Csurka: Halottak nem kerültek elő, de a gyilkosok megvannak

Csurka István szerint lehet, hogy jogilag elbuknak azért, mert az MDF gyulai szervezetenapokkal korábban bejelentette, hogy 18 halottat találtak lőtt sebbel a román határ mellett, de legalább téma lett a Romániából menekülők helyzete Magyarországon is. Itthonról visszatoloncolták a köztörvényes bűnözőket, elmebetegeket, alkoholistákat, egyedül érkező fiatalkorúakat és a hírszerzőket. Erről szólt a Kossuth Rádió és a Szabad Európa 1989. január 15-én. 

Kossuth Rádió 1989. január 15. vasárnap

Időjárásjelentés: Budapesten változóan felhős az ég, mérsékelt nyugati szél fúj. A hőmérséklet -4 és +3 fok között váltakozik. Országszerte ködös az idő, változóan felhős az ég, a hőmérséklet -2 és +4 fok között van. Szórványos gyenge eső, futózápor várható. A hőmérséklet kora délután 6 fok körül alakul, a ködös területeken, késő este -2 és +3 fok között várható.

Sport: Először fordult elő a Caola-kupasorozat történetében, hogy nem volt a döntőben magyar vívónő. A 32 között a mieink még hatan szerepeltek, de a legjobb 8 közé egyikük sem tudta beverekedni magát. A magyarok szereplését egyértelműen égésnek minősítik, mert, ha hatan bejutnak 32 közé, akkor onnan itthon, magyar földön igazán bejuthatott volna egy, de kettő se lett volna nagy meglepetés.

Vasárnapi Újság

Győrffy Miklós: Meglehetősen nagy bombaként robbant a hír, amikor a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezete bejelenetette, hogy a határ mellett, a senki földjétől nem messze – a román-magyar határról van szó – holttesteket találtak. Azóta folyik a vizsgálat, pro és kontra állítások vannak, de ennél többet a magyar közvélemény erről nem tud. Mindenki bizonyítékokról beszél, hogy léteznek-e ilyen bizonyítékok. Mit tudunk ebben a témában erről mondani?

Csurka István: A Legfőbb Ügyészség vizsgálatot folytat ebben a kérdésben. Nem volna semmilyen szempontból célszerű, hogy ennek a vizsgálatnak valamiképpen is elébe vágjak akármilyen nyilatkozattal. Ha módomban állna, mint független írónak nyilatkozni ebben a kérdésben – dehát nem áll módomban, benne vagyok és érintett vagyok –, akkor azt mondanám: halottak nem kerültek elő, de a gyilkosok megvannak. […] Várnunk kell, kicsit le kell higgadnunk, hogy józanabb magatartást, együttes magatartást alakítsunk ki. Vannak itten sokkal nyomósabb érvek is.

Hadd olvassak fel valamit: „Nem telik el nap, hogy egy vagy több embert, közöttük asszonyokat, gyerekeket agyon ne lőnének a határon. Naponta sok tucat embert fognak el, iszonyúan megverik őket, a magyarokat azért, mert magyarok, a románokat azért, mert románok. Augusztus 23-i, első sikertelen kísérletemkor a következő adatokat tudtam meg, román határőröktől: júniusban, júliusban és augusztusban mintegy 200 embert lőttek le, 2000 embert fogtak el, s tudomásuk szerint közel 1000 embernek sikerült átszöknie. A román határőrök azért beszélnek kerek, vagy kerekített számokban, mert az emberek már nem számítanak a román hatóságok szemében, nem képviselnek semmiféle értéket. Az őszi időszak gazdagabb termést ígér, holott a határt nagyon is megerősítették. Katonákkal, gépfegyverekkel, vérebekkel. Mindez Európában történik, a második évezred végén. Egy országban, amely alárírta a Helsinki Egyezményt s történik ez az egyezmény más aláíróinak szeme láttára, kvázi közömbös tekintetétől kísérve.” Az Élet és Irodalom november 25-i számából olvastam fel Petru Romosan román költő szavait. Az interjút Bodor Pál készítette vele.

Gy. M.: Ne tarts akadékoskodónak, de mostanára a helyzet olyan, hogy az egész országban arról beszélnek, hogy történt egy bejelentés és történt több cáfolat a nyilvánosság előtt. Valamiféle bizonyítékok kellenek. Az informátorukat nem akarják kiadni a MDF képviselői, amit én megértek. Mi történhet még ebben az ügyben, hogy lehet ezt a dolgot mégis hitelesíteni, hogy tud ebből a dologból presztízsveszteség nélkül az MDF visszavonulni? Ha tartja magát a titoktartáshoz, akkor nem fog tudni tanúkat előállítani.

Cs. I.: Meglehet, hogy jogilag vesztesként kerülünk ebből a dologból ki. Azt azonban, hogy erkölcsileg is vesztesként kerülünk ki, nem hiszem, és remélem, hogy lesz annyi megértés a magyar társadalomban, hogy belátja, hogy ezek az emberek kitüntest érdemelnek, jutalmat érdemelnek, mert önfeláldozó módon akartak megváltoztatni egy nagyon elromlott viszonyt. Azért gondoljon bele mindenki, a határnak az az oldala is Bihar, a menekülők ezreikről van szó, akik kilencven százaléka magyar. Ha csak egyet lőnek le, ha csak tizet lőnek le, és hogy hol esik el, nem kell-e minden módon arra törekednünk, hogy ezt az állapotot megváltoztassuk, hogy ezt a világ tudomására hozzuk? Hogy ne a holland, jugoszláv újságokból, ne a Neuer Züricher Zeitungból vagy a bajor újságból kelljen megtudni azt, hogy tizenkét lányt meztelenre vetkőztetnek, mert a magyar hallgat erről. Miért azok kerülnek mindjárt a híresztelők és a rémhírterjesztők kategóriájába, akik erről megpróbálnak önfeláldozó módon beszélni?

Gy. M.: Valamiféle vizsgálódás folyik tudomásotok szerint?

Cs. I.: Igen, ügyészi vizsgálat folyik Gyulán, behívatták a megyei főügyészségre – egyelőre, úgy tudom, csak a Legfőbb Ügyészség képviselőivel való beszélgetésre – az érintett embereket. Minthogy magam is érintve vagyok a dologban, természetesen én is minden felelősséget – ami a dolog jogi oldalát illeti – vállalok, hiszen az én kezembe kerültek ezek az iratok,és én gondoskodtam arról, hogy megjelenjenek. Azért elmozdítottuk a holtpontról ezt a kérdést, hiszen, szóba került volna ez enélkül az Országgyűlés jelenlegi ülésszakán? Nem kielégítő, ami történt, mert csak ígéretek és vizsgálat helyeződött kilátásba ott is, de mégis elmozdult a holtpontról. Itt nem lehet halogatni, itt azonnal kell lépni, menekülttáborra van szükség, nemzetközi ellenőrzésre van szükség. Nem lehet, hogy akár egyetlen embert is indokolatlanul visszaadjanak, hiszen az sem tagadható, hogy rettenetes sors vár azokra, akiket visszaadnak. És méghogyha bűnöző is, vagy ártatlan és megtévedt, csavargó, azt sem lehet kiszolgáltatni. […]

Saját készítésű sínautóval át a határon

– Hajdú-Bihar megyébe nem érkezett golyótól sebesült romániai menekült, és halottakról sem tudnak. Nagy gondot okoz viszont a romániai embercsempészek megjelenése Debrecenben. Bálint István küldött rövid beszámolót. B. I.: Január 10-ig Hajdú-Bihar területére 3509 hazatérni nem szándékozó román állampolgár érkezett. Közülük mintegy 2500-an a zöld határon keltek át, azaz tiltott határátlépéssel – tájékoztatta a megyei lap munkatársát a rendőr-főkapitányság illetékese. Azt is elmondta, hogy Hajdú-Biharból 498 személyt irányított vissza az a bizottság, amelyben a belügyi szervek képviselői kaptak helyet. A köztörvényes bűnözőket, elmebetegeket, alkoholistákat, egyedül érkező fiatalkorúakat, és a speciális hírszerző szervek tagjait küldték vissza Romániába. A rendőrségnek nagy gondot okoznak az embercsempészek, akik szintén átjönnek Magyarországra, hogy követeljék a 10-20 ezer lejes tartozásokat. Legutóbb Debrecenben, a belváros közepén fogták el őket és küldték vissza Romániába. A megyébe golyótól sebesült ember még nem érkezett, a határsávban halottakat nem találtak. Igaz lövöldözésről már hallottak az egyik menekült családtól, akik saját készítésű sínautóval jöttek át a határon, az express vonat nyomában. Lőttek rájuk, de senki sem sebesült meg, feltételezhető, hogy figyelmeztető lövéseket adtak le a románok. A menekültek közül jelenleg mintegy 1700 személy tartózkodik Hajdú-Bihar megyében.

Szabad vallásgyakorlást Romániában

– Magyar egyházi személyiségek felhívással fordultak Európa keresztényeihez, hogy jövő vasárnap a kontinens minden keresztény templomában imádkozzanak a szenvedőkért, romániai testvéreikért. A katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius egyház felhívásában kifejezi aggodalmát a Romániában élő kisebbségek sorsa miatt. Sokan életüket kockáztatva Magyarországra menekülnek és elszakadnak szeretteiktől, mert a román hatóságok nem engedélyezik a családegyesítést. Romániában ugyanakkor akadályozzák a szabad vallásgyakorlást, és a teológusok létszámának erőszakos csökkentésével elsorvasztják a lelkészutánpótlást – mutat rá a magyar egyházi személyiségek felhívása.

Nem a reformok miatt gyengül a szociális biztonság

A magyar kormány, Németh Miklós tegnapi felszólalása után, állásfoglalásban erősítette meg, hogy az áremelkedések ügyében legkorábban májusban tart esedékesnek újabb egyeztető megbeszélést a szakszervezetekkel. A Minsztertanács azzal összefüggésben tette közzé álláspontját, hogy több helyről éles bírálat érte a hétfői drágulások miatt. Rámutatott, hogy az infláció, a szociális biztonság gyengülése nem a reformból következik, hanem a korábbi gazdasdágpolitikai hibák következménye. Ugyanakkor nem odázhatja el az áremeléseket, mert az ebből eredő fokozódó egyesúlyhiány elhúzódó áltlános életszínvonalromlást idézne elő. Az állásfoglalás arra is kitér, hogy most még egyáltalán nem lehet megítélni, miként alakulnak az év hátralevő részében az árak és a bérek. Mindazonáltal a kormány elfogadja, hogy soronkívül hívják össze az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. A kormány egyetért a szaktanács elnökségével abban, hogy nem szabad olyan intézkedésket tenni, amelyek fékeznék a kibontakozást és veszélyeztetnék a politikai stabilitást. Ennek megfelelően ellenzi és minden eszközzel korlátozza az olyan béremeléseket, amelyek mögött nem áll a teljesítmény növekedése. A Minisztertanács a kibontakozás alapjainak megteremtéséhez kéri minden magyar állampolgár aktív támogatását.

Prágában vízágyúk

Prágában a rendőrség vízágyúkkal akadályozta meg az újabb tüntetést. 91 embert letartóztattak. A részletekről hallgassák meg Forró Evelynt: F. E.: Soha nem látott készültséget rendeltek el a rendőröknél és a népi milicistáknál, mert a Charta ’77 meg akart emlékezni arról, hogy 20 évvel ezelőtt egy böcsészhallgató, Jan Palach elégette magát, tiltakozásul a szocialista országok csehszlovákiai katonai beavatkozása ellen. A megmozdulást a hatóságok nem engedélyezték. Napok óta rendőrök cirkáltak a Vencel téren, vasárnap dél tájban pedig teljesen lezárták a teret. Sem autóval, sem gyalog nem lehetett bemenni. A két metrómegállónál hangosbemondó közölte, hogy technikai okok miatt ezeken az állomásokon a szerelvények nem állnak meg. Éjjel óta a Vencel-szobrot rendőrök és munkásőrök szoros gyűrője őrizte. A hatósági tilalom ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze a belvárosi utcákban, de a délutáni órákban a rohamrendőrök fokozatosan kiszorították mindenhonnan az embereket. Negyed három körül az összeverődöttek közül kivált egy idősebb asszony és azt mondta, barátaim, látják a rendőrök nem negedik, hogy virágainkat elhelyezzük a szobornál. Ezért itt a fűre tegyék le a csokrokat és emlékezzünk Jan Palachra, aki a szabadságért áldozta életét. Pillanatok alatt sok virág került a fűre és az emberek elkezdték énekelni a himnuszt. Addig odaértek a rohamrendőrök és szétoszlatták őket. Később a környező utcákban, ahol kisebb-nagyobb csoportokat láttak a rendőrök, azonnal vízágyúkkal, könnygázzal zavartak szét mindenkit. Hat páncélozott járművet is lehetett látni gépfegyverrel a tetején, amint a Vencel tér felé tartott. Később azonban nem tudni, hol helyezkedtek el. A közlekedés szinte telejsen megbénult, mert a belvárosban mindenonnan elterelték az autókat. A TV híradó szerint, amely különben szinte kizárólag punkokat mutatott, délután 5 órakor már rend és nyugalom volt.

Szlovákiában Berecz

– Szlovákiában tárgyalt Berecz János. A PB tagja, a KB titkára és csehszlovák kollégája, Jan Fojtik egyebek között azt vitatta meg, hogy az újszerű állampolgári kezdeményezések hasznosításával miként lehet gyakorlati eredményekt elérni a szocializmus megújításában. Egyúttal áttekintették a két országban folyó átalakítás eddigi eredményeit és az ideológiai pártmunka tapasztalatait. Hangsúlyozták azt is, hogy a magyar és a csehszlovák párt a jövőben fokozott figyelmet szentel a két országban élő nemzetiségeknek.

Erről szólt a Szabad Európa ugyanaznap

Miért szavazott a vízlépcsőre a püspök-képviselő?

A Világhíradó egy korábbi adásában közöltük azt a nyílt levelet, amelyet Fasang Árpád zongoraművész és négy társa intézett Nagy Gyula evangélikus püspökhöz a bős-nagymarosi vízlépcső parlamenti vitája ügyében. A levélírók feltették a kérdést a püspök-képviselőnek, hogy kit képviselt, amikor az erőmű továbbépítése mellett szavazott, és hogy tisztában volt-e a vízlépcső felépítésének katasztrofális gazdasági következményeivel. Fasang Árpád, mint a Deák téri gyülekezet presbitere ugyanakkor a magyarországi evangélikus egyház tagjaihoz is nyílt levélben fordult, felkérve őket arra, hogy gyűjtsenek aláírásokat a népszavazás kiírása érdekében a vízlépcső ügyében. Időközben Nagy Gyula püspök válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A sajtónak adott nyilatkozatában közölte: nem szívesen válalkozott a nyilatkozatra, de mivel a Magyar Rádió és a Magyar Nemzet országos nyilvánosságot biztosított ifjú Farsang Árpád támadásának, így kénytelen volt ezt megtenni. Idézünk a püspök állásfoglalásából: „Az érvek és ellenérvek, a legkülönbözőbb szakértői vélemények kétnapos csatáját figyelve, egyedül legjobb meggyőződésem és lelkiismeretem szerint szavazhattam a kisebb rossz, a félig kész vízlépcsőnek, a környezetvédelmi érdekeket a legmesszebbmenően figyelembe vevő továbbépítése mellett. Ugyanígy szavazott egyébként a képviselők óriási többsége és a többi egyházi vezető is, csaknem kivétel nélkül.” Valóban így volt és tegyük hozzá, elég szomorú, hogy ebben a tragikus ügyben, a Stadinger házelnök által humorosan vezetett tragikomikus ülésen az egyházi vezetők sem merték kifejezésre juttatni ellenvéleményüket.

Pedig az ő felelősségük sokkal nagyobb, mint a pártmamelukoké. Furcsán hangzik ugyanis, hogy Nagy püspök olyan büszkén hivatkozik a képviselők óriási többségére, mintha azok nem a pártot, hanem a népet képviselnék. Szomorú, ha az egyházak képviselői, még a pluralizmus kibontakozása idején sem tudnak példát mutatni társadalmi felelősségvállalásból és önálló véleményalkotásból. Könnyebb volt eltűnni a Politikai Bizottság szavazógépének fogaskerekei között, mint csatlakozni ahhoz a 17 képviselőhöz, aki nem a pártfegyelem szellemében, hanem a magyar nép érdekeinek megfelelően szavazott. Nagy Gyula püspök felháborodva tiltakozik az ellen, hogy a Deák téri presbiter messzemenően túllépte akcióival egyházi megbízatási jogkörét és megzavarta a hívők karácsonyi békéjét. Majd így fejezte be nyilatkozatát: „A demokráciát és főleg annak tisztességes módszereit még egyházon belül és kívül is tanulni kell.” Ismét egy nagy igazság. A Deák téri presbiter demokratikus jogaival élt, amikor tisztelettudóan feltette a már idézett kérdéseit. A püspök-képviselő azonban négy évtizedes sajnálatos beidegződéssel utasította vissza az alulról jövő bírálatot. Ezzel meg is válaszolta, hogy az egyházon belül a demokráciát kinek kell tanulnia. Ehhez kapcsolódik az a nyilatkozat is, amelyet Tóth Károly református püspök adott a Magyar Rádiónak. Neki is feltették a kérdést: kiket képviselnek az egyházak képviselői a parlamentben? A válasz így hangzott: „A képviselők nem az egyházi testületek döntései alapján kerültek a parlamentbe. Következésképpen kettős feladatuk van az én felfogásom szerint. Egyrészt, képviselniük kell az össznemzeti érdekeket a legjobb tudásuk és képességük szerint, s mindezt természetesen sajátos egyházi szempontból kell, hogy tegyék. Tehát jelen kell lenni az érdekek képviseletében annak a háttérnek, amelyből kiindulva képviselnie kell az egyházi tanításokat erkölcsi értékelés és más szempontok szerint is. Ilyen módon azt gondolom, hogy igen jelentős feladatot látnak el, olyat, amelyet más képviselőktől nem lehet elvárni.” Erre jó alkalom lett volna a vízlépcső vitája, hiszen a kommunista képviselőktől nem lehetett elvárni, hogy pártjuk és kormányuk ellen szavazzanak, de az egyházak képviselőitől joggal várták el a hívek, hogy ne a hatalommal szembeni szolidaritás, hanem a lelkiismeret befolyásolja döntésüket. Nem így történt. Tóth Károly püspök a rádióinterjú végén annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy több egyházi képviselőre lenne szükség a parlamentben, ezzel is kifejezve a vallásos emberek jelentőségét a mai társadalomban. A vízlépcső vitája arra int, hogy ennek érdekében nem az egyházi vezetők, hanem a laikus hívők számát kellene növelni az Országgyűlésben. Január 10-én a budapesti rádió is lehetőséget nyújtott Nagy püspöknek az állásfoglalásra Fasang Árpád kezdeményezésével kapcsolatban. Idézünk nyilatkozatából: „Ami sok visszatetszést okozott az egyházban, az volt, hogy ez az ifjú presbiter – aki egyébként nem valami jelentős tisztséget visel az egyházban, mert semmiféle magasabb egyházi testületnek nem tagja, de szeretne feltűnni sokszor – pontosan a karácsony előtti időszakot választotta erre az akcióra. A másik pedig, hogy nem valamely nagyobb egyházat, hanem a félmilliós evangélikus egyházat tartja alkalmasnak arra, hogy ilyen akciót elindítson.” A riporter erre természetesen rákérdezett: hogyan is gyűjthetett volna az evangélikus egyház presbitere aláírásokat máshol, mint saját egyházán belül? A válaszból nem lett okosabb a hallgató, mert Nagy Gyula az egyházon belüli rend fontosságát hangsúlyozta. Újabb kérdésre azt válaszolta, hogy az egyházon belüli változások miatt Fasang azt hitte, hogy ez a legalkalmasabb terep a támadásra. Ennél logikusabb válasznak tűnik, hogy az evangélikus presbitert elsősorban saját püspöke parlamenti állásfoglalása bántotta, nem pedig a többi egyház képviselőjének kormánypárti szavazata. Ismét Nagy Gyula rádiónyilatkozatából idézünk: „Rendkívül sok felháborodott tiltakozás érkezett az ország minden részéről arra vonatkozólag, hogyan veheti a bátorságot egy presbiter ahhoz, hogy az ország közvéleménye előtt kritizálja az egyház vezető püspökét és annak parlamenti tevékenységét.” Talán azon az alapon, hogy a pápai csalhatatlanság példájára még nem vezették be a püspöki csalhatatlanságot, és abban bízva, hogy a protestáns egyházakban nemcsak elméletben, de gyakorlatban is a presbiteriális elv érvényesül az episzkopális elvvel szemben. Egyébként a pápa csalhatatlansága is csak a hittételekre vonatkozik.

Munkásőr Baráti Kör alakult

Kemény István: Vannak, akik anarchiát szagolnak a levegőben, készülődnek, mint ahogyan erről az Élet és Irodalom január 13-i száma tudósít, Régi harcosok baráti köre címmel. A régi harcosok a Munkásőr Baráti Kör, amely most alakult, hogy megvédje az MSZMP-t. Mert „Ne gyűjjenek itt az alternatívákkal, itt ki lett mondva a szocializmus. Vagy ott a parlament is. Jól mondta előbb az elvtárs, az ilyen Király Zoltánokat is figyelni kell. És készülünk a harcra, mert ezek az alternatívok sok mindent akarnak, csak realitásokból nem akarnak kiindulni. Mert itt osztályharc folyik, és ebben mi vagyunk otthon. Hát ez a helyzet, elvtársak.” Eddig az idézet. A Münnich Ferenc Társaság után tehát üdvözölhetjük immár a Munkásőr Baráti Kört is. Sőt – mint az ÉS cikkében egy munkásőr veterán megnyugtatja Bencze Jánost, a riport készítőjét és olvasóit – már a volt karhatalmisták is szerveződnek. Talán számukra is tanulságos lehetne egy Costa-Rica-i tanulmányút, hiszen ott elsőkézből láthatnák, hogy fegyveres testületek hiányában miként prosperálhat egy ország. Talán a Fidesz is erre gondolhatott, amikor a héten javasolta: szüntessék meg a Munkásőrséget. Valóban jó ötlet. Gondoljunk például az ebből származó valutaszerzési lehetőségekre. Például a Bajcsy-Zsilinszky út és a József Attila utca sarkán álló most megnyitott szép posztmodern épület máris szűknek bizonyult, pedig nem az egyedüli kereskedelmi központ a fővárosban külföldi cégeknek. Itt egy négyzetméter irodaterület havi bére 36 márka. Milyen jól lehetne hasznosítani például hasonló célokra a Gellért-hegyi Munkásőr Központ hatalmas komplexumát. A föld alatti emeleteket még parkolónak is át lehet alakítani, és a telefonvonalak beszerelése nem is jelentene gondot, van már ott belőlük elegendő.

Újabb idézet: „Tény, rohadt helyzetbe került az ország, és ennek van olyan oka is, hogy néhány vezető elkalandozott” – mondja a riportban az egyik alapító tag, egy nehézipari nagyüzem párttitkára. Azt hiszem, igaza van.

És megint Cservenka Ferencné

Kármentő Imre: Élénk tevékenység zajlott tegnap a független mozgalmak köreiben. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége székházában az időszerű műszaki, gazdasági problémák és a politika összefüggéseiről hangoztak el vitaelődások, népes közönség előtt, alternatív szervezetek képviselőinek közreműködésével. Nagy tetszést aratott többek közt Krasznai Zoltán közgazdász, a Magyar Demokrata Fórum tagja. A Marcibányi téri művelődési házban közel 1000 főnyi részvétel mellett zajlott le az MDF II. kerületi szerkezetének alakuló gyűlése. Gödöllőn ugyancsak az MDF helyi csoportja tartott összejövetelt. Napirendre tűzték a megyei kommunista pártbizottság első titkárának, Cservenka Ferencné országgyűlési képviselőnek a visszahívását is.

A Posta akadályozza a független lapok terjesztését

A nap érdekes fejleménye volt a független folyóiratok és hetilapok szerkesztőinek tanácskozása, amelyre a Reform és a Kapu című lapok főszerkesztőinek a kezdeményezésére került sor, és amelyen ott voltak több szamizdat folyóirat munkatársai is. Megállapodtak a rendszeres együttműködésről, egymás kölcsönös tájékoztatásáról és arról, hogy támogatást nyújtanak azoknak az újságíróknak, akiknek a megélhetése politikai okok miatt kerül veszélybe. Egyetértettek abban, hogy tényszerűleg fel kell tárni és nyilvánosságra kell hozni azokat a sérelmeket és manipulációkat, amelyeket az utóbbi években a hatalom részéről kellett elszenvedniük az igazság feltárásán munkálkodó újságíróknak. A független lapok munkatársai mindezzel összefüggésben támaszkodni akarnak a Nyilvánosság Klub nevű országos egyesületre. Úgy döntöttek, megfontolják, hogyan léphetnek fel együttesen az Újságíró Szövetség esetleges választásain e szervezet demokratikus megújulásáért. Többen rámutattak, hogy a Posta nem egyszer, nem egy helyen akadályozza a független lapok terjesztését és nem hajlandó elfogadni előfizetéseket.

Országos lett a Független Jogászfórum

A legfontosabb esemény azonban az volt, hogy országos szervezetté alakult át a Független Jogászfórum, amely eddig csak mozgalomként, vagy még pontosabban szólva, viták szervezőjeként létezett. Délelőtt 10-re mintegy 250-en gyűltek össze az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának 9-es tantermében. Bármennyire igyekeztünk elkerülni a szervezetté válást – hangzott a megnyitóban, utalással azokra a feladatokra, amelyek a jogállamiság kivívása kapcsán várnak a joghoz értő demokratákra – ez mégis szükségessé vált. […] Az egybegyűltek egy ellenszavazattal, hat tartózkodás mellett, de minden vita nélkül nyilvánították ki, hogy országos szervezetként kívánnak működni és ugyancsak minden vita nélkül fogadták el az új alapítólevelet, mely lényegében a korábbival azonos. A dokumentum tömören, de körültekintő alapossággal sorolja fel egy öntörvényű piacgazdaságra épülő és nemzeti értékeit őrző demokratikus társadalom, egy nemzeti politikát folytató magyar jogállam követelményeit. A fórum ülése a továbbiakban a szervezet alapszabályát tárgyalta meg, jogászokhoz illő alapossággal. A végleges szabályzatot délután fél három óra tájban fogadta el az addigra már meglehetősen megcsappant létszámú gyülekezet.

További részletek 1989-ről az OSA Archivum honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!