Grósz határozata mentett meg két kitoloncálásra ítélt erdélyit

Az 1988-as reálbérek annyit értek, mint a 15 évvel korábbiak, sportpisztolyokat loptak az MHSZ-től, hitelt kapunk amerikai mandulára. Erről beszélt a Szabad Európa Rádió 1989. január 4-én,szerdán.

– Január 2-án, hétfőn lépett életbe a munkanélküli segély intézménye Magyarországon, de a budapesti munkaszolgálati irodák még nem kapták meg az ezzel kapcsolatos rendeletet, így nehezen tudják a kérelmeket elbírálni. A tavalyi reálbérek annyit érnek, mint a 15 évvel korábbiak – jelentette ki Zafír Mihály, statisztikai főtanácsos. A lakbért, a gázt, a villanyt – felemelt áron – az egyedülálló kisnyugdíjasoknak is fizetniük kell, így az infláció az alacsony jövedelműeket az átlagosnál nagyobb mértékben sújtja.

– Kispuskákat és sportpisztolyokat loptak a Magyar Honvédelmi Szövetség vámosgyörki klubjából. Az ismeretlen tettesek kibontották a falat és így jutottak a fegyverraktárba. Felfeszítették a tárolószekrényt, és a benne levő fegyvereket és a hozzájuk tartozó lőszereket elvitték. Az utóbbi időben megszaporodott gyilkosságok és más erőszakos bűntettek az egyre nehezülő gazdasági helyzettel hozhatók összefüggésbe – jelentette ki a Belügyminisztérium életvédelmi alosztályvezetője.

– Az Egyesült Államok további 400 ezer dollár hitelt ajánlott fel arra, hogy Magyarország az összeget amerikai mandula vásárlására fordíthatja. Ezzel Washington összesen 20 millió 400 ezer dollárt bocsátott Budapest rendelkezésére amerikai mezőgazdasági termékek vásárlására. Magyarország eddig még nem használta fel ezt a hitellehetőséget.

Menekülttábor a magyar-román határ közelében

– Jó estét kívánok kedves hallgatóink! Ismét egy olyan követelésről van szó, amely a társadalomból alulról indult ki. Sajnos, a tábor legfontosabb és legsürgősebb feladata – amennyiben létrehozzák – nem az lesz, hogy segítsen az első gyakorlati gondokon.

A tábor gondolatát éppen az a jogos igény vetette fel, hogy a magyar hatóságok önkényeskedését meg kell akadályozni. A visszatoloncolásokat a Belügyminisztérium sem titkolta el, 1400 esetről tudnak. Csakhogy az indoklásuk nem egészen felel meg a valóságnak. Állítólag csak bűnözőket, elmebetegeket és kiskorúakat küldtek vissza. Független források azonban egészen másfajta diszkriminációról tudnak.

A helyi határőrszervek saját hatáskörükben visszatoloncolják a román ajkúakat és a cigányokat. Tegnapi adásunkban hírt adtunk két erdélyi menekültről, akik kitoloncolását – szó szerint – az utolsó pillanatban akadályozta meg a Grósz Károlynak küldött telex. Az őket szállító gépkocsit Kecskeméten érte utol a kitoloncolást felfüggesztő határozat. Róluk a Független Jogvédő Szolgálat és a Szabad Demokraták Szövetsége szerzett tudomást, akik már korábban is fölemelték szavukat – a menekülteket érő önkényeskedések miatt – a jogi helyzet rendezéséért és menekülttábor felállításáért. A két fiatalember visszazsuppolását tehát felfüggesztették. A Belügyminisztérium közölte: ha záros határidőn belül találnak befogadó országot, és előteremtik a repülőjegy árát, akkor távozhatnak az országból Nyugat felé. Mindezekhez persze tudni kell, hogy a két menekült jelenleg a Belügyminisztérium foglya Budapesten, a Tolnai utcában. Ügyvédjük azonban felvette a kapcsolatot többek között a svéd követséggel is.

– Az ügyvédség helyzetéről írt kitűnő cikket december 28-án a Magyar Nemzetben Rokonczai János. Rámutatott ebben, hogy tarthatatlan az ügyvédség létszámának mai korlátozása, mert ez ellentétes a jogállamisággal és a jogvédelmet kereső nagyközönség szükségleteivel, érdekeivel.

A cikk utalt arra is, hogy a modern magyar állam jogrendjében gyökerező hagyományos ügyvédi szervezet felbomlasztása, az ügyvédi függetlenség felszámolása szovjet mintára, a moszkvai példát utánzó egyparti diktatúra nyomására ment végbe. Azt hiszem nem kerülök ellentétbe Rakonczai János gondolatmenetével, ha egy pontban kiegészítem. Nem elég ugyanis feloldani a számbeli korlátozásokat, nem elég, ha az ügyvédi munkaközösségek nyitottakká válnak, és új közösségeket is alakíthatnak azok, akik a meglévőkben bármi ok miatt nem tarthatják meg a helyüket.

Nem elég még az sem, ha megszüntetik az úgynevezett jogtanácsosokat sújtó diszkriminációt, és szabaddá teszik az ügyvédi pályát mindazok előtt, akik sikerrel letették az ügyvédi vizsgát. Szükség van a munkaközösségi kényszer eltörlésére is. Ezt a követelést nem találtam meg a cikkben. Az ügyvédi munkaközösségeket a sztálinista kényszer hozta létre. Céljuk az ügyvédek függetlenségének felszámolása, az ügyvédség állami ellenőrzés alá vétele volt.

Az ügyfelek érdekvédelmét semmivel sem szolgálták, és az országosan eluralkodó korrupció, protekcionizmus közepette ezek az úgynevezett munkaközösségek inkább növelték a bajokat, mintsem enyhítették volna. A jogélet sem nyert velük. A nevük hazug. Sem gyakorlatilag, sem elméletileg nem folyt és folyik bennük közös munka. Külön érdemes szólni a munkaközösségi helységekben tapasztalható tárgyi feltételekről. A zsúfoltságról, a méltatlan körülményekről, amelyek között sem elmélyülésre nincs mód, sem a megkövetelhető diszkréció nem biztosítható. Nemcsak a munkaközösségek által szorította az állam kényszerpályára a jogászi tevékenységet. A jogállamiság sérelmére volt az a korlátozás is, amely a honvédségi védők és a jelentős politikai ügyek vádlottjainak védelmére jogosult ügyvédek exkluzív névjegyzékeit hozta létre. Sőt korlátozást, méghozzá indokolatlan korlátozást jelent a régi alapokon egy olyan intézmény fenntartása is, mint az Ügyvédi Kamara. Jóllehet ezt nem a jogrend 1948-at követő eltorzulása hozta létre.

Nem látom be, milyen jogcímen lehet egy demokratikus jogállamban kötelező kamarai tagsághoz kötni az ügyvédi tevékenységet, ha egy ügyvédi diplomához csak kellően képzett és feddhetetlen emberek juthatnak. Azt készséggel belátom, hogy az ügyvédi kamarák egyfajta érdekvédelmi és felügyeleti funkciót tölthetnek be, és ez a jogkereső közönségnek is javára válik. Bízzuk azonban az ügyvédek és ügyfelek szabad döntésére, igénybe kívánják-e venni az érdek- és jogvédelemnek azt a többletét, az egzisztenciális és jogszerűségi garanciát, amit a kamarák nyújthatnak. Az ügyvédi etikát súlyosan megsértőkkel szemben a független bíróságok kielégítő védelmet jelenthetnek. A felelős és szabad ügyvédség a jogrend pillére. Ez a pillér azonban nem attól lesz szilárd, hogy rajta hagyják a gyámkodás béklyóit, hanem attól, hogy a szaktudás betonjából a demokrácia alapjára épül.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!