Feljelentési hullám indult az adóhivatalnál

2009.01.12. 00:14

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

Engedély nélkül kezdték publikálni a parlamenti jegyzőkönyveket. Kossuth Rádió 1989. január 12., csütörtök


Időjárásjelentés: Az ország elég nagy részén van köd. Közlekedjenek óvatosan. A hőmérők -6 és +2 fok közötti értékeket mutatnak. Budapesten -2, -3 fok van. A ködtől napközben sem szabadulnak meg a délnyugaton és az ország keleti felében lakók. De máshol élvezhetnek egy kis napsütést. Ez utóbbi tájakon egészen 8 fokig melegszik fel a levegő.

Sport: 50.000 Ft életjáradék-biztosítást vehettek át az Állami Biztosítótól Szaloniki aranylányai, Polgár Zsuzsa, Zsófi és Judit, valamint Mádl Ildikó.

A lottó nyertes számai:  14, 20, 59, 60, 71.

Lapszemle 

Január 1-jétől új társadalombiztosítási szabályok érvényesek, megváltozott többek között az is, hogy kinek mennyi családi pótlék jár. A Népszava ma összeállítás-sorozatot kezd közölni, amelyből például kiderül, hogy egy gyermek után 1.320, három gyerek után 5.250 forint családi pótlék jár. Nemcsak az alapeseteket, hanem a szokásostól eltérőeket is igyekszik végigjárni az újság. Szó van az intézményekben elhelyezett gyerekek, állami gondozottak és az árvaellátásban részesülők családi pótlékáról a Népszavában.

A kormány tavaly év végén három vállalat több mint 16 milliárd forintos tartozását elengedte. A Ganz Mozdonygyár, a Budapesti Bőripari Vállalat és a Minőségi Cipőgyár nemcsak egy-egy sikertelen döntés miatt került abba a helyzetbe, hogy elképesztő adóssága lett, hanem az 1986-87-es bérszabályozás is hozzájárult ehhez. Ugyanis egy bizonyos mérték feletti fizetésemelésért több száz százalékos büntetőadót kellett volna fizetniük. Az egyik vállalat például csak akkor kerülhette volna el a büntetést, ha dolgozóinak kilenctizedét elküldi. A Magyar Hírlap cikkének címe: Nyakukról a kötelet. 

+ + + 

– A tegnap véget ért országgyűlési ülésszakon – különböző összefüggésekben – többször is szóba kerültek a menekültügyek. Ezekről beszélgetett a külügyi bizottság elnökével, Szűrös Mátyással Forró Tamás.

F. T.: Ha bebizonyosodik, hogy rémhír volt a 18 holttest a román-magyar határon, ez meglehetősen nagy presztízsveszteség Magyarország számára Romániával szemben. Sőt, úgy érzem, hogy az egész világgal szemben is.

Sz. M.:  Ez kérem szépen minden bizonnyal nem felel meg a valóságnak, ezért ez kárt okoz. Tudniillik egyrészt ez egy belpolitikai kérdés. Mert akik a levelet megfogalmazták, illetve a híreket útjára indították alaptalanul, eleve bizalmatlanságot keltenek a magyar hivatalos szervekkel szemben. A másik dolog pedig az, hogy Magyarországra ez nemzetközi szinten nyilván nem vet jó fényt. Holott mi tudjuk, hogy a magyar sajtó önállóan tevékenykedik, tehát ezért mondjuk nem terheli a felelősség a hivatalos magyar szerveket, mondjuk a magyar kormányt. Mégis ennek a visszhangja nyilvánvalóan negatív lehet. És ez nem tesz jót a mi ügyünknek. Ezért nagyon fontos, hogy most ország-világ lássa, hogy a magyar Országgyűlés milyen szellemben foglal állást a kérdésben.

F. T.: Megszűnnek-e a kitoloncolások?

Sz. M.: Lehetségesek olyan esetek, amikor nem kívánatos személyek lépnek magyar területre. Ebben az esetben is azonban alapos vizsgálat kell, hogy megelőzze azt, hogy kitoloncolják az illetőt, illetve visszaadják más országok hivatalos szerveinek. Itt például faji megkülönböztetésnek nincs helye. Azért, mert valaki cigány, vagy más nemzetiségű, nem lenne szabad alapos kivizsgálás nélkül, ellenőrzés nélkül, visszatoloncolni. Persze, ennél az utolsó esetnél, amikor a két fiút akarták visszaadni Romániának, mindez azért történt, mert ők illegálisan szerették volna átlépni a magyar határt Ausztria felé, hogy Svédországba menjenek, mert így láttak esélyt a családegyesítésre. Ez pedig se faji kérdés, se vallási kérdés. Egyszerűen megsértettek egy magyar jogszabályt.

F. T.: De sokak szerint egy rendőrtisztviselő döntötte el a sorsukat, azok nélkül a jogorvoslási lehetőségek nélkül, amelyek pedig a világon minden embernek járnak. Tehát a fellebbezés joga és így tovább, és így tovább.

Sz. M.: Kétségtelen, hogy itt hibák csúsznak be, hibákat követnek el egyesek, vagy bizonyos intézmények. Ezért komolyan át kell tekinteni az egész kérdést. Ezért is tartom fontosnak, hogy az Országgyűlés most egészen konkrét kérdésekre irányítja a kormány figyelmét és szólítja fel az intézkedésre.

F. T.: Vannak olyan javaslatok, hogy ne a külföldieket ellenőrző KEOKH törődjön az erdélyi magyarokkal, mert elvégre ők mégiscsak magyarok, hanem valami önálló szervezet. Akár egy menekültügyi biztos, vagy az Országgyűlés mellett működő valamilyen szervezet. Ennek van realitása?

Sz. M.: Én azt hiszem, hogy ez is egy olyan kérdés, amit a kormánynak végig kell gondolnia.  Hogy hogyan történjék ez, ki foglalkozzék velük, mert ez mégis csak eltér a külföldi állampolgárok szokványos kezelésétől. […]

F. T.: Magyarország 1951 óta nem csatlakozott a genfi menekültügyi konvencióhoz, miközben, ha ez a lépés megtörténne, nagyon sok mindent megoldana.

Sz. M.: Így van, ezzel teljes mértékben egyetértek. Ezért a Külügyminisztérium foglalkozik a dologgal, hogy miként, milyen módon lenne célszerű kapcsolódni, csatlakozni ehhez a konvencióhoz. Azt mondanom sem kell, hogy ez a menekültügyet eleve tisztábbá tenné. Ugyanakkor ez érintené harmadik országokhoz – Romániához, Csehszlovákiához, vagy a Szovjetunióhoz – fűződő viszonyunkat. Tudniillik ez a menekültek kezelését egységessé tenné, így tehát érintene most hatályban lévő több kétoldalú megállapodást. Újra át kellene tekinteni ezeket is.

F. T.: Magyarán így lehet, hogy szerződéseket kell felmondani?

Sz. M.: Úgy van. Vagy módosítani legalábbis. Ezen dolgozik most a Külügyminisztérium. Azért vannak a szakértők, hogy ezt végignézzék.

F. T.: A genfi konvencióhoz – tudomásom szerint – csak Jugoszlávia csatlakozott a szocialista országok közül.

Sz. M.: Lehetséges, és úgy tudom, hogy Jugoszláviának a legszorosabb a kapcsolata a menekültügyi főbiztossággal is.

F. T.: Nekünk van-e már valamiféle kapcsolatunk az ENSZ menekültügyi főbiztosával?

Sz. M.: Van, igen. És van erre vonatkozólag konkrét álláspontja a Minisztertanácsnak. A közeli napokban a főbiztosság küldöttsége Budapestre érkezik.

F. T.: Az is elképzelhető, hogy itt irodát állítanak fel? Vagy képviselőjük lesz itt?

Sz. M.: Elképzelhető abban az esetben, ha a főbiztosság az anyagi segítségnyújtásba aktívan bekapcsolódik. Kisebb segítségnyújtást megoldhat a bécsi irodáján keresztül is.

F. T.: Eddig tulajdonképpen az erdélyi menekültek ügyében mindenféle nemzetközi fórumtól távol tartottuk magunkat. Ez az első lépés lenne?

Sz. M.: Nem tartottuk távol magunkat, mert az ENSZ-ben – igaz, hogy csak általánosságban, de – felvetettük a kérdést. Most már – a parlament felszólítása alapján – a kormánynak kötelessége, hogy előkészítsen egy javaslatot az ENSZ számára, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak kodifikálására vonatkozólag. Tehát a magyar diplomácia ennek érdekében konkrét lépést fog valamikor tenni.

+ + + 

– Az utóbbi időben és főleg most, az élelmiszeráremelések kapcsán, egyre többször kerül szóba a minőség. Eddig az élelmiszerek minőségét a szabvány garantálta, persze a gyakorlatban nem mindig. Most könyv készül az élelmiszerekről. Borszéki Bélát, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet munkatársát Pfeifer Júlia kérte mikrofonhoz.

P. J.: Hallottuk nemrégiben, hogy készül a magyar élelmiszerkönyv, mert az Országgyűlés tavaly megszavazta az új élelmiszertörvényt. Miért van szükség élelmiszerkönyvre, amikor vannak Magyarországon szabványok?

B. B.: Magyarországon – a szocialista országokhoz hasonlóan – szabványokkal szabályozzák az élelmiszerek minőségét. A nyugat európai országokban azonban, általában a törvény mellett élelmiszerkönyvet készítenek.

P. J.: Ott nincs szabvány?

B. B.: Nincs. A piacgazdálkodó országokban általában a minőséget maga a piac meghatározza, eldönti. A szocialista orzságokban hosszú időn keresztül azért is szükség volt a szabványra, hogy bizonyos keretet adjon arra, hogy az élelmiszert hogyan lehet előállitani, milyen anyagokból.

P. J.: Tehát a piac helyett gyakorlatilag egy törvénnyel, vagy előírással kellett szabályozni azt, hogy milyen legyen, vagy milyennek kell lennie egy élelmiszernek?

B. B.: Igen. Az alapelőírásokat szabványokban rögzítették és azokat be kellett tartani. Remélhetőleg hamarosan eljutunk oda, hogy a piac fogja szabályozni itt is az élelmiszerek minőségét, valamint az exportunk is megköveteli azt, hogy nálunk is hasonló módon történjen a szabályozás. Szeretném azonban elmondani, hogy Magyarországon a szabványokat nem kívánjuk eltörölni és az élelmiszerkönyv nem a szabványt fogja helyettesíteni. Az élelmiszerkönyv bizonyos vonatkozásban több a szabványnál, amely Magyarországon nem tartalmaz technológiai előírásokat. Az élelmiszerkönyvekben lesznek technológiai előírások. A szabványok gyakran kompromisszumok árán jönnek létre. Ez azt jelenti, hogy a szabvány nem biztos, hogy a legjobb minőséget követeli meg az előállítótól, hanem az adott körülmények között – tehát a gazdasági helyzet, a technológiai viszonyok, a tárgyi, személyi feltételektől függően – előállítható jó minőségű terméket, amelynél rosszabb árut forgalomba hozni nem lehet. A szabványt be kell tartani, az élelmiszer könyv – érdekes módon – a világ legtöbb országában nem bír törvényjelleggel. De ha például ha egy bírósági ügyre kerül a sor és akár az előállító, akár a fogyasztó, akár a termelő, vagy bárki más vitatkozni, akkor mindig az élelmiszerkönyvet tekinti iránymutatónak.

+ + + 

– A megélhetési gondokról és a szükséges intézkedésekről szóló nyilatkozat elfogadásával kezdte ülését a Vasas Szakszervezet elnöksége. Leszögezték, hogy az elutasítást önmagában kevésnek tartják a megélhetési gondok elviselhetővé tételére. Olyan gazdaság- és szociálpolitikát követelnek, amely legalább a minimális létbiztonságot garantálja Az áremelések a vas-, fém- és villamosenergiaipari dolgozók között felháborodással párosuló elkeseredést váltottak ki. Úgy értékelik a helyzetet, hogy a kormányzat a stabilizációs program megvalósításában a könnyebb ellenállás irányából közelít, főként a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat hozza mind lehetetlenebb helyzetbe. Mivel a szakszervezetek csak a reálbér és a reáljövedelem általános alakulásáról tárgyaltak a kormánnyal, ezért nem vállalhatják a felelősséget azért, hogy éppen az alapvető megélhetési cikkek terén hajtottak végre ilyen jelentős mértékű áremeléseket. A Vasas Szakszervezet véleménye szerint a politikai és kormányzati vezetés még mindig nem nézett kellően szembe a szükségszerűen kialakuló piaci viszonyok, valamint az elavult bérrendszer és szociálpolitika ellentmondásaival. Határozottan tiltakoznak az ellen, hogy az állam egyrészről kemény adókat szed, másrészről kivonul, vagy ilyen lépéseket fontolgat az egészségügy, a művelődésügy, az oktatás, valamint a szociális ellátás terén. A Vasas Szakszervezet a bérmechanizmustól függetlenül 3 százalékos bérfejlesztést követel a vas-, fém és villamosenergiaipari dolgozók körében, a 3 700 forintos minimálbért pedig azonnal életbe kívánja léptetni  egyéb, a teljesítményekkel alátámasztott bérfejlesztéssel egyetemben, ha lehet, január 1-jére visszamenőleges hatállyal. […] A felelős partnerkapcsolatok érdekében, a Vasas Szakszervezet követeli a szakszervezetekkel kötött megállapodások korrekt betartását, a szükségessé váló módosító lépések előzetes és nyilvánosság előtti egyeztetését. A kialakult helyzetben szükségesnek látják a kormány-SZOT tárgyalás mielőbbi megtartását. A Vasas Szakszervezet követeléseit az ágazati üzemekben röplapokon is terjeszteni kívánja.

+ + + 

– Lapengedély nélkül, de mégis megjelent az Országgyűlési Tudósítások című újság, amely beköszöntőjében pontos tájékoztatást ígér a parlamentben elhangzottakról. A felelős szerkesztővel, Ruttner Györggyel László Péter beszélget.

L. P.: Netán az hívta életre az Országgyűlési Tudósításokat, hogy nehéz a pontos jegyzőkönyvhöz hozzájutni?

R. Gy.: Igen, szinte kizárt. Tulajdonképpen megvan erre a nagyon elvi lehetőség, hiszen az Országgyűlési Könyvtárban levéltárba is kerül egy példány, azonban ez a jegyzőkönyv stilizált, tulajdonképpen meg van szerkesztve, tehát nem igazán azt tartalmazza, ami elhangzik a parlamentben.

L. P.: Az illetékes államminiszter, a párt főtitkára és az illetékes központi bizottsági osztály támogatja a lapot. Érdekes, hogy ennek ellenére nincs lapengedélyük. Tehát arra kell következtetnem, hogy nem mindenkinek érdeke ez a hiteles tájékoztatás?

R. Gy.: Az Országgyűlés irodája úgy nyilatkozott, hogy majd ha egy ilyen kiadványra szükség lesz, akkor majd azt ők maguk állítják elő.

L. P.: Elképzelhető-e például az, hogyha a parlamentben valaki név szerinti szavazást kér és erre más képviselők azt mondják, hogy ne legyen név szerinti szavazás, akkor az Országgyűlési Tudósításban megjelenjen, hogy kik voltak azok, akik a javaslat mellett vagy ellen voltak?

R. Gy.: Igen, ha ez nyilvánosan, a parlament ülésén hangzik el, akkor természetesen hozzá tudunk jutni. Amennyiben írásban történnek ezek a javaslatok akkor a tudósítók – köztük a mi tudósítóink – ügyességén múlik, hogy az írásos anyagokat meg tudják-e szerezni, kiadja-e részükre az Országgyűlés irodája. […]

L. P.: Egyébként éppen a mostani parlamenti ülésszakon jelentette be a HNF főtitkára, hogy a Fiatal Ügyvédek Klubja, amely a lapot is támogatja, létrehozott egy független képviselői tanácsadó-szolgálatot.

R. Gy.: Sajnos, a laikus képviselők – hiszen nagyrészt belőlük áll a parlament – sokszor ki vannak szolgáltatva a hivatalos előterjesztéseknek. Ezért van szükség arra, hogy megfelelő jogi háttérrel ellássuk őket. Szakmailag se vagyunk a hivatalos apparátus részei, politikai elkötelezettségünk sincs, ezért gondoljuk azt, hogy mint független szakértők, komolyan tudjuk a képviselők munkáját segíteni.

+ + + 

– Feljelentési hullám indult az Adóhivatalnál. Sós Éva beszélgetett az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökével, Sütő Dezsővel.

S. D.: A hozzánk érkező bejelentések száma az utóbbi két évben országosan kb. 50 százalékkal növekedett. Hogy ez valamiféle közvetlen összefüggésben van-e a személyi jövedelemadó-bevallásokkal, arra azt kell mondjam, hogy nem ezzel van összefüggésben. Hanem a romló gazdasági viszonyok, a sok változás, azok meg-nem-értése, vagy éppen elutasítása – szerintem ezek azok, amik a bejelentések növekedések irányába hat. Nő a névtelen bejelentések aránya, a vezetési, vezetői visszaélésekkel, vélt, vagy jogos egyéni sérelmekkel kapcsolatban. A népszerűtlen feladatokat ellátó embereket – ezeken belül a vezetőket – sokkal komolyabban meg kell védeni az alaptalan rágalmazástól, mert ha ezt nem tesszük, akkor ezek az emberek elbizonytalanodnak, a nem népszerű döntésekben késlekednek, vagy kerülik azokat. Ezeket a bejelentéseket nyilvántartásba vesszük, és amennyiben a bejelentés névvel van ellátva és konkrét tényeket tartalmaz, akkor ezeket kivizsgáljuk. A névtelen bejelentéseket  az illetékes vezető mérlegeli. […]

S. É.: Az adóbevallás és egy levél alapján honnan tudja az adófelügyelő megítélni, hogy a vád valóságosnak tűnik-e?

S. D.: Kimegy a helyszínre és a tények, az adózó nyilvántartásai alapján végzi el az ellenőrzést.

S. É.: Esetleg a tavalyi vagyonnyilatkozat alapján?

S. D.: A vagyonnyilatkozat az adózó védelmét szolgálja. Ha mondjuk valakit följelentenek, hogy 1988-ban milyen nagy vagyongyarapodás következett be nála, pedig csak ennyi adót vallott be, akkor a vagyonnyilatkozatból meg lehet pl. állapítani, hogy ez a vagyon már 1988. január elején is megvolt.

+ + + 

– A magyar kormány mai üléséről jelenti Bálint Attila:

B. A.: A kormányülés mintegy folytatása volt a tegnap befejeződött parlamenti ülésszaknak – kezdte bevezetőjét Marosán György kormányszóvivő –, hiszen Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter az új alkotmány koncepciójáról tájékoztatta a Minisztertanács tagjait. A belkereskedelmi törvény módosításával összefüggésben azért tett előterjesztést Beck Tamás miniszter, hogy a gazdasági társaságok a vállalatokkal azonos feltételek mellett dolgozhassanak a versenysemlegesség és a piaci esélyegyenlőség jegyében. A kormány arra készül, hogy a bel- és külkereskedelmet egységesen szabályozó törvényjavaslatot terjeszt az Orzsággyűlés elé. A Minisztertanács javasolta az Elnöki Tanácsnak, hogy 41 nagyközséget várossá nyilvánítsanak, hiszen ezek megfelelnek a szükséges pályázati feltételeknek. Három városból pedig – Kecskemétből, Nyíregyházából és Székesfehérból, ha az Elnöki Tanács úgy dönt, figyelembe véve az Országgyűlés illetékes bizottságának véleményét – megyei város lesz. A kormány jelentést hallgatott meg az idegenforgalom helyzetéről és azt nyugtázhatta, hogy Nyugatra tavaly 4 millióan utaztak, szemben a korábbi 1 millióval, és az idegenforgalmi aktívum 100 millióról 4 millió dollárra esett vissza. Megtárgyaltak egy előterjesztést a gyermek- és ifjúságvédelem átfogó szabályozásának elveiről és úgy döntöttek, hogy a kérdések jogi rendezésére új törvény megalkotása szükséges. Ennek az előkészítésével a szociális és egészségügyi minisztert bízták meg. 

– Az áremelésekkel szembeni tiltakozások a kormányülésen is kérdésként szerepeltek. A Magyar Távirati Iroda képviselőit érdekelte, vajon mit tehet a kormány ebben a helyzetben. Marosán György kormányszóvivő válaszát hallják.

M. Gy.: Önök is tudják, hogy az ország rendelkezik egy elfogadott népgazdasági tervvel és a parlament által jóváhagyott és törvényerőre emelt költségvetéssel. A terv és a költségvetés olyan, egymáshoz kapcsolódó rendszert alkot, amely – kiindulva abból, hogy az ország mire lesz képes, figyelembe véve a bérek alakulását, kiindulva abból, hogy különféle területek milyen támogatási igénnyel léptek föl és milyen támogatási igényeket hagyott jóvá a parlament – megfogalmazza az áremelések lehetséges mértékét is. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a népgazdasági terv és költségvetés hosszú vita során formálódott ki és azok állapotára a kormány és a SZOT vitái, a kormánynak a Gazdasági Kamarával folytatott vitái és természetesen az országgyűlési viták alapvető befolyást gyakoroltak. A terv és a költségvetés, mint ez köztudott, 14-15 %-os áremelést jelzett előre. Voltaképpen a kormány szociálpolitikai intézkedései ehhez az áremelkedéshez kapcsolódtak. A helyzet bonyolultságát fejezi ki, hogy még ahhoz is, hogy a 14-15 %-os áremelkedés megvalósuljon, hogy csak ennyi legyen, ehhez is nagyon kemény munkát kell végeznie a kormánynak is és természetesen a gazdaság minden részének is. Mi az, amit tehát  a kormány ebben a helyzetben tehet? Egyetlen dolgot ígérhet, hogy inflációt gerjesztő intézkedéseket nem hoz. Ez azt jelenti, hogy a jövedelemtulajdonosoknak nem teszi lehetővé, hogy teljesítménnyel nem megalapozott  jövedelemre tegyenek szert. Megpróbál ellenállni annak, hogy a költségvetési szférában a tervezetteken túlmenő áremelkedést engedélyezzen, megpróbál ellenállni azoknak az igényeknek, hogy különféle területek, ágazatok további támogatásokat kapjanak. A kormány számára az egyetlen racionális megoldás, hogy – kisebb kiigazításoktól eltekintve – inflációt gerjesztő, és ezért látszat-intézkedéseket nem hoz.

+ + +  

– Az MSZMP vállalja a pluralizmussal együtt járó politikai versenyhelyzetet. Erről beszélt Berecz János a gyöngyösi pártaktíva ülésen. A PB tagja, a KB titkára ugyanakkor nem titkolta, hogy a párt a következő választás után is magáénak akarja tudni a kormányzás feladatát és felelősségét. Berecz János tetszéssel szólt az Országgyűlés legutóbbi üléséről, az éles vitákról, hozzátette azonban, hogy a politikai intézményrendszer átalakítását csak lépésről-lépésre haladva lehet végrehajtani. A felelősségről azt mondta Berecz János, hogy a tisztségekre alkalmatlan vezetőket ki kell cserélni, a többiek viszont élvezzenek nagyobb bizalmat.