Lemondtak 182 ezer Népszabadságot

A SZOT elnöksége jogosnak ítélte, hogy széles körben felháborodtak a dolgozók a napokban esedékes jelentős áremelések hírére, ugyan­akkor szerintük senkinek sem érdeke a sztrájkhullám. Országosan a napilapokat 26 százalékkal mondták le az előző évi előfizetésekhez képest. És egy kipellengérezett reklámszöveg: Ön is tudja, az Opel sohasem kop el. Erről szólt a Kossuth Rádió 1989. január 6-án, pénteken.

Időjárásjelentés: Általában borult az ég az ország fölött, a déli-, dél­nyugati megyékben fordul elő elsősorban köd, a hőmérséklet -4 és -8 fok között van az országban. Budapesten -4 fokot mérnek. Nap­közben nyugaton és északon szórványos hószállingózás, majd eső va­lószínű. Délen és keleten csak lassan szűnik meg a köd, enyhül az idő, délután és este 1 és 6 fok között lesz a hőmérséklet. A tartó­san ködös helyeken azonban kevéssel nulla fok alatt marad.

Sporthírek:

- Még friss, még újszülött, még lehet szólni róla, megjelent a SPORT PLUSZ című, fejléce szerint független, demokratikus hetilap második száma. A sokoldalas nagy sztori: Gödörben a párt csapata, a Vasas – még Németh Miklós miniszterelnök is megszólal; […] ha­zai magyar nyelvű lapjainkban egyedülálló különlegesség: sport an­golul; exkluzív riport inkognitóban, a testkultúra-szalonról, ahol időnként eltűnik a lányok bugyija.

- A magyar labdarúgó-válogatott 3:2-re győzött Brazília ellen a terem-VB-n.

- Polgár Judit megnyerte a hastingsi nemzetközi sakkversenyt.

Lottószámok: 12, 19, 27, 37, 79. A héten öttalálatos szelvény nem volt, a négyesekre egyenként 110.693 Ft-t fizetnek, a hármasok 640, a 2-s 30 ft-t érnek.

Lapszemle

A Népszabadságból megtudhatjuk, hogy tegnap a Központi Bizottság Gazdaságpolitikai Bizottságának ülésén két témáról tanácskoztak: a szociálpolitikai és egészségügyi re­formról, valamint arról, hogy milyen feltételekkel garantálható a létminimum. Ennek összegét a KSH 3.230 forintra tartja, és ada­tai szerint a családok 10 %-a él a létminimum alatt. Az érintettek körének pontosabb körülhatárolása érdekében folytatni kell az adat­gyűjtést, de az nyilvánvaló, hogy valamennyi ilyen helyzetben lévő családon egyidejűleg nem tud segíteni a szociálpolitika. A lapok beszámolnak arról is, hogy az Országos Érdekegyez­tető Tanács júliustól 3.700 Ft-ban állapította a meg a minimális bért.

A Magyar Hírlap munkatársai körül­néztek Ausztriában, megindult-e a magyar roham az osztrák autóke­reskedésekben. A tapasztalatok szerint egyelőre nem, gyaníthatóan inkább az NSZK lesz a célpont, ahol a négy évnél fiatalabb kocsik olcsóbbak. Ami pedig az itthoni autókereskedést illeti, a Merkur vezetője a Népszavában nyilatkozott arról, hogy nem azért adtak ki kevesebb kocsit az év első napjaiban, mert az áremelésre vártak, hanem mert jóval kevesebb kocsi érkezett. Az új árak a Merkurnak nagyobb bevételt jelentenek, amit ugyanakkor a költségek és az elvonások emelkedése el is visz.

A Magyar Nemzetben olvashatjuk, hogy tegnap ismeretlen telefonáló terrortámadást helyezett kilátásba a budapesti János Kórház ellen, ahol egyébként több arab nemzetiségű beteget is ápolnak. Szerencsére a bejelentés rémhírnek bizonyult, de a Budapesti Rendőr-főkapitányság végigtelefonálta a kórházakat, hogy tegyék meg a szük­séges intézkedéseket.

+ + +

– A többi között a sztrájktörvény tervezetéről és a Munka Törvénykönyvének módosítási javaslatáról tárgyalt a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ott elhangzottakról kérdezte Németh Miklós Attila Kósáné dr. Kovács Magdát, a SZOT titkárát.

N. M. A.: Ez a tervezet elkülöníti-e a gazdasági sztrájk, illetve a politikai sztrájk fogalmát?

K. K. M.: Kizárást és negatív megközelítést természe­tesen nem tartalmaz, ugyanakkor a megfogalmazás a gazdasági sztrájkot kodifikálja. A törvénytervezet a sztrájkot a munkavállalók kollektív jogosultságának tekinti és a munkaviszonyhoz kötődő kérdésekhez, a munkafeltételek javításához kapcsolja a sztrájk fogalmát.

N. M. A.: Mi a helyzet a szolidaritási sztrájkkal, ill. az országos sztrájk lehetőségével?

K. K. M.: Ebben a kérdésben nagy vita volt. Úgy érzem, hogy a megegyezés felé haladunk. Hiszen a korábbi javaslattól eltérően, ma már a jog­alkotók sem kötik a sztrájk fogalmát a munkáltatók intézkedéséhez. Ha elfogadtuk volna azt a változatot, amelyik a sztrájkot csak a munkáltatói intézkedések elleni fellépésként ismeri el, akkor tkp. lehetetlenné tettük volna, hogy a munkavállalók együttesen fellép­jenek olyan esetekben, amikor a munkahely falain kívüli intézkedés sérti őket alapvető munkavállalói érdekeikben. Nagyon rossz úton járnánk akkor, hogyha a sztrájkot egyéni vagy szűk csoportérdekekhez kötnénk, és nem számolnánk azzal, hogy a kollektív fellépés mindig is tartalmazta a szolidaritás elemeit. Ezért a magunk részéről úgy ítéljük meg, hogy a további egyeztetésben gondolkodni kell arról, hogy hogyan tehetjük lehetővé a szolidaritás megnyilvánulását a gazdasági harcnak ezen a legvégső terepén is.

N. M. A.: Ebben esetleg benne lesz az is, hogy sztrájkra hívhassanak föl az ágazati szakszervezetek is?

K. K. M.: Ez benne van a tervezetben, miután a tervezet ezt nem zárja ki. A sztrájkot kezdeményezheti a szakszervezet – és nincsen semmilyen megszorítás, hogy a szakszervezet melyik szintje –, és a sztrájkot kezdeményezheti a dolgozók közössége. Ehhez mi ragaszkodtunk. Nem lehet kizárólagossá tenni a kezdeményezés jogát a szakszervezetek számára.

N. M. A.: Társadalombiztosítási kérdéseket is érintettek.

K. K. M.: Az a lényeg, hogy a sztrájkoló dolgozó társadalombiztosítási szem­pontból hátrányos helyzetbe nem kerülhet.

N. M. A.: A törvényjavaslatban a SZOT elnökségének állásfoglalása szerint a sztrájkalapra és annak titkosságára, ill. annak kezelésére vonatkozó rész is van.

K. K. M.: A sztrájk idejére járó munkabér a munkáltatók és a munkavállalók közötti egyezkedés során dől el. Amennyiben a sztrájkolók munkabért nem kapnak és a szakszervezet támogatója vagy kezdeményezője a sztrájknak, akkor a sztrájkalap terhére kell sztrájksegélyt kapniok. Ugyanakkor természetes, hogy ez a sztrájkalap titkos kell legyen és olyan védettséget kell, hogy élvezzen, hogy az állami szerveknek ne legyen lehetőségük a sztrájkalap ellen végrehajtást elrendelni, vagy bármilyen más módon a szakszervezetek önállóságát korlátozni.

N. M. A.: Fölvetődött a tisztségviselők érdekvédelme is.

K. K. M.: A tisztségviselők munkajogi védelme a Munka Törvénykönyvének egy korábbi módosítása során került ki. A SZOT elnöksége úgy foglalt állást, hogy feltétlenül indokolt a tisztségviselők munkajogi védel­méről ismételten gondoskodni, és ez annál is inkább időszerű feladat, mert a közeljövőben új választási ciklus indul el, és az újonnan választandó tisztségviselőknek választ kell tudnunk adni arra, hogy a tevkenységükhöz milyen jogi védelmet kapnak.

N. M. A.: Összefoglalva, mennyire érzi magát erősnek a SZOT elnöksége és sze­mély szerint a SZOT egyik titkára, hogy ezek a javaslatok a majd a parlament elé kerülő törvényjavaslatban is egyértelműen megmarad­nak és ugyanígy megfogalmazódnak?

K. K. M.: Az eddigi egyeztetési eljárás is azt bizonyította, hogy a nagyon súlyos, fontos észrevételeink meghallgatásra találtak. Néhány kérdés­ben változatlanul van közöttünk véleménykülönbség, ezekben is a mi igazságunkat érezzük és szívből reméljük, hogy a parlament a szakszervezeti álláspontot fogja támogatni.

– A Pedagógus Szakszervezet központi vezetősége úgy foglalt állást, hogy a szakszervezetek idei költségvetéséből 65 %-ot kapjanak az alapszervezetek, és a többi pénzt pedig a SZOT és az ágazati vezetőség között osszák szét. A nagy vita után meghozott döntés szerint, a Szaktanácsnak szeretnének kevesebbet fizetni a tagdíjakból. Az eredeti javaslat egyébként az volt, hogy a korábbi 50 % helyett 60 %-ot kapjanak a szakszervezeti költségvetésből vissza az alap­szervezetek, de a tagság nyomására ezt még 5 %-kal megemelték. A SZOT elnöksége viszont egy legutóbbi határozatában ezzel a válto­zattal nem értett egyet.

– A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete nem ért egyet a reálbérek ismételt csökkentésével és a tervezett központi áremelések mértékével. A központi vezetőség a 300 ezres tagság nevében erről nyilatkozatot juttatott el a miniszterelnöknek és a SZOT elnökségének. Az ágazati érdekvédelmi tömörülés a kormányzat mellett a szakszervezeteket is elmarasztalja, amiért a bejelentett áremelések leginkább a munka­bérből és nyugdíjból élőket sújtják. A nyilatkozatban a mostaninál pontosabb, hitelesebb és ellenőrizhetőbb adatokat kérnek az infláció és a bérek alakulásáról. Továbbá javasolják, hogy idén a reálbér 3 %-nál nagyobb mértékben ne csökkenjen.

– A SZOT elnöksége jogosnak ítélte, hogy széles körben felháborodtak a dolgozók a napokban esedékes jelentős áremelések hírére. Ugyan­akkor arra figyelmeztetett, hogy senkinek sem áll érdekében olyan tiltakozási hullám, amely tömeges munkabeszüntetésekbe torkollik, veszélyeztetve az ország gazdasági, politikai stabilitását. A tes­tület mai ülésén megerősítette, hogy a bejelentett központi drágu­lások rendkívül súlyosan érintik a lakosságot, különösen az ala­csonyabb jövedelműeket és emiatt ígéretet tett arra, hogy újabb tárgyalásokat kezdeményez, pl. a kormánnyal, ha az idén nem a koráb­bi megállapodásnak megfelelően alakulnak a reálbérek és a reáljöve­delmek.

+ + +

– Azt hiszem arra mindenki számított, hogy az áremelés után sokkal kevesebb fogy majd a napilapokból, mint korábban. Ekkora visszaesésre azonban senki se gondolt. A napokban elhangzott megközelítő adatok után ma már pontos számokkal várta Szörényi Pétert az illetékes szakember.

Sz. P.: Asztalos Ferencet, a Posta postaszakosztályának vezetőjét arra kérem, hogy kezdjük a rideg számoknál. Hányan mondták le eddig a napilapokat?

A. F.: Sajnos nagyon rossz eredményről tudok beszámolni. Országosan a napilapokat mintegy 26 %-kal mondták le az előző évi előfizetésekhez képest. Ebben benne vannak természetesen nemcsak az országos napi­lapok, hanem a megyei lapok is.

Sz. P.: Az országos napilapoknál mi a helyzet?

A. F.: A Népszabadságból közel 182.000 példánnyal kevesebbet kézbesítünk másodikától az előfizetők részére. Ez mintegy 34 %-os lemondás. Kedvezőbb a helyzet a Magyar Hírlapnál, ahol 13 %-os a lemondás, a Magyar Nemzetnél 11 %-os a lemondás. Jelentősebb azonban a megyei lapok tekintetében. Itt elég nagy szóródás tapasztalható a megyék között, összességében a megyei lapok lemondása 34 %. Az eddigi ismere­teink szerint, zömmel azok mondták le a lapokat, akik kettő, esetleg három lapot fizettek elő a korábbi időben és – nyilván az anyagiak miatt ­– a háromból csak egy lapot tartottak meg.

Sz. P.: A Postát érte-e anyagi veszteség a sok lemondás miatt?

A. F.: Valószínű, hogy jelentős, veszteség fog bennünket érni. Ugyanis a gazdasági terveinket úgy készítettük el, hogy mintegy 15 %-os lemondással számoltunk. Sajnos, ez a több mint 25-26 %-os lemondás a bevételeink közül jelen pillanatban hiányzik. Év végéig mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a bűvös 15 %-os lemondási arányt elérjük azért, hogy még gazdaságosnak mondható legyen a hírlapterjesz­tés. Ha ismételten veszteséggel zárjuk a hírlapszolgálatot, mint az el­múlt évben – az előzetes adatok szerint mintegy 450-460 millió forint ráfizetésünk lesz és eddig is a távbeszélő bevételéből kellett finanszírozni az itteni hiányokat –, akkor elképzelhető, hogy talán még ebben az évben is és talán utoljára, szintén a távbeszélőknek kell azt pár millió forint hiányt megfinanszírozni.

+ + +

– Aki már nézheti az égi csatornákat, a Sky vagy a Super Channel műsorát, össze tudja hasonlítani a külföldön készült reklámfilmeket a hazaiakkal. Rosszabbak-e a magyar hirdetések a külhoniaknál és ha igen, miért? Ezekkel a kérdésekkel és néhány elrettentő példával kereste fel Kremanovics Vera Nagy Pétert, a Reklámszövetség főtitkárát.

K. V.: Szeretnék elmondani magának egy TV-reklámot, de úgy, hogy azt szeretném, ha maga fejezné be. Egy kislány vagy kisfiú, nem tudom pontosan, eszi a vajas-lekváros kenyeret, ami először leesik az asztalra, aztán pedig a szőnyegre. Vajon minek lehet ez a reklámja?

N. P.: Patyolat cég? Tisztító szolgálat?

K. V.: Nem, mert a reklám úgy szól, hogy „nincs nagy baj, mert van vaj”.

N. P.: Ez elég rossz befejezés. Nagyon sok hirdetés van, de az egyik legszemetszúróbb hirdetés a napokban olyan szöveggel jelent meg, hogy „Ön is tudja, az Opel sohasem kop el”. Ez elmondva is szörnyűségesen hangzik, hátha még írásban látná. A kop el szóban a „k” betű kisbetűvel, az „o” nagybetűvel van írva, és a „p” betű után még egy aposztróf is van. Hát ilyennek nem volna szabad lenni.

K. V.: Miből fedezik a vállalatok a hirdetésekre fordított kiadásaikat?

N. P.: Egyelőre és zömében sajnos a reklámkeretekből. Azért mondtam, hogy sajnos, mert ez egy meghatározott összeg a vállalatok jelentős részében ahelyett, hogy a vállalat gazdasági céljainak megfelelően annyit költenének a reklámra, amennyire szükségük van. A cél az, hogy ezek ne különálló keretek legyenek, mint ahogy ma már azért van néhány vállalat, néhány bank is, ahol már ez nincsen elhatárolva.

K. V.: Milyen változást hozott az általános forgalmi adó bevezetése?

N. P.: A reklámköltségeket úgy kell felhasználni, ahogy az az illető vállalat gazdasági céljaihoz szükséges. Végeredményben a reklám célja az, hogy fokozza az eladást és a reklám segítségével ezt igenis fokozni lehet. Bizonyos fokig problémát jelent az új adórendszerben, hogy vannak olyan típusú reklámköltségek, amelyeket vissza lehet igényelni az adóhivataltól. Illyen, amikor egy termék reklámjáról van szó. Az általános vállalati reklám, a márka­reklám vagy cégreklámok azonban már nem ilyenek.

K. V.: Mérhető-e a reklámok hatékonysága?

N. P.: Magyarországon nemigen van pénz arra, hogy ezt valóságosan mérjük. Kisebb próbaméréseket a hatékonyságról lehet csinálni, de még a nyugati országokban és az Egyesült Államokban, ahol nagy reklámvállalatok foglalkoznak ezzel, ott sem igazán megbízható ez a mérés.

K. V.: Várható-e valamilyen változás a reklám területén annak kapcsán, hogy a gazdasági életben is változás indul el?

N. P.: Okvetlenül. A szövetség éppen áprilisban tartja a 6. országos reklámkonferenciát, aminek az a címe, hogy Reformok a gazdaságban, változások a reklámban. És itt foglalkozunk sok mindennel, amiről azt képzeljük, hogy az új gazdasági helyzetben változni fog. Egy dolog egyértelmű és ez már a múlt év végefelé is látható volt: az a tény, hogy a lakosság fogyasztókészsége, pénzügyi lehetőségei visszaesnek – és az idén az újabb áremelésekkel még jobban visszaesnek – rákényszeríti a vállalatokat a fokozott reklámozásra. Hiszen az egyértelmű – bár a magyar gyakorlatból nem annyira egyértelmű, de a valóságban igen –, hogyha a forgalom visszaesni készül, akkor kell fokozni a reklámot. Ezt az egész világon így csinálják – és ez a bizonyíték arra, hogy a reklámra szükség van –, mert a reklám, a jó reklám fokozásával a gazdasági eredmény is növekszik.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!