Gedeon, Johanna
2 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Nyers Rezső megérti az ingerültséget

2009.01.11. 02:18
2 hozzászólás

Győrben meg lehet vásárolni az állami bérleményeket, a Világbank 140 millió dollár hitelt nyújt Magyarországnak, veszélyben a Jurta Színház. Miről beszélt a Kossuth és a Szabad Európa Rádió 1989. január 11-én, szerdán?

Időjárásjelentés: Hazánk nagy részét most sűrű köd borítja, néhol ónos ködszitálás is előfordul. A hőmérséklet nulla fok körül van. Budapest nagy része ködben van. Gyenge, változó irányú szél fúj. A hőmérséklet nulla és plusz 1 fok között van. Az ország nagy részén rövidesen megszűnik a köd, de gyakorta lesz erősen felhős az ég és gyenge eső, záporeső várható. Napos időszakok inkább csak a nyugati, északnyugati országrészben várhatók. A hőmérséklet kora délután 5 és 10 fok között, a tartósan ködös területeken nulla fok közelében lesz.

Sport:

- Vadász Imre, a ZTE labdarúgója az MTK-VM-ben folytatja pályafutását. A kék-fehérek 1,750.000 forintot fizetnek a 29 éves játékosért.

- Temesvári Andrea hosszabb sérülés után visszatért a tenisz nemzetközi körforgásába. Sydneyben, a második fordulóban, Navratilovától kikapott.

Lapszemle

– A részleges szovjet csapatkivonáskor nagy erőket csoportosítanak át – mondta Grósz Károly abban az interjúban, amelyet a Magyar Hírlapnak adott. A csapatkivonás bonyolult művelet – hangsúlyozta a párt főtitkára. Ha kivonnak, mondjuk egy harckocsi hadosztályt, akkor számolni kell a kiszolgáló személyzetével, és mérlegelni kell, hogy milyen összefüggésekben áll más hadosztályokkal. Ki tudja megmondani, ha történetesen elvisznek egy repülőezredet, hogy ez a művelet hány másik repülőezred bázisát érinti, köztük éppenséggel magyar bázisokat is? Azt is figyelembe veszik, hogy eközben minél több eszköz szabaduljon fel. Nem mindegy, hogy ott üresednek-e meg lakóépületeket, ahol munkalehetőség is van, vagy pedig ott, ahol nincsenek gyárak. Ebből a szempontból is a lehető legoptimálisabb kompromisszumra törekszenek – mondta Grósz Károly a Magyar Hírlapnak.

Szintén a MAGYAR HÍRLAP parlamenti tudósításai között szerepel három alternatív szervezet véleménye az egyesülési és a gyülekezési jog érvényesítéséről. A Magyar Demokrata Fórum szerint a mai politikai helyzetben az a célszerű, ha mielőbb létrejön az új alkotmány és a párttörvény is, méghozzá úgy, hogy ezeket új, alkotmányozó nemzetgyűlés alkotja meg. A Szabad Demokraták Szövetsége úgy foglalt állást, hogy az egyesülési törvény záró rendelkezéseiben meg kell szabni a párttörvény megalkotásának határidejét. A Fidesz felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, így hatálybalépésekor meg kellene szüntetni a Munkásőrséget.

A kormány lapja folytatja sorozatát az alkotmányról. Kilényi Géza, a kérdéssel foglalkozó előkészítő bizottság vezetője elmondta, hogy a testületben már egyetlen híve sincs a kétkamarás parlamentnek. A különböző szervezetek képviseletét inkább úgy képzelik el, hogy a képviselők egyharmadát a tömegszervezetek, mozgalmak, alternatív szervezetek soraiból választják.

A Népszava újabb szakszervezeti tiltakozásokat közöl az áremelések¬kel kapcsolatban. A Csepel Autógyár dolgozói pl. hiányolják a SZOT és a Vasas Szakszervezet határozottabb fellépését. A tiltakozásokról a Népszabadság jegyzetírója, Szigeti András úgy vélekedik, hogy ezek valós veszélyre hívják fel a figyelmet. Az félő, hogy az indulatokat önös érdekből olyan vezetők is szítják, akik korábban egyáltalán nem emeltek szót a dolgozókért.

Végül a Magyar Nemzet egy cikkéről. Kedvezménnyel szabadult a börtönből a 24 éves Keszthelyi Zsolt, aki politikai okokból megtagadta a katonai szolgálatot.

+ + +

Reggeli párbeszéd

– NYERS REZSŐ államminiszter a hétfői áremelésekről nyilatkozott a a parlamenti ülés szünetében reggeli műsorunknak. A riporter Forró Tamás.

F. T.: Ingerülten, indulatosan, de azt hiszem, azt is mondhatom, hogy itt-ott felháborodottan fogadta az ország lakossága a hétfőn életbe lépett drasztikus áremeléseket.

Ny. R.: Én is úgy látom, hogy ingerülten, helyenként felháborodással fogadták. Megértem az ingerültséget, különösen azért, mert hirtelen belenyúlni az emberek pénztárcájába az államnak – ez jogos ingerültséget vált ki. Ugyanakkor a kérdés most nem az, hogy ezt el lehetett-e volna kerülni. A kérdés az, hogy milyen áron lehetett volna elkerülni. Ennek az ára ugyanilyen nagy lett volna. Csak éppen nem ezt az esztendőt, hanem a következő esztendőket sorozatban sújtotta volna. Amit most a lakosság fizet, azt részben az állami költségvetés is fizeti, a vállalatok pedig már régebb óta fizetik. Tehát, amit a magyar nép most fizet, az elmúlt évtizedek hibás gazdaságpolitikájának az ára. Ezt valakinek meg kell fizetni, és nem kívánhatjuk, hogy a külföld fizesse meg.

F. T.: Igen ám, de az a 2 és fél millió ember, aki a létminimum alatt van, már tulajdonképpen megfizette. Magyarán, aki szegény maradt, vagy szegénnyé vált ebben az országban, az valahol ezt már megfizette.

Ny. R.: Az a veszteség, ami a magyar gazdaságot érte a hibás gazdaságpolitika, meg a kétségtelenül meglévő külföldi hatások következtében, mert nem minden csak rajtunk múlott. Ezzel szemben azért a gazdaságpolitika egészen 1986-ig védte a fogyasztókat, bár nem tudta teljesen megvédeni. A gazdaságpolitika nem ebben volt hibás! Abban volt hibás, hogy közben a termelés tekintetében nem hajtott végre radikális reformot. Még mindig deficitek vannak a magyar gazdaságban. Dollárdeficit van a fizetési mérlegben, forintdeficit van az állami költségvetésben és adósságok vannak. Ezt nem tudjuk másokra hárítani, részben a fogyasztóknak is viselnie kell. Ha úgy fogjuk fel ezt az intézkedés, mint amelyen túljutva rendezni, tartósan stabilizálni tudjuk a magyar gazdaságot, és az elosztási arányokban, az elosztási rendszerben meglévő zavarokat úgy kiküszöböljük, hogy nem kell állandó bizonytalanságban élnie a lakosságnak, hogy mikor veszít jövedelmet, vagy életszínvonalat, akkor megérte. Hogy ez a bizonytalanság megszűnik-e, a gazdasági élet egész menetétől, a kormányzástól és a gazdaság élő, gyakorlati cselekvőitől is függ. Ha nem szűnik meg, akkor nem érte meg. Én azt remélem, hogy meg tudunk szabadulni a fogyasztók ilyen arányú terhelésétől a jövőben. És még egyszer ismétlem, ha tényleg megszabadultunk, akkor – bármilyen keserves, bármilyen ingerültséget okoz is most – túljutottunk valami súlyos bajon.

+ + +

– Győrben is meg lehet vásárolni az állami bérleményeket, ám a feltételek ellentmondásosak. Forgács Sándor tudósítása:

F. S.: A lehetőség csábító, hiszen az árak a jogszabály szerint kedvezőek. A központi utasítás úgy fogalmaz, hogyha a lakók többsége meg kívánja venni bérleményét, akkor a tulajdonosi jogokat gyakorló tanács, illetve annak testülete, a VB ezt engedélyezheti. Egy évvel ezelőtt a forgalmi érték 15 %-át kérték a lakásokért. Egy augusztusi városi tanácsi rendelet felemelte a mértéket. A panellakásokban lakók a tényleges érték 22,5 százalékáért vehetik birtokukba a bérleményt, a középblokkos épületekben lakók 30 %-ért. Ugyanakkor a garázsok vételi ára a teljes forgalmi érték – természetesen az áfával megterhelve. Ezen a ponton mérgesedett el a helyzet. A lakók, akik között sok a nyugdíjas, igazságtalannak érezték a vételár felemelését. Az IKV vezetői hiába hivatkoztak a jogszabályokra, ami számukra is kötelezően előírja a számolást, indokolni az emelés mértékét nem tudták. Ez a tulajdonos dolga lett volna. A tanácstól viszont senki sem érdemesítette a lakókat arra, hogy eljöjjön a megbeszélésre. Ezért aztán sűrűn emlegették, hogy a Mester utca 40., 42., 44-ben lakók egy évvel ezelőtt még egy 63 négyzetméteres lakást 108.000 forintért vehettek meg, és ezt 25 év alatt, havi 45o forinttal törleszthetik. Valaki közbekiáltott, hogy azért sikerült nekik ilyen olcsón lakáshoz jutni, mert ott lakik a város egyik vezetője. A Mészáros Lőrinc utcában lakók állítják, hogy ők is akkor adták be vásárlási igényüket, mint a Mester utcaiak, de velük nem foglalkozott az IKV. Így most ők már az egy évvel ezelőtti vételár több mint a dupláját kénytelenek fizetni, nem beszélve arról, hogy többe kerül egy 18 négyzetméteres garázs, mint egy 2 és fél szobás lakás. Ráadásul, a garázsokat saját maguk építették, később ezért bérleti díjat fizettek az IKV-nak, most pedig forgalmi értéken megvásárolhatják. De hiába tartják igazságtalanságnak ezeket a bérlők, a válasz: ezt írja elő a jogszabály.

+ + +

– A Magyar Nemzeti Bank képviselője az elmúlt hónapban Washingtonban parafálta azt a megállapodást, amelyet ha februárban aláírnak, akkor a Világbank 140 millió dollár hitelt nyújt Magyarországnak a szerkezetátalakítási kölcsön harmadik lépcsőjében. Ennek a kölcsönnek az az érdekessége, hogy nem egy-egy megnevezett iparág kapja, hanem pályázat útján nyerhető el. Szinte bárki pályázhat. A pályázatokat kereskedelmi bankok bírálják el, vagyis a feltétel a nemzetközi versenyképesség. Domány András Reiniger Péterrel, az ipari minisztérium főosztályvezetőjével beszélget.

D. A.: A Világbank abban a reményben adja a hitelt, hogy abból eredmény lesz. Nyilván úgy is mérlegel, hogy a segítségével elkészülő új üzem képes lesz eredményt hozni.

R. P.: Látnia kell, hogy van garancia a hitelek visszafizetésére. Ezek egyébként nagyon szigorú követelmények. Az exportcélú fejlesztéseknek devizában 5 év alatt meg kell térülni.

Van ennek a 140 millió dolláros összegnek két kisebb, de érdekes része: egy 10 és egy 15 millió dolláros, a kisvállalkozók számára rendelkezésre álló keret, illetve a munkahelyteremtés. Van egy olyan 10 millió dolláros hitelkeret, ami kifejezetten és csak a 60 fő alatti vállalkozások fejlesztését szolgálja. Egyszerűbb a hitelelőkészítés folyamata és egyszerűbb az elbírálási folyamat is. Bátorítja új vállalkozások létrejöttét és a meglévő vállalkozások továbbfejlesztését. Ez tehát egy nagyon egészséges komponense az ipar szerkezeti átalakításának.

D. A.: A másik ilyen külön keret az új munkahelyek teremtésére szolgál. Ez engem első pillanatra azért lepett meg, mert azt hihetné az ember, hogy ez egy igen fontos társadalompolitikai szempont, de nem egy olyan gazdasági szempont, amelyet egy idegen, egy külföldi pénzintézet támogasson és figyelembe vegyen.

R. P.: A szerkezetátalakítás rendkívül fájdalmas dolog. Súlyos emberi konfliktusokkal jár. A Világbank nagyon pozitívan értékeli azt, amit a vaskohászat, a szénbányászat szerkezetátalakítása érdekében a magyar kormány kezdeményezett és hajt végre. A Világbanknak is ugyanaz az érdeke ebben az esetben, mint nekünk, hogy ezekben a térségekben a szerkezetátalakítás negatív lépései, tehát a visszafejlesztés mellett pozitív lépésekre is sor kerüljön. Nagyon szeretném hangsúlyoz¬ni, hogy itt is a foglalkoztatás, tehát a munkahelyteremtő alap fel¬használásában is meghatározott gazdasági, gazdaságossági követelményeket kell kielégíteni.

D. A.: Tehát most bárki kaphat hitelt, aki egy gyárat telepít Ózdra?

R. P.: Nem, egy munkahely létesítését maximum 500.000 Ft-ban határozták meg. Az megint rávilágít a Világbank szemléletmódjára, hogy egy regionális átképzőközpont létrehozását is támogatja.

+ + +

– Az ágazati szakszervezetek sokallják azt a pénzt, amelyet a tagdíjakból a központi alapba be kell fizetniök. Ez nem egyszerűen gazdasági kérdés, még akkor sem, ha nagy pénzekről van szó. Csikós Pállal, a SZOT titkárával Szilágyi Gabriella beszélget.

Sz. G.: A tagsági díjak összege durván 2,6-2,8 milliárd forint. A tavalyi évben mintegy 500 millió volt a SZOT-járulék végösszege, ez 18,6 %. Ebben az évben 330-350 millió lesz. Nagy a tagsági igény arra, hogy minél több pénz maradjon az alapszervezetekben, mert az embereknek mindenfélére szükségük van, megnőtt a segélyek iránti igény is. A Pedagógus Szakszervezet, úgy tudom, még a mai napig nem döntötte el, hogy hány százalékot fog önöknek adni.

Cs. P.: Más szakszervezeteknél is lehetnek hasonló problémák, ez mind bevételkiesést jelent a számunkra. Két esztendő alatt mintegy 30 %-os létszámcsökkentést tervezünk a SZOT apparátusában. Vannak olyan tervek és elképzelések 1989-re, hogy csökkentsük a gépkocsik számát, egyes épületeket, oktatási intézményeket bérbe adjunk. Ezek a szakszervezetek megyei tanácsainak épületei, de gondolunk itt olyasmire is, hogy esetleg más ingatlanjainkat bérbe adjuk vagy értékesítjük.

Sz. G.: Az ágazati szakszervezetek talán azért sem akarnak befizetni több százalékot, mert úgy gondolják, hogy talán nincs is Önökre szükség.

Cs. P.: Nyilvánvaló, hogy más válaszokat adnának ők és más válaszokat adnánk erre mi. Én nem tudom elképzelni, hogy a Minisztertanáccsal szemben hogyan léphetnének fel szétforgácsolt, nem egységes központú szervezetek.

Sz. G.: Fölteszem másképpen a kérdést. Lehet, hogy ők azt hiányolják, hogy nem működik hatékonyan a központ? Tehát valahogy másképpen szeretnék működtetni?

 

Cs. P.: Természetesen. A közelmúltban megtartott országos értekezlet döntött az új alapokmányok kidolgozásáról. Szövetségi elven fog működni a magyar szakszervezeti mozgalom, a demokratikus centralizmus mint működési elv helyébe a konszenzus elve lép. A tagszervezetek sokkal inkább rendelni fogják a munkát a központtól, meg fogják határozni a munka minőségét. Nekünk nap mint nap vizsgázni kell, milyen módon, milyen minőségben tudunk eleget tenni ennek a megrendelésnek. További szervezetek fognak alakulni és alakultak már eddig is az egyes szakszervezeteken belül, és alakultak a SZOT-on kívül is. Az természetes, hogy a SZOT-on belüli szer¬vezetek a SZOT-nak fizetnek bizonyos tagdíjrészt, míg a SZOT-on kívüli szervezetekkel nyilvánvalóan anyagi természetű kapcsolatunk nincs.

Sz. G.: Ki dönti el, mennyi százalékot adnak majd az ágazati szakszervezetek Önöknek?

Cs. P.: Minden bizonnyal a kongresszus. A szövetségben érdekelt szakszervezetek önkéntes és saját elhatározása lesz a döntés alapja.

+ + +

Szabad Európa Rádió

Gadó György: A múlt év november 28-án létrejött magyar szociáldemokrata mozgalomból megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A Független Kisgazdapárt pedig létrehozta első helyi szervezetét a fővárosban. E két tényt nem a megjelentek száma teszi fontossá, hiszen a két eseményen egyenként körülbelül 30-40-en vettek csak részt. A létszámnál sokkal lényegesebb – mert egyúttal a későbbi számbeli gyarapodás záloga is – a résztvevőket eltöltő akarat.

Amint már korábban, újjáalakulásakor a Kisgazdapárt, úgy most a Szociáldemokrata Párt is a jogfolytonosságot hangsúlyozza, és a maga gazdag hagyományaihoz kíván visszanyúlni. A hazai szociáldemokrácia pedig csaknem 100 esztendős múltra tekinthetne vissza, ha a 40 év előtti „ésszerű” pártegyesítés meg nem szakította volna ezt az folyamatosságot. Indokolt persze a kérdés, hogy az ország mai helyzetében adnak-e eligazítást és fogódzót az olyan pártok hagyományai, amelyek 40, vagy 60 évvel ezelőtt képeztek eleven erőt. Hol vannak ma azok a munkások, akik bíznak egyfajta demokratikus szocializmusban? Hol vannak azok a kisgazdák – méghozzá épp Angyalföldön – akik mint független kistermelők, egy öntudatos szabad polgárság derékhadát képezhetnék? Nyilvánvaló, hogy ilyen és hasonló ellenvetésekkel e két párt szervezői is számolnak, és bizonyos, hogy egyik párt sem a visszahozhatatlan múltra, de nem is homályos illúziókra kívánja építeni a maga jövőjét.

Mindkét párt kezdeményezőjének érdeme, hogy felismerték, igazi politikai hatóerővé csak pártok válhatnak nálunk. A párt elnevezés vállalása tanúskodik a politikai érdekképviseletet kívánó, és az egypárt-rezsimtől végképp megcsömörlött tömegek szemében arról a bátorságról és elszántságról, melynek híján a kezdeményezők nem érdemesek a bizalomra. A magyar politikai hagyományok egyértelműen a párt elnevezéshez kapcsolódnak. De végbement-e már az az elvi tisztázódás, ami nélkül határozott arculatú pártok nem jöhettek létre? Természetesen még nem, de folyamatban van. Ámde öreg hiba lenne elvárni, hogy az elvek puszta viták során kristály tisztán kibontakozhatnak. Vitapörökre persze szükség van, és ami ezt illeti, a szociáldemokraták Kassák Köre, vagy a kisgazdapártiak Kovács Béla Társasága ezt a funkciót kívánja ellátni. De ítéletnapig is vitatkozhatnak ezeken, ha a nézeteket és érveket nem teszik próbára a mindennapok politikai küzdelmében. Erre a küzdelemre pedig pártok alkalmasak, pártok kellenek.

A Szociáldemokrata Párt 15 tagú szervezőbizottságot állított fel, e szervező munkát egyidejűleg kívánja megkezdeni Budapesten és vidéken. A Független Kisgazdapárt immár 34 helyi szervezetet hívott életre, közülük 16 városokban működik. Ezek biztató kezdetek és azt mutatják, hogy a két párt nem várt, és nem kíván várni jóváhagyásra sem a kommunista párt, sem a kormányhatóságok részéről. Király Ferenc képviselő a parlamentben okkal mondotta, hogy épp az MSZMP-nek van ma a legnagyobb szüksége az alkotmányosság talaján álló pártokra.

– Gadó Görgy budapesti jelentéséhez hozzáfűzve, a január 9-én megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt szervezőbizottsága felkéri a pártba belépni kívánó érdeklődőket, önszervezéssel alakítsák meg helyi szervezeteiket, és erről küldjenek értesítést a következő címre: Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Budapest, 1445. Pf. 321.

+ + +

Vadász János: Az első pillanattól kezdve világos volt, hogy az egyesülési törvényjavaslat előterjesztése a politikai pártok alapítását, működését, a többpártrendszert tűzte napirendre. Erről tanúskodott az országgyűlési vita is. A beterjesztett módosító indítványok és a felszólalások szinte kivétel nélkül a politikai pártokra vonatkoztak, hangsúlyozottan többes számban. És ez logikus is. Mihelyt a törvény deklarálja az egyesülés általános emberi jogát, ezzel kizárja az egyesülés jogának monopóliumát. A törvénnyel tehát nem egyeztethető össze, hogy csupán egy önmaga által felkent csoport alakíthatja meg az állatbarátok egyesületét és senki más, de azzal sem, ha politikai párt alapítására és működtetésére próbál bárki monopolisztikus jogot formálni. Ezt a magától értetődő logikát követte tíz parlamenti képviselő, akik azon a véleményen voltak, hogy külön párttörvényre nincs szükség, mivel az egyesülés egyetemes joga – amit a törvény biztosítani ígér – a pártok alapítását és működését is felöleli. A hatalom azonban – természetesen az a csoport, amelynek eddigi pártmonopóliuma vált tarthatatlanná – megpróbálja összezavarni ezt a logikát is, és ebben alkalmazkodott hozzá az Országgyűlés hatalomhoz kötődő többsége. Az új törvény szövege kimondja ugyan, hogy lehetőséget nyújt önálló politikai pártok alapítására, de ennek ellentmondva, erről külön törvényjavaslat készül, amelyet a kormány – most tett ígérete szerint – legkésőbb augusztus 1-jéig az Országgyűlés elé fog terjeszteni. Felmerül a kérdés: legális-e a fennálló törvények alapján jelenleg egynél több politikai pártot alapítani, működtetni? Nem lehet egyértelműen válaszolni a kérdésre. A most megszavazott törvény kimondja, hogy az egyesülési jog minden olyan tevékenységre kiterjed, amelyet a törvény nem tilt. És három tilalom van: az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti mások jogait és szabadságát; nem sértheti a közerkölcsöt; és nem valósíthat meg bűncselekményt. A formai feltételektől eltekintve, csupán erre hivatkozva lehet megtagadni az egyesülési jog érvényesítését, illetve megtagadni a szervezet nyilvántartásba vételét. A baj csak az, hogy a Büntető Törvénykönyv 212. paragrafusa bűncselekménynek minősíti az olyan társadalmi szervezet vezetésében való részvételt, amelynek nyilvántartásba vételét megtagadták. Nyilvánvaló, hogy ez a Btk. paragrafus sem egyeztethető össze az új törvénnyel. A jogi helyzet összekuszálásával a hatalom szemlátomást időt szeretne nyerni. Könnyen meglehet, hogy időt veszít vele. Mindenesetre ennek az eldöntése már nem jogi kérdés.

+ + +

– A külügyi bizottság javaslatára – új napirendi pontként – ma az Országgyűlés elé került a romániai menekültek ügye is. Mielőtt erre a témára térnénk, elnézést kérve, egy helyesbítést kell közölnöm. Tegnapi adásunkban – sajnálatos félreértés folytán – téves adatot mondtunk a Romániából érkezett menekültek ügyében – a Népszabadság december 29-i számára hivatkozva. A közölt 6974-es szám a román állampolgárságú határsértők száma volt a tavalyi év során, december 23-ig. A Romániának visszaadott menekültek száma pedig – ugyancsak tavaly – nem egészen 1400. Mindkét adatot a Határőrség országos parancsnoka jelentette. A témánál maradva, hallgatóink már bizonyára ismerik a hazai rádióból és napilapokból azt az egyelőre tisztázatlan ügyet, hogy a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezetének információi szerint, november végén a magyar-román határ egy elhagyott szakaszán 18 holttestet találtak volna, akikről feltételezik, hogy a román határőrök menekülni próbáló áldozatai. A hírt a Békés megyei Rendőr-főkapitányság határozottan cáfolta. A közvéleményt erősen foglalkoztató témáról Tamás Gáspárt Miklós filozófus véleményét kérdeztem telefonon Budapestről:

TGM: Azt hiszem, hogy a Békés megyei kukoricásban állítólag talált 18 holttest ügye rendkívül jellemző a mai magyar politikai helyzetre. Ugyanis ez a hír természetesen jóhiszemű emberek által közzétett hír, de ellenőrizhetetlen. Tisztességes viszonyok között a rendőrségnek, az ügyészségnek és a lapoknak módja volna ezt az ügyet tisztázni. Ám túlságosan sok, a valóságnak meg nem felelő rendőrségi közleményt hallottunk már az elmúlt években. Úgyhogy pillanatnyilag az a helyzet, hogy egy ilyen, mindenkit érdeklő és izgató ügyben az igazság pontos megállapítása lehetetlen. Egy ennyire nemzetközi vita középpontjában álló kérdésben a ténymegállapítás lehetetlensége, az általános bizalmatlanság tökéletesen tehetetlenné és bénává teszi a politizálást. Itt – mint cseppben a tenger – meglátszik a kommunista országok intézményrendszerének a válsága, bizalmi válsága, amelyet eddig még az alternatív szerveződéseknek sem sikerült eloszlatniok.

+ + +

Krassó György: A fennmaradásában továbbra is veszélyeztetett Jurta Színház, a független mozgalmak fóruma marad továbbra is. A Fidesz nagygyűlés, a Szolzsenyicin bemutató, a Független Jogász Fórum közgyűlése, Ember Judit mindeddig dobozba zárt filmje, a Nagy Imre emlékest, a Mindszenty megemlékezés, szamizdat fórum, az Inconnu Afganisztán kiállítása, a Szabad Demokraták Szövetségének vitája – mindez csak néhány szemelvény januári műsorukból.

A színházban 50 forintos áron már elő lehet jegyezni a hónap végén megjelenő Szószék – alternatív krónika című kiadvány megvásárlását. A 160 oldalasra tervezett, fényképekkel illusztrált évkönyv a Jurta 1988-as programjait ismerteti. Címlapján a Parlament, vele szemben pedig a Jurta Színház lesz látható. Összeállításában 10 független szervezet segédkezik. Az évkönyv tartalmazni fogja a Jurtát adományaikkal segítők teljes névsorát is. Már kétezer aláírás gyűlt össze arra a levélre, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága titkárához, Iványi Pálhoz küld a Jurta Színház. A levél hangsúlyozza, hogy a sztálinista kultúrpolitika képviselői továbbra is hivatalukban maradtak, és követeli dr. Mezei Gyulának, a Fővárosi Tanács művelődési főosztályvezetőjének és közvetlen munkatársainak leváltását.

Az Egyesült Államokban alapítvány létesült a Jurta Színház megmentésére. Az erről szóló felhívás – amely magyar nyelvű amerikai lapokban már megjelent – felkéri azokat, akik korábban adakoztak a budapesti Nemzeti Színház megépítésére, hogy a megadott címen jelentkezzenek nevük, és az annak idején küldött adomány összegének megjelölésével. Az adakozók – mondja a felhívás – a magyar nemzeti kultúrát kívánták segíteni. A Nemzeti Színház azonban egyelőre nem épül fel. Ha az adományt nem arra használják, amire az adományozó szánta, a rendelkezés joga visszaszáll az adományozóra. Budapesten működik nemzeti szellemű színház, a Jurta Színház. És aki korábbi adományát a Jurta megsegítésére kívánja átutaltatni az Egyesült Államokban, az alábbi címre juttathatja el nyilatkozatát: Jurta Citizens Sound 84 North Stanford Road, Stanford, Connecticut 06905.

A Jurta Színház azt tervezi, hogy hasonló felhívással fordul azokhoz a Magyarországon élőkhöz is, akik a Nemzeti Színház építésére adakoztak.

A Jurta Színház nem akarja bezárni kapuit. Jelenleg tárgyalásokat folytat a Budapest Bankkal egy hároméves lejáratú, 30 millió forintos hitel felvételére, amelyre készfizető kezességet egy nyugatnémet bankcsoport vállalna.

A műsorokról részletesen az OSA honlapján, itt és itt tájékozódhat.