Berecz jó és rossz ellenzék taktikája

Miért egy japán lapból tudják meg a magyarok, hogy elkezdenek kivonulni az oroszok? Szabad Európa Rádió 1989. január 10., kedd

Világhíradó

Zsille Zoltán: Magyarország kis ország, de az élsportban és a politikai nyilatkozatok egy vezető főre eső termelésében – különösen az utóbbi időben – felveszi a versenyt a nagyhatalmakkal. Grósz Károly pártfőtitkár ezúttal egy japán gazdasági napilapnak nyilatkozott gazdasági és politikai kérdésekről a tőle megszokott, általa továbbfejlesztett dialektikával. Ez a dialektika nemcsak a múltbeli ideológiai korlátokat töri át, amelynek szükségességét hangsúlyozta, hanem az arisztotelészi logika szabályait is könnyedén áthágja: egy és ugyanazon vonatkozásban állítja és tagadja ugyanarról ugyanazt. A piaci elvek csaknem korlátlanul fognak érvényesülni – mondja –, majd hozzáteszi, hogy a magántulajdon részesedésének elméleti határa akár 50 % is lehet. Korlátlanul – magyarul eddig azt jelentette: százszázalékosan. Csaknem korlátlanul – a legújabb dialektikában azt jelenti: maximum fele részben.

Grósz beszélt a szovjet csapatok részleges kivonásának közeli megkezdéséről is. Hogy ez mit is jelenthet politikailag, arról hallgassák meg Lengyel Szaniszlót.

L. Sz.: Az már igazán a kákán való csomó keresése lenne, ha rosszallóan csóválnánk a fejünket, vajon miért egy távol-keleti gazdasági napilap, a Nihon Keizai Shimbun közvetítésével értesül a magyar választópolgár egy olyan fejleményről, amely a lehető legközelebbről érinti. Miért nem tart a pártfőtitkár, illetve egy eszményibb világban inkább a miniszterelnök odahaza sajtóértekezletet, és miért nem örvendezteti meg hallgatóságát a jó hírrel: hamarosan egy nagyon apró lépéssel közelebb kerül a hőn áhított szuverenitáshoz, és a megszállók egy része szedi a sátorfáját. Ha szedi, mert az ilyen egyoldalúan bejelentett fegyverzet- és csapatcsökkentésekkel éppen az a probléma, hogy a nemzetközi ellenőrzésre nem hoztak létre megfelelő gépezetet. Nem tudhatja az annyiszor becsapott ember, hogy azok helyett, akik mondjuk Záhonynál kimennek, nem jönnek-e be mások Beregsuránynál. Vagy az agyonhangoztatott nyíltság korszakában ne legyünk ilyen ünneprontóan szkeptikusak?

Nos, a jól ismert mondás szerint a bizalom jó, az ellenőrzés még jobb. A Magyarországon történelmileg kialakult körülmények között a társadalmi ellenőrzésnek megnyugtató módja például az lehetne, ha a honvédelemi miniszter, vagy a kormányszóvivő nyilvánosságra hozná, mi lesz a sorsa a kivonuló szovjet csapatok által kiürített, és a magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező repülő- és gyakorlótereknek, laktanyáknak és egyéb létesítményeknek. Továbbra is a szovjet hadsereg fennhatósága alatt maradnak, vagy a Magyar Néphadsereg, ne adj isten, a Munkásőrség kezelésébe kerülnek? A nem kifejezetten tőkegazdag nemzetgazdaságnak pedig nem jönnének rosszul a felszabaduló termőterületek, épületek, nem utolsósorban pedig a szovjet tiszti családok által kiürített lakások. Ezek fölött például védnökséget vállalhatna a KISZ, amely az utóbbi időben vedlések sorozatával akarja bizonyítani, hogy valóban a fiatalság érdekeit képviseli. Nos, itt a kiváló alkalom egy látványos gesztusra: juttassák olcsó lakáshoz a fiatal házasokat. No de túlságosan előreszaladtunk.

A szovjet csapatok részleges kivonása – amelyről Grósz Károly a japán lapnak beszélt – még meg sem kezdődött. Arra pedig még utalás sem történt, hogy mikor fejeződik be, mert hát azért résen kell lenni, nehogy az osztrák imperialisták légitámadást intézzenek a szocializmus legnagyobb magyarországi vívmánya, a bős-nagymarosi vízlépcső ellen. 

+ + +

– A japán érdeklődés és Grósz kedvcsináló nyilatkozata nem véletlen. Adósságunk fele japán jenben van, és ezért az árfolyamváltozásokból eredő veszteség napi ötmillió dollár, amelynek fele – a Nemzeti Bank elnöke szerint is – tényleges veszteség, melyet nem kompenzálnak a kedvező kamatfeltételek. Ezért is sűrűsödnek az olyan boldogtalan napok – ahogy Pozsgay államminiszter nevezte az áremelések tegnapi hétfőjét –, amikor látványosan kiderül, hogy a vezetés hibáit a népnek kell megbűnhődnie. Tegnap egy budapesti kommentár már foglalkozott az áremelésekkel, amelyek a kormány ígérete szerint csupán a felét jelentik az ez évre tervezettnek. Kemény István Párizsból most az áremelések és a fizetőképesség összefüggéseit boncolgatja.

K. I.: El voltam készülve az áremelésekre, de most, hogy kezemben tartom a hétfői lapokat, meg vagyok döbbenve. Talán minden egyes részletet külön-külön ki lehetett volna számítani, de így együtt mégiscsak sok. Hüledezem.

Azt írja az újság, hogy az egy főre jutó havi többletkiadás 800 forint, és hogy felemelik a nyugdíjakat 300 forinttal és a családi pótlékot is 300-zal. A 300 és a 800 között 500 forint a különbség. Hogy mit jelent ez egy 3400 forintos nyugdíj esetében, vagy mit jelent egy kétgyermekes, egy háromgyermekes családban – nem is tudom elképzelni.

Azt mondják, ez azért kell, hogy a költségvetési deficit ne legyen nagyobb 20 milliárd forintnál, mert ha nagyobb lesz, akkor elveszítjük a fizetőképességünket. Most ez a két legnagyobb szentség: a fizetőképesség és a deficit. Nagyobb szentség, mint a párt vezető szerepe, vagy a Varsói Szerződés. Nem mondhatok mást, mint amit a Fordulat és reform szerzői írtak két évvel ezelőtt: ha ilyen nagy az eladósodás, miért nem állították le Nagymarost, miért nem mondták fel a tengíz-jamburgi szerződést? Miért kell továbbra is állami támogatásban részesíteni a szovjet exportot – ami annyit jelent, hogy miközben felemelik a tej árát, mi támogatjuk a Szovjetuniót. Nem mertek hozzányúlni a kohászathoz, a szénbányászathoz és a többi veszteséges nagyvállalathoz sem. Semmiben sem tudtak semmit sem elérni, egyet kivéve: az életszínvonal rontását.

Már most világos: ha tovább folyik a pénz elherdálása KGST-vonalon, nagyvállalati vonalon és minden vonalon, akkor – a fizetőképesség szentségének jegyében – nem marad más hátra, csak az, hogy még egy bőrt lenyúzzanak az emberekről. S közben azt ígérik, hogy a fogyasztói árszínvonal az év végéig csak 15 %-kal emelkedik. Hát hogy lehet ilyen hülyeséget megígérni, amikor már most így emelték az árakat? Mindenféle más dolgot is ígérnek, de senki sem hisz el ezekből semmit sem. Vagy ha valamit elhisz belőlük, akkor attól is csak rosszat vár. Rá vannak kényszerítve az emberek, hogy minden lehető eszközzel harcoljanak a létfenntartásukért. Azt is hozzá kell tenni, hogy a 20 milliárdos deficitet ezen az áron sem tudják tartani, és ha ezen múlik a fizetőképesség, akkor nem lesz fizetőképesség. 

+ + +

– Ma folytatta decemberben felfüggesztett ülését a parlament. Hogy miért is kellett akkor elnapolni az ülést, és hogy most mennyivel jutottak előbbre a napirendre tűzött kérdések megoldásában, arról Kasza László beszél.

K. L.: Megint azoknak lenne igazuk, akik úgy gondolják, hogy a politikai vezetés elsődleges célja az időhúzás? A parlament mai eseményei – és ez a legenyhébb fogalmazás – nem mondanak ellent a tételnek. Módosították az alkotmányt, de az örvendetes intézkedések csak akkor lépnek majd érvénybe, ha végrehajtásukhoz törvény is születik. Más esetben rég esedékes törvényeket hoztak, amelyek végrehajtása viszont az új alkotmány életbelépésétől függ. De siessünk hozzáfűzni: ennek ellenére is fontos határozatok születtek ma a parlamentben.

A „neki-neki, meg vissza” stílus inkább azt mutatja, milyen nehéz kikeveredni abból a politikai, társadalmi zsákutcából, amelybe a 40 éve uralkodó párt vitte az országot. És különösen nehéz akkor, ha még mindig ott vannak a „pujafrigyesek”, akik arcpirulás nélkül állnak a szónoki emelvényre és mondják, hogy a demokratizálódás anarchiát szül. De hála istennek, ma már felállhatott dr. Balla Eva budapesti képviselő is, és félreérthetetlenül válaszolhatott: az elmúlt évtizedek legnagyobb káosza, amelynek a következményeit most szenvedjük, a felszínen nyugodt egypártrendszerben indult.

Az alkotmánymódosítással bevezették az Alkotmánybíróság intézményét. Nagy lépés ez a hármas pillérre épülő demokratikus társadalom felé, amely a több párt képviselőiből a nép által választott parlamentre mint törvényhozó testületre, a parlament határozatait végrehajtó kormányra és az alkotmány, valamint a törvények előírásának betartására ügyelő független bíróságra alapul. Kár, hogy egy képviselő – szemben az ebben a kérdésben liberálisabbnak tűnő kormány beterjesztésével – eredményesen tiltakozott a bíróság teljes függetlensége ellen. Az eredmény: a parlament a jövőben is kérdőre vonhatja a Legfelső Bíróság elnökét. A módosított Alkotmány lehetővé teszi az alternatív katonai szolgálatot azok számára, akik vallási, vagy lelkiismereti okból nem fognak fegyvert. Az új paragrafus végrehajtásához még törvény kell. Csak akkor tudjuk majd meg, hogy kielégíti-e ez az igényeket, vagy szemfényvesztésről van szó. A kormány közzétett törvényjavaslata – amely gyakorlatilag 36 hónap kényszermunkát jelent – elfogadhatatlan.

Mivel nem tették közzé, nem ismerjük az egyesülési és gyülekezési joggal foglalkozó törvény végleges szövegét. Az átdolgozott törvényjavaslat lényegesen jobb volt az eredetinél. Kérdés, hogy ez került-e elfogadásra a képviselők elé. Az azonban biztos, hogy ennek csak egy része léphet érvénybe. A pártalakítás lehetőségét szabályozó paragrafusok csak a még mindig kidolgozás alatt álló párttörvény és új alkotmány elfogadása után válnak érvényessé.

Azok a törvények, amelyekkel ma foglalkozott a parlament, a társadalom nyomására születtek, fogantak. A független mozgalmak képviselői voltak azok, akik megfogalmazták ezt a társadalmi igényt. Figyelemre méltó, ahogy Berecz János, a Központi Bizottság titkára elismeréssel nyilatkozott ezen mozgalmak jelentős részéről. A korábban is kiemelt Magyar Demokrata Fórum és Új Márciusi Front mellett ide sorolta többek között a kisgazdák szerveződését, a Szabad Demokraták Szövetségét is. Kár, hogy folytatva a megosztásra irányuló „jó és rossz ellenzék” taktikát, kihagyta a felsorolásból például az egyik legfontosabb és legnépszerűbb független szervezetet, a Fideszt. Pedig Berecz Jánosnak lassan észre kellene vennie, hogy ez a módszer ma már nem válik be. 
 
További részletek 89-ről az OSA honlapján.