tájékoztatás és az utazási könnyítések kapták.

A csepeli Merkúr telepen áremelés előtt a NÉPSZAVA munkatársa nézett körül. Az új autóárakat itt is csak hallomásból ismerik az emberek. E szerint a Lada 2107-es 180.000 forint helyett 240.000-be, a Samara 175.000-ről 220.000-re, a 120-as Skoda 128.000-ről 170.000-re, a kis Polski 94.000-ről 116.000-re, a Trabant 80.000-ről 90.000-re drágul. Az elterjedt hírek szerint a Dacia TX 170.000 Ft-ba kerül majd.

A MAGYAR HÍRLAP Európai emberhez méltó életért címmel, a magyarországi cigányok demokratikus szövetségének megalakításáról közöl írást. A szervezők a szövetség tiszteletbeli társelnökeinek Papp László háromszoros olimpiai bajnokot, Morvai Ferencet, az ismert vállalkozót, főtitkárnak pedig a jeles cigányprímást, Járóka Sándort kérték fel. A szervezetőbizottság nyilatkozata szerint, alulról kezdeményezett szerveződésről van szó, amely országosan kiterjedt választások révén kívánja biztosítani a cigányság minden származási csoportjának és irányzatának képviseletét. A magyarországi cigányok rövidesen megalakítandó demokratikus szövetségének első céljai között szerepel egy ösztöndíjalap létrehozása, mely a cigánygyerekek továbbtanulását kívánja támogatni.

+ + +

– Egyesek szerint, kapkodva emelték fel a gyógyszerek árait. Miért nem közölték előre, hogy milyen gyógyszertárak tartanak zárva, egyáltalán miért kellett egyszerre ennyi gyógyszertárnak egyszerre leltároznia. És egyáltalán mi az igazi oka annak, hogy hétfőtől felemelik a gyógyszerek árát.

Kérem, nagyon röviden összefoglalható-e, hogy mi az igazi oka annak, hogy a gyógyszerek árát hétfőtől emelik? Válaszol dr.Matejka Zsuzsa:

M. Zs.: A gyógyszerekkel kapcsolatos változások tulajdonképpen a társadalombiztosítás reformjának részeként foghatók fel. Köztudott az, hogy 1989. január 1-jétől a társadalombiztosítás levált a költségvetéstől, közvetlen felügyeletét az Országgyűlés látja el. A társadalombiztosításnak a befolyó járulékokból kell majd fedeznie a táppénzt, a nyugdíjakat, a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatását. Továbbá az egyéb társadalombiztosítási kiadásokat. Ebből azt következik, hogy addig lehet majd nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, azaz ameddig a befolyó járulékokból futja.

Rózsa Péter: Bocsásson meg, hogy megszakítom, ebből nem következik az, hogy szinte bármikor lehet számítani további áremelésekre a gyógyszer és gyógyászati cikkek ellátása terén?

M. Zs.: A bevezetésre kerülő fogyasztói árrendszerben tulajdonképpen lényegében az fog történni, hogy a mindenkori termelői árból 23 %-os nagy- és kiskereskedelmi árréssel képződik a gyógyszerek fogyasztói ára, amely a termelői ár változását folyamatosan követni fogja. Ehhez a mindenkori fogyasztói árhoz fog a társadalombiztosítás támogatást adni, még pedig négyféle képpen. Az első csoportot jelentik azok a gyógyszerek, amelyekhez a társadalombiztosítás 100 %-os támogatást ad, azaz a betegeknek nem kell értük fizetni. Ezek az úgynevezett térítésmentes gyógyszerek, amelyek köre az eddigiekhez képest tovább bővült. Pl. a rosszindulatú daganatos megbetegedésekben szenvedő emberek betegséggel összefüggő valamennyi gyógyszerével, a súlyos érszűkület gyógyszereivel, stb. stb. A következő kategóriát képezik azok a gyógyszerek, amelyekhez a társadalombiztosítás 90 %-os támogatást fog adni. Ide tartozik valamennyi szív és érrendszerre ható gyógyszerkészítmény és valamennyi tőkés import gyógyszerkészítmény, ami a járóbeteg-ellátásban beszerezhető. A harmadik csoportot azok a gyógyszerek képezik, amelyeknél a társadalombiztosítás támogatást nem ad, vagyis a betegeknek a gyógyszer fogyasztói árát ki kell fizetniök. Ide tartoznak a vény nélkül beszerezhető gyógyszerkészítmények. Ezeknél lesz tulajdonképpen jelentősebb áremelkedés. Ezeknél pazarlás volt tapasztalható a korábbi időszakban, kontrollálatlanul szedte a lakosság ezeket a készítményeket.

+ + +

– Délelőtt az OTP-nél tartottak sajtótájékoztatót, ahol Vajda Zsuzsa járt.

V. Zs.: Kevesebb lakás épült OTP-hitellel, kevesebbet vásároltunk hitelre, kevesebb a lakossági betét. Bizony elég gondokkal teli év után kell az OTP-nek is új pályára állni, kereskedelmi bankká lesznek. Ami – ahogy Tisza László vezérigazgató fogalmazta– lassan fog kibontakozni. Még a feltételek nem egységesek, a vállalatok és a lakosság nem azonos elbírálással kap hitelt, és kamatot. Van tehát még tennivaló, de ne legyünk telhetetlenek, nem lehet mindent egyszerre. Az áruvásárlási hiteleknél még nem történt kamatmódosítás, a döntés február 1-jére talán már meglesz. Persze a vásárlóknak az a jó, ha minél később hozzák meg a döntést, hiszen nyilvánvaló az is emelkedni fog. A betétkamatok esetében sem történt még döntés, de az OTP azt ígéri, hogy visszamenőleg, tehát már január 1-jétől fizeti majd, ha emelkedik, akármennyi is legyen. Ez tehát megnyugtató. A hitelek kamata viszont biztosan emelkedik, 18,5 % + 1 % kezelési költség, tehát 19,5 % lesz. Az OTP viszont 1989-ben kifizeti a kamatokra fizetendő 20 % adót, ez az év még adómentes. Sok még a tisztázatlan kérdés, pl. az, hogy azt a 40 milliárd Ft-ot, amit eddig a költségvetéstől kapott az OPT a lakáshitel-kamatok támogatására, ki fogja megfizetni, és hogyan? Tehát visszamenőleg példul emelkednek-e a kamatok?

+ + +

– Kész a leltár – ezt a címet viseli az könyv, amelyen az újonnan alakult társadalmi szervezetek címét, célkitűzéseit tartalmazza. Csak néhány név a negyvenből: Történelmi Igazságtétel Bizottsága, Széchenyi Kaszinó Hagyományőrző és Művelődési Társaskör. Bocskay Zsolt Lelkes Józseffel, a könyv szerkesztőinek egyikével beszélget.

B. Zs.: Honnan jött az ötlet?

L. J.: Saját tapasztalatomból. Egy alkalommal hallgattam a rádiót és megint egy új szervezet alakult, amiről néhány szóban kaptam tájékoztatást. Nem tudtam a címüket, a telefonszámukat, semmit sem. Aztán másnap megint egy új szervezetről hallottam. És szerettem volna látni ezeket együtt, kíváncsi voltam, hogy mekkora ezeknek az erejük, mit tudnak. És hát mindenekelőtt információt adni mindenkinek arról, hogy hogy tud kapcsolódni ezekhez a szervezetekhez.

B. Zs.: Mi a kritériuma annak, hogy egy szervezet bekerüljön ebbe a könyvbe?

L. J.: Semmiféle előzetes kritériumot nem vettünk fel, azon kívül, hogy új legyen. Tehát ne a hagyományos szervezetek körébe tartozzon, szolgáltasson korrekt, tárgyszerű információt, és hogy betartsa azokat a terjedelmi követelményeket. Tehát mint egy telefonkönyvnél is, meg van szabva, hogy mennyit lehet közölni, semmi más kritérium nincs. Semlegesek akartunk maradni, mint szerkesztők.

B. Zs.: Tehát a szervezet célja sem befolyásolta a válogatást?

L. J.: Nem.

B. Zs.: És a szervezet elismertsége, állami elismertsége?

L. J.: Szintén nem, hiszen gyakorlatilag az itt szereplő 40 szervezetnek a jogi státusa egészen az egyesülési törvényig azt hiszem többé-kevésbé rendezetlen. De megelőlegeztük azt, hogy ez a kérdés jogilag is tisztázott lesz.

B. Zs.: Itt az asztalon előttünk fekszik a könyv, ugyanakkor elterjedt a hír, hogy ezt a kötetet bezúzták, nem jelent meg.

L. J.: A dolog hátterében annyi van, hogy néhány száz példányt a nyomda előzetesen leszállított, ezért elég sok olyan helyzet adódhatott, hogy valaki meg tudta mutatni a barátjának, de sehol nem lehetett kapni. Néhány hetes késéssel kerülnek most már rendszeresen, szervezetten a terjesztőkhöz a kötetek. Nyomdai késésről van csupán szó.

+ + +

– Sokféle hiánycikk létezik, de vannak dolgok, amelyek egy civilizált ország részére nagyon kínosak, ha nem lehet őket kapni. Szakkifejezéssel, a higiéniai célú papírok, elsősorban mondjuk a WC-papír, vagy a papírzsebkendő ilyen. Nyilván ezért is foglalkozott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ezzel a témával. A lábatlani papírgyár főmérnöke, dr. Avar János, aki azért illetékes, mert ha valami fejlesztés történik az elképzelések szerint, akkor ez tudtommal éppen Lábatlanban fog történni.

Domány András: Ön hogy látja, a következő években megszűnnek-e az ilyen időnkénti hiányok?

A. J.: Elég komoly nehézségek vannak, egyrészt nagy a tőkeigénye ezeknek a fejlesztéseknek, másrészt ilyen gyártó berendezések döntően tőkés országból szerezhetők be, és hát manapság hitelhez is elég nehéz hozzájutni. […] A Magyarországon kapható vécépapír nagyrészt Kínából érkezik, ez még egy komoly szállítási többletköltséget is jelent. Ez egy elég térfogatigényes áru. A hetvenes évek elején a lábatlani papírgyár 3 ezer tonna vécépapírt gyártott, most megközelítően 20 ezer tonnát gyárt és ez évben a hazai igény csak vécépapírban 30 ezer tonna. Tehát nagyon dinamikus az igénynövekedés, nagyon lényeges ennek a termékcsoportnak a hazai előállításával foglalkozni, hisz az előállításához szükséges alapanyagok döntő mértékben itthon beszerezhetők.

+ + +

– Mostanában parlamenti fórumokon is felvetődik a kérdés, nem kellene-e az állami tulajdon egy részét értékesíteni? Nincs-e szükség reprivatizálásra, vagyis bizonyos dolgok magánkézbe történő visszaadására? Hollauer Tibor megtudta, hogy van is egy bizottság, amely ennek lehetőségeit vizsgálja. Igen érdekes, amit ennek vezetője, Dániel Péter mond, aki egyébként a Fővárosi Tanácsnál főosztályvezető-helyettes.

D. P.: Nem állami vállalatok reprivatizálásáról van szó, hanem állami vállalatok egyes kisebb egységeinek a racionálisabb használásáról van szó. Dohányboltok, virágüzletek, ajándékboltok, általában iparcikkek területén működő kisebb gazdasági egységek, amelyeknek a működtetése sokkal ésszerűbb magánszektorban, ahol a vállalkozó a presztízsén kívül teljes anyagi egzisztenciájával felel azért, hogy olyan termékeket árul és akkor árulja, amikor a vásárló azt keresi. Tízezres nagyságrendű az a káderállomány, aki a kiskereskedelem körzeti irányító szervezetében, a vállalati központokban tevékenykedik. Tulajdonképpen egy olyan párhuzamos tevékenységet folytat, amit nála sokkal jobban ellátnak az üzletvezetők. Tehát magyarul, fölösleges a munkájuk. Erre a piacot érintő tevékenységre szükség van az egészségügy területén, erre szükség van a szolgáltatás valamennyi területén, egészen olyan állami nagy feladatok megoldásáig, mint a Posta telefonhálózatának az ésszerűsítési változatai, a meglévő egyes részvénytársaságok, például MAHART, IBUSZ valós részvénytársasággá alakítása stb.

H. T.: Egy ember egy dohányboltot vehet meg, vagy – tegyük fel – egy ember megvásárolhat egy hálózatot?

D. P.: Egy fejlett piaci gazdaságban működő országban alapvetően a magánvállalkozók döntik el a piaci helyzetet. Minálunk viszonylag 3-6 %-ot tesz ki az összpiaci részesedésből a magántőke, a magánszektor. Úgy gondolom, hogy ezt legalább 40-50 %-ra fel kell fejleszteni.

H. T.: Ha én jól értem, akkor itt arról van szó, hogy 1949-50-ben, amikor a utolsó szatócsboltot is államosították, és ebből különböző vállalatokat, állami vállalatokat hoztak létre, aminek különböző számú üzemegységeként működött X kereskedő egykori boltja, ennek most – ha jól értem – a fordítottjáról van szó. Ezeket az állami vállalathálózatokat feldarabolják és az egyes boltokat visszaadják – ad absurdum – ugyanannak az embernek, akitől az államosítás keretében ezt elvették. Hasonló ez talán, mint a lakásértékesítés. Ennek a tükrében én nem értem, hogy miért ódzkodik mégis a reprivatizálástól?

D. P.: Én teljes biztonsággal kimondanám, hogy reprivatizálás, és nem ódzkodok tőle, ha az lenne. De egy olyan üzlethálózatot, mint a Ruházati Bolt Vállalat, nem zárhatunk ki és nem is akarjuk kizárni különböző ruhagyárak üzleti igényének a kielégítését. Jelenjenek meg a Tungsram után, amelyik egy üzletet nyitott végül a fővárosban. Ha kell, minden megyeszékhelyen legyen Tungsram üzlet, jelenjen meg a Minőségi Cipőgyárnak a cipőbolt-hálózata, jelenleg meg a MÉTÁ-nak a sportruházati termékcikkeket árusító üzlete, de jelenjen meg Kovácsnak is meg Nagynak is a saját üzlete is, hogyha ők megfelelő árucikkekkel rendelkeznek és mert jogos igényeket kívánnak kielégíteni. […] Tehát mi úgy gondoljuk, hogy versenyezzen egymás mellett az állami szektor, a szövetkezet és a magánszektor. És amelyik a leggazdaságosabb tevékenységet kívánja megcélozni, az fogja elvinni ezt az üzletet. Bizonyos területeken megkerülhetetlen dolog az önálló vállalkozónak a szerepe és nem lehet vállalati kategóriával pótolni azt a rugalmas, dinamikus tevékenységet, amit megfigyelhetünk az utóbbi évtizedben. A butikosok egy hiányhelyzetet töltöttek be, egy hiányt oldottak meg például.

+ + +

– Lehetséges, hogy a parlament már tavasszal tárgyalja a Büntető Törvénykönyv módosítását. Hogy erre miért van szükség, az kiderül a következő beszélgetésből, amelyet Németh Miklós Attila készített Békés Imre docenssel, az ELTE jogi karának tanszékvezetőjével:

N. M. A.: Ízlés kérdése, hogy valakinek tetszett-e a TV vagy a Rádió szilveszteri műsora. Másik kérdés viszont az, hogy nem gondolom, hogy sok nézőnek vagy hallgatónak eszébe jutott az, hogy büntetőjogilag felelősségre lehet-e vonni azokat, akik a műsorokat készítették, ill. a műsorokban szerepeltek?

B. I.: A magyar Büntető Törvénykönyv, amelyik 1978-ban került megalkotásra, az ún. állam elleni bűncselekmények körében olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket a mindenkori bírói gyakorlat tölt meg tartalommal. A törvénnyel kapcsolatos bírói gyakorlat néhány évvel ezelőtt sokkal ártalmatlanabb megjegyzéseket is az „izgatás” tényállása alá vont. Ha lapozgatunk a történelmi múltban, akkor pl. a Rákosi-korszakban Rákosi személyére vonatkozóan tett megjegyzés vagy vicc az izgatás megállapításául szolgált olyan jogi megokolással, hogy a párt és az állam közötti, az alkotmányban is kifejezésre juttatott kapcsolat kitüntetett szerepet biztosít a pártnak és személy szerint a főtitkárának is.

N. M. A.: Ez a paragrafus még érvényben van?

B. I.: 1961-ben és 1978-ban is nagyjából hasonló szöveggel megfogalmazást nyert, és ez nem a főtitkár személyét vagy közvetlenül a pártot oltalmazza, hanem lényegében egy olyan – úgy szoktuk mondani – kaucsukjogszabályról van szó, amelynek a tartalmát a mindenkori bírói gyakorlat tölti meg. Lényegében az izgatás az elmúlt évtizedekben attól függően került vagy nem került megállapításra, hogy a szólásszabadság kapui mennyire voltak kitárva, vagy nem voltak kitárva.

N. M. A.: Ezek szerint a különböző alternatív vélemények – ugyanezen jogszabályok alapján – szintén számonkérhetők lennének a bíróság előtt?

B. I.: Aggodalommal mondom, hogy igen. Aggodalommal tölt el az a tény, hogy még hatályban vannak olyan törvényi tényállások, amelyek adott esetben lehetőséget nyújtanak erre.Tehát a büntetőjogot nem a politikai toleranciától kell függővé tenni, hanem a büntetőjogi garanciáknak magában a törvényben kell szerepelniük.

N. M. A.: Azért, hogy véletlenül se lehessen egy vagy két év múlva visszafordítani az eseményeket, ill. egy vagy két év múlva a mostani megnyilatkozásokat számon kérni valakin a bíróság előtt? Mert ugye a történelem már ilyet is produkált.

B. I.: Igen, sőt hozzáteszem, hogy itt nem egyszerűen az izgatás elnevezésű bűncselekményről van szó, hanem más törvényi tényállásokról is, pl. az összeesküvés. Az összeesküvést megállapították két-három évvel ezelőtt olyan esetekben is, amikor fiatalkorú személyek, mintegy játékból, miniszteri posztokat osztogattak egymás között, majd valamiféle politikai programot látszottak önmaguk között megfogalmazni. Az alternatív szervezetek – a törvénnyel kapcsolatos korábbi joggyakorlat tükrében – ki lennének annak téve, hogy szervezőik, résztvevőik összeesküvés vádjával bíróság elé kerüljenek. Vagy a lázadás elnevezésű bűncselekmény törvényi tényállása büntetni rendeli azoknak a cselekményét, akik tömegzavargást kezdeményeznek, vezetnek vagy abban részt vesznek. Meggyőződésem, hogy ha két vagy három évvel ezelőtt kerül sor a Bős-nagymarosi vízilépcső ügyében egy tüntetésre, akkor ezt a korabeli bírói gyakorlat – a korabeli állami politikának és büntetőpolitikának megfelelően – lázadásnak értelmezte vagy minősítette volna.

N. M. A.: Más kérdés, hogy jogilag ennek minősíthető most is, ha az ügy bíróság elé kerülne.

B. I.: Azért, mert annyira pontatlan, annyira kaucsuk jellegű a törvényi tényállás megfogalmazása, hogy a bírói gyakorlat értelmezésétől van függővé téve annak a megállapítása, hogy a tömegzavargás az-e, hogyha autókat borítanak fel, vagy tömegzavargás-e az, hogyha jelszavakat kiabálnak, vagy tömegzavargás-e a csendes tüntetés is, vagy tömegzavargás-e, hogyha táblát tart föl valaki. Szóval, elvben bármilyen olyan tömegmozgás lázadásnak minősült volna az elmúlt évtizedekben, amely mondjuk nem azonos a hivatalos, szervezett május elsejei felvonulással. Tehát az összeesküvés, lázadás, az izgatás törvényi tényállásait feltétlenül módosítani kell, helyettük más bűncselekményi tényállásokat kell megfogalmazni. Ez jelentené a büntetőjogi garanciát.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!