Honvédségi páncélosok helyett kombájngyártás

Nem hallani már a másként gondolkodók kifejezést, a Fideszt pedig kompromitálnák, de jó érzékkel elkerüli a csapdát. Szabad Európa Rádió 1989. január 5., csütörtök

Hírek 

– Egy százalékos növekedés helyett kéttized százalékkal csökkent tavaly az ipari termelés – jelentette be az első 11 hónap adatai alapján a Központi Statisztikai Hivatal. 

– A Danubia Gépipari Vállalat 1989-ben még gyárt haditechnikai eszközöket, de megkezdi a folyamatos átállást a polgári célú termékek gyártására. A hadikiadások fokozatos csökkentésével kapcsolatos az a hír is, hogy külföldi partnert keres a gödöllői gépipari gyár. Az üzem eddig a Magyar Néphadsereg páncélozott gépkocsijait tartotta karban, de most polgári produkcióra akar átállni. A vállalat vezetői már megkezdték a tárgyalásokat egy dél-koreai céggel teherautók és kombájnok közös gyártásáról. 

Végül: Budapesten ma van a bemutatója az Isten akaratából című, Habsburg Ottó életéről szóló dokumentumfilmnek.  

+ + +

Világhíradó – szerkeszti Gordon Tamás 

– Megújuló kormányzási stílus, alulról építkező társadalom – ezt a címet viseli a terjedelmes interjú, amelyet a napokban adott Pozsgay Imre államminiszter a Magyar Hírlapnak. Pozsgay mondanivalójának legérdekesebb része az MSZMP szerepének megítélésére vonatkozik. Ehhez fűzi véleményét Vadász János. 

V. J.: Amióta a politikai reformok kényszerűen napirendre kerültek, kezdettől fogva az a kulcskérdés, hogy a nagybetűkkel írt PÁRT, miután vezetői képességébe vetett önbizalmát és társadalmi hitelét elvesztette, képes-e erről az önkényesen kisajátított és intézményesített szerepről lemondani. Mert amíg ez nem történik meg, a társadalmi öntevékenység, a politikai reformok folyamata merev gátba ütközik, és minél nagyobb árrá dagad, annál komolyabb feszültség halmozódik föl a gát körül. A tavalyi májusi változás, azaz Kádár megbuktatása óta időszerű, hogy az új összetételű hatalmi csoport választ adjon erre a kérdésre. Eddig csak olyan válaszokat tudott adni, amelyek arról tanúskodnak, hogy a felelősséget már szívesen megosztaná a társadalom új mozgalmaival – tekintettel az általa előidézett válságra –, de magát a hatalmat, vagy annak döntő részét meg kívánja tartani. Decemberben Miskolcon ezt Grósz Károly úgy fogalmazta meg, hogy „a hatalom gyakorlását hajlandók vagyunk megosztani másokkal, de a hatalmat nem fogjuk megosztani”. Ez a tézis önellentmondás, de éppen ezzel jellemzi a hatalom kétértelmű magatartását. 

Most a Magyar Hírlap főszerkesztője Pozsgay Imrének is lényegében ezt a kérdést tette fel, hivatkozva az említett furcsa tézisre, de tapintatosan elkerülve, hogy az Grósztól származik.

Nos, Pozsgay válasza következetesebb és ezért is érdemel figyelmet. Idézem Pozsgayt: „A politikai hatalmat csak az állam körében lehet és kell meghatározni. Ahogy Marx mondja, az állam tevékenységéhez képest minden más magántevékenység, még a pártoké is. Ha egy politikai párt ezt nem így fogja fel, akkor maga idézi elő a pártállam konstrukciót. A párt az ’állam az államban’ formációként jelenik meg, ami éppen a szocializmus elveire mér elviselhetetlenül nagy csapást.” Pozsgay sajnos legyengíti kijelentése jelentőségét, amikor azt is bizonygatni próbálja, hogy elmiletileg, elvileg soha nem volt szó a párt diktatúrájáról, csupán a munkás- és néphatalom érvényesítéséről. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Elvben is, kezdettől fogva csak erről volt szó, az élcsapat diktatúrájáról – legalábbis amióta Lenin mindezt kifejtette és megvalósította, tehát amióta a kommunista pártok a világra jöttek. A párturalom, az ’állam az államban’ formáció nem sztálinista torzítás – mint Pozsgay állítja –, hanem éppen az a leninista születésű jegy, amely a kommunista pártot minden más párttól alapvetően megkülönbözteti.  

Ha ezt a bizonygatást figyelmen kívül hagyjuk, Pozsgay kifejtett véleménye fontos előrelépésnek tekinthető. Valóban, az államnak a párttól, illetve többes számban, a pártoktól való szétválasztására van szükség. Ez a feltétele annak, hogy ne legyen többé vezető párt, hanem csak olyan párt – más pártok között –, amely történetesen többséggel rendelkezik egy szabadon választott parlamentben, legalábbis a következő választásig.  

+ + + 

– Mindenki egyenlő, de van, aki egyenlőbb. Orwell klasszikus megállapítása illik a hazai független mozgalmak, szervezetek megítélésére, legalábbis a hatalom szempontjából. Úgy is mondhatjuk: egyiknek sem örül, de ha már léteznek, akkor jobb a kisebbik rossz. Az biztos, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz a pártok népszerűségi listáján valahol hátul áll, és főleg állt. A hatalom az egykori „szalámipolitikát” ma áramvonalasítva igyekszik megvalósítani, a túlságosan radikális nyúlványokat lenyesegetni. Így képzelhető el, hogy inkább tárgyalópartner a Magyar Demokrata Fórum, mint a Szabad Demokraták Szövetsége.

A Fidesz néhány hónapja még belefért a nyílt ellenségképbe, ma már az elriasztást a Belügyminisztérium helyi szerveinek önkényeskedéseire bízzák és értetlenül csodálkoznak, ha valaki számonkéri rajtuk a túlbuzgóak túlkapásait. A nyilvánosság előtt zajló stratégiába inkább illik a Fidesznek a MISZOT-ba csalogatása, de a színfalak mögött a fiatal demokraták kompromittálása folyik. Illetve csak a kísérlet, mert a fideszesek – jó érzékkel – elkerülik a csapdát. Beléptek a MISZOT-ba, azaz az Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsába, de a döntésüket nem tartják visszavonhatatlannak. Ragaszkodnak az alapszabály betartásához, ezt minden partnertől elvárják, és ha az érdekegyeztető tanácskozásokon nem érdekütköztetés, hanem kapituláció történik, akkor levonják a maguk számára a tanulságot, és nem riadnak vissza a hátraarctól sem. 

A Fidesz január 6-án, pénteken este, 18 órai kezdettel a fővárosi Jurta Színházban gyűlést tart. Az összejövetel célja az elmúlt esztendő politikai mérlegének megvonása, 1989-ben a Fidesz stratégiájának körvonalazása, és a március 15-i ünnepség formájának megvitatása. A Fidesz estje nyilvános, a négy előadó fellépése után a vitában mindenki szót kaphat. A négy előadás: Hegedűs István és Rockenbauer Zoltán a múlt év tükrében címmel politikai helyzetértékelést tart, Deutsch Tamás a független szervezetek együttműködéséről beszél, és Fodor Gábor általában a Fidesz tevékenységével foglalkozik, azzal, hogy milyen szerepet tölt be ma Magyarországon. A Fidesz egyébként minden hónap első péntekén nyilvános összejövetelt tart a Jurta Színházban, a budapesti Népligetben.  

+ + + 

– Nem tudom, felfigyeltek-e arra, hogy mostanában nem hallani a ’másként gondolkodók’ kifejezést. Valamikor – és szinte hihetetlen, hogy nem is olyan régen – így illették azokat, akik valóban másként gondolkodtak – például az emberi jogok kérdésében –, mint a hatalom. Hogy miért tűnt el ez a kategória? Talán mert kiderült: a másként gondolkodókat nem kell megkülönböztetni. Sőt, tartok attól, hogy ma már inkább a hatalom nevében nyilatkozókat tartják másként gondolkodónak. Bekapcsolva a rádiót, követve a sajtót, egyre többször kapjuk fel fejünket, hiszen a múlt héten még egészen mást mondtak. Abban azért biztosak lehetünk, hogy egy szép napon majd kiderül: ők bizony már akkor is így gondolták. És nehéz lesz rábukkani azokra, akik valóban vállalják, hogy a politikai hibákat nem fantomok követik el. 

A mai Magyar Nemzetben például interjú olvasható Kocsis Pállal, aki a sajtóigazgatási főosztály helyettes vezetője. Hivatala a Minisztertanács mellett működik, és ez dönt a lapalapítások engedélyezéséről. Az interjúból kiderül, hogy a közelmúltban mintegy 30 lap indításának kérelme jutott el Kocsis Pálhoz. Vagyis csaknem annyi, mint amennyi független mozgalom, szervezet alakult meg az elmúlt hónapokban. Kocsis szerint az utolsó sajtótörvény felett eljárt az idő. Ami igencsak érdekes, ha meggondoljuk, hogy mindössze kétéves törvényről van szó. De hát mit tegyünk, felgyorsult korban élünk, tehát aktuálissá vált egy új sajtótörvény kidolgozása. A Magyar Nemzet feltette a kérdést: van-e mód arra, hogy a Beszélő című szamizdat folyóirat lapengedélyt kapjon. A válasz megkerüli a lényeget. Amióta Kocsis Pál hivatalában van, nem kapott ilyen kérelmet. Viszont nem kifogásolná, ha a Szabad Demokraták Szövetsége, vagy a Fiatal Demokraták Szövetsége lapot akarna kiadni. Sőt, egyenesen kívánatosnak tartaná, hogy megismerjék őket, tehát programot adjanak. 

A Beszélő engedélyezéséhez csupán egyetlen megjegyzést fűznék. Lehet, hogy a sajtótörvény felett eljárt az idő, de hatályos. Márpedig az leszögezi, hogy csak jogi személy indíthat lapot. Avagy Justícia is másként gondolkodik? 

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!