Buda, Richárd
-2 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Az MSZMP-kormány áremelései ellen tiltakozik a KISZ

2009.01.21. 00:05
3 hozzászólás

Veszélyesnek tűnő ipari üzem épül Gyöngyösoroszihoz közel. Mennyi pénzt kap a KISZ? Erről beszélt a Kossuth Rádió és a Szabad Európa Rádió 1989. január 21-én, szombaton. A rádiók híreiről bővebben az OSA honlapján itt és itt olvashat>>>

Kossuth Rádió

Időjárásjelentés: Az ország fölött borult az ég, többfelé köd van, egy-két helyen ónos eső, ködszitálás. Nulla és -4 fok között váltakozik a hőmérséklet. Budapesten -1 -2 fokot mérnek. A meteorológusok szerint napközben is borongós, párás, helyenként tartósan ködös idő lesz. Várhatóan csak az északnyugati, északi országrészben szakadozik fel a felhőzet. Kora délután általában fagypont körüli hőmérséklet várható. Az északnyugati megyékben pedig +5 körüli.

Lapszemle – Szöllős István összeállításában

A magyar politika három dimenzióját ismerteti a NÉPSZABADSÁG a Nyers Rezsővel készített interjúban. A háromirányú előrehaladásban az egyik, a világgazdaságban elfoglalt helyzetünk javítása, amely lemaradásuk megállítását célozza elődlegesen, majd a pénzügyi egyensúly és a műszaki fejlődés a következő két állomás. A második dimenzió a belpolitikában a társadalmi partnerség kifejlődése. A harmadik útirány pedig a jövőbeni gazdasági növekedés és a nagyobb jövedelem feltételeinek megteremtése. Az interjúban az államminiszter optimistán szól Gál Zsuzsának arról is, hogy a magyar válságot nem tekinti megoldhatatlannak, inkább az a kérdés, hogy mennyi idő alatt számolható fel és hogy addig fenntartható-e a társadalmi béke.

Az adóhatóság nem vájkálhat a magánéletünkben, noha ezt az APEH vitatja, a jogászprofesszor pedig megerősíti. Az oknyomozást Horváth K. József írja le a NÉPSZAVÁ-ban annak apropóján, hogy az egyik utazási iroda minapi sajtótájékoztatóján szóba került, hogy bármelyik idegenforgalmi intézmény kiadhat-e az adóhatóságnak olyan adatokat, amelyekből kiderül, ki milyen értékű útra fizetett be. A Lokomotiv Tourist igazgatója úgy vélekedett, hogy az egyénre szóló adatokat nem adhatja ki. Az APEH osztályvezetője kijelentette, hogy módjukban áll a személyre szóló információk kikényszerítése. A jogászprofesszor pedig a személyiségi jogok megsértésének tartja az adóhivatal erőszakoskodását.

Kósza hírek keringenek a városban arról, hogy a Nemzeti Színházban miért marad el a III. Richárd bemutatója, és miért szünetelnek a próbák. Malonyai Dezső színigazgató a MAGYAR HÍRLAP-ban válaszolt Kenessey Andrásnak arra a kérdésére, hogy ha már egyszer műsorra tűzték és Haumann Péter kizárólag a Shakespeare darab miatt szerződött át a Nemzetibe, akkor mikor lesz a III. Richárd előadása? Malonyai a rendező, a színész és a színház – adott esetben maga a színigazgató – koncepcionális nézeteltéréseiről tájékoztatta az újságírót, mondván, hogy Shakespeare ugyan megírta a darabot, de a gyorsan változó, sodró lendületű belpolitikai életünkben szinte hetenként másként értelmezhető a darab. Hogy mikor fogják bemutatni, arra nem túl konkrétan azt válaszolta Malonyai igazgató, hogy az idő múlásával, amikor a Nemzeti, mint a kormány színháza, úgy tud megnyilatkozni, ahogy azt tőle a politikai vezetés elvárja.

És még egy cikk, de ez már a Veszprém megyei Naplóból. Radikális anyagi, gazdasági intézkedések Veszprém megye pártszervezeteiben címmel Erdélyi György, a megyei NAPLÓ mai számában arról ír, hogy ez évben sok millióval csökken a párt költségvetése, ezért az oktatási igazgatóság, valamint a vendégház részben szállodaként is működik majd. Emellett bérbe adták a megyei pártbizottság földszintjét az idegenforgalmi hivatalnak és több községi pártszékházból óvoda, vagy szolgáltató üzlet lesz. Minderre azért van szükség, mert ez évben több mint 600 millió forinttal kevesebb pénzből gazdálkodhat a Magyar Szocialista Munkáspárt. Egyébként Veszprém megye városainak, községeinek, lakóterületeinek pártszervezetei tavaly 84 millió forinttal gazdálkodhattak, ennek csaknem 46 %-a tagdíjakból származott, 52 %-a központi támogatás, és 2 %-a szolgáltatási tevékenységből, a gépkocsik és helyiségek bérleti díjaiból eredt. A létesítmények egy részének mostani idegenforgalmi hasznosításával, ill. több községi ingatlan értékesítésével a működés feltételeit igyekeznek megteremteni. Az írásból az is kiderült, hogy a pártszervek gazdálkodására a nyíltság jellemző. A pénzügyi tevékenységbe betekinthetnek az adóhatóságok, az átutalásokat ellenőrzi a bank és az OTP, és illetékességi területükön ellenőrzést végezhetnek a társadalombiztosítási szervek.

+ + +

Dombóvári Gábor: Kedves hallgatóink! Reggel fél-öttől a Jó reggelt! A program vendége Sipos László, a Fővárosi Tanács közlekedési és közmű főosztályának munkatársa. A budapesti belváros közlekedési rendjéről beszélgetünk és ezúton is köszönöm hallgatói telefonokat. Mindenekelőtt azonban arról, hogy tavaly óta – hiszen ’88 májusában lépett életbe a forgalomkorlátozás a belvárosban – változott-e valamennyit a belvárosi levegő minősége?

Sipos László: Igen, az Országos Közegészségügyi Intézet által elvégzett előtte-utána vizsgálat bizonyítja, hogy pl. a szén-monoxid-szennyeződés mintegy ötödére, az ólomszennyeződés negyedére, a porszennyeződés felére, a nitro-széndioxid-szennyeződés mintegy harmadára csökkent.

D. G.: Erre szokták azt mondani, hogy mihez képest? Mondjuk, Bécshez képest mi a helyzet?

S. L.: Bécshez képest nem mondom azt, hogy jobb a helyzet, sőt, azt kell mondani, hogy rosszabb a helyzet. De ez nem a forgalomszervezés kérdése, hanem a meglévő gépjárműpark elavultságának a kérdése, miután tudvalevő, hogy öreg és korszerűtlen járműpark közlekedik Budapesten.

D. G.: Egy Párizsi utcai lakos kérdezi, mióta megnőtt a parkoló kocsik száma, ő is kénytelen sokszor fizetőparkolóban megállni, noha ott lakik, sőt többször meg is büntették. Aztán a parkolókban sokszor külföldi autó is van, nem fizető külföldi autó.

S. L.: Eljutottunk az ellenőrzés kérdéséhez. Nos a rendszer kialakítása során megpróbáltunk egy olyan rendszert létrehozni, ahol az ellenőrzés viszonylag egyszerű és egyértelmű. Hadd mondjam azt, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészetével és a Közterületfelügyelettel kialakított munkaprogram alapján az ellenőrzés rendszeres, és önök is biztos tapasztalják, hogy eléggé szigorú most. Ennek ellenére sajnos megvannak azok a kiskapuk, azok a rések a rendszeren belül, amire korábban az ember nem gondolt. Így pl. utalok rögtön a Párizsi utcai kérdésre, hogy míg a rendszer bevezetésének időpontját követő egy-két hétben 1520 volt a kiadott lakossági engedélyek száma, a mai napig 1998 engedélyt adtak ki. A vizsgálatok azt is bizonyították, hogy elég sok az ún. fiktív engedély, tehát – amire mi nem gondoltunk –, hogy egyes állampolgárok megkockáztatják, hogy állandó lakóhelyüket feladva bejelentkeznek másodiknak, harmadiknak egy belvárosi lakásba és ennek alapján – ismétlem, fiktív módon – váltják ki az engedélyüket. […]

+ + +

– Az óbudai KISZ-esek tiltakozó akciót szerveztek az áremelések ellen. A Flórián üzletközpont előtt egy tönköt állítottak fel, amibe mindenki beleverhet egy szöget, aki nem ért egyet az áremelésekkel. Ezzel is jelképezni akarták a fiatalok, hogy az ország a tönk szélére juthat. Röpcédulájukban azt hangsúlyozták, hogy ugyan belátják az ilyen intézkedések szükségességét, de a terhek viselését nem lehet egyoldalúan a lakosságra hárítani. Az óbudai KISZ-eseknek az a szándékuk, hogy a tönköt eljuttatják a parlamentbe.

+ + +

– Tovább tart a turistaroham Hegyeshalomnál, várhatóan ismét nagy torlódásra kell számítani ma délután az osztrák-magyar határon. Már péntek óta igen nagy a forgalom. A magyar oldalon ma reggel mind a 26 sávon engedték a kifelé utazókat, azonban így is legalább 1 km-es a várakozó kocsisor. Az újabb magyar turistainvázió egyik oka, hogy az osztrák üzletekben megkezdődött a szokásos téli vásár, amely egyes árucikkeknél 50 %-os leértékelést is jelenthet.

+ + +

– A megyei városi pártértekezletek sorában ma egy új helyszín kapcsolódik be. Reggel óta tart Egerben Heves megye kommunistáinak tanácskozása. Megszoktuk már, hogy mostanában szinte minden hétvégére esik egy-egy ilyen politikai aktíva, és az is megszokottá vált, hogy ezek a viták maratoni hosszúságúak. Egerből Kerekes András jelentkezik.

K. A.: Bár a tanácskozás 6. órájának végén néhány percen át vitahangulat kerekedett, de miután gyorsan visszaverték a többek szerint ellenséges nézeteket, ez a vitakedv is elült. De erről kicsit később. Előbb az előzményekről. Ha van valamiféle kiíratlan verseny a megyék között, hol milyen állhatatosan próbálják megakadályozni a helyi pártértekezletet, akkor Heves megye nem lesz majd éremesélytelen az eredményhirdetéskor. A megyei pártbizottság, a májusi országos pártértekezlet után hónapokkal is úgy vélte, elég, ha a testületi ülésen – az egyik felszólaló szóhasználata szerint – önmegújulást tart. A tagság azonban egészen másként gondolta, és többszöri próbálkozásaival – megint idézek – kikényszerítette a pártértekezletet. A kényszer alkotó elemei közé tartozott még – az első titkár beszámolója szerint – a helyzet megváltozása – ez a kissé nehezen meghatározható valami –, továbbá a bizalomvesztés. Ez már kézzelfoghatóbb. Az egyperces hozzászólásokat is számolva – több tucat megnyilatkozásra gondolok –, ennek a bizalomvesztésnek sok jelét érzik az itteni pártszervezetek is. A bizalom visszaszerzésének politikai esélyeit azonban általában jónak tartják, azzal a megszorítással persze, hogy ehhez határozottabb reformpolitikát kell folytatni. Ennek legfőbb garanciáját a legtöbben itt is a személyi megújulásban látják. Az az érzésem, hogy az egri városi sportcsarnokban összegyűlt több mint 800 küldött – és ez majdnem annyi, mint a májusi országos tanácskozás létszáma – elsősorban azért üli itt végig a napját, hogy majd választhasson – pl. mindjárt az első titkári tisztségre három jelölt között. Nem lesz izgalommentes a többi tisztségért, ill. bizottsági tagságért folyó küzdelem sem. A jelöltek azonban nem folytattak korteshadjáratot és legfőképpen kevés szavuk volt a hogyan továbbról. […] Vita helyett az történt ugyanis, amit egyikük így minősített: összegyűltünk, hogy jól kibeszélgessük magunkat és elvégezzük a személyi változtatásokat. Ez utóbbi az esti éjszakai órák egri foglalatossága lesz. A Magyar Demokrata Fórum helyi képviselője, Elek István, az egyik meghívott, reményét fejezte ki, hogy azok az erők kerekednek majd fölül a pártban, amelyek komolyan veszik a megújulást. Ezután azonban súlyos megállapításokkal terhes kritikai elemzést adott az elmúlt évtizedekről, kifejtve, hogy szerinte a pártnak mindenekelőtt lelkierőt kell gyűjtenie, hogy szembe nézhessen és szakíthasson a múlttal, és nemcsak az elmúlt 3-4 évvel. Mondta volna még tovább, de letapsolták őt, tekintve, hogy lejárt az általában szigorúan kimért 8 perc. Nyomban többen is szót kértek és szembeszálltak a megállapításaival, hangsúlyozván, nem igaz, hogy az ideológia összeomlott, mert az sosem omlik össze, legfeljebb a rossz gyakorlat. Továbbá, az elmúlt 45 év nem volt gyötrelmes, mert sok szép is volt benne. Továbbá, a támadó hangnem nem alkalmas az együttműködés előkészítésére. Egy épületkarbantartó pedig egyenesen szégyellte magát az elhangzottak miatt. Azt azonban – ha már szót kapott – helytelenítette, hogy állítólag 100 millióért APEH székház épül itt Egerben. Márpedig ebben a nehéz helyzetben ezt a pénzt – mint mondta – az alternatívok ki fogják használni. Mindössze néhány másodperc volt már csak hátra a vitára megszavazott időből, amikor egy fizikai munkás felállt és nehezményezte, miért nem kapott szót, miért nem törődnek a munkásokkal? Kinek a testülete a megyei pártbizottság? A megye párttagságáé-e avagy a KB-é? Kérdései megerősítették azt az aggodalmat, amelyet egy apparátusi hozzászóló ezekkel a szavakkal fejezett ki: Ha nem sikerül visszahódítani a munkásokat és az ifjúságot, nemhogy a párt vezető szerepéről, de egyáltalán a szerepéről sem lehet majd beszélni.

+ + +

– Pozsgay Imre szerint Románia jelenlegi vezetésével nem szabad azonosítani sem a román pártot, sem a román népet. A PB tagja, államminiszter a debreceni egyetemi pártfórumon, kérdésekre válaszolva fejtette ki ezt a véleményét. Hozzáfűzte, hogy a szomszédos országokban Európához méltatlan állapotok uralkodnak, és csak reménykedhetünk abban, hogy a román kommunisták és a román nép maguk döntik el, méltónak tartják-e a jelenlegi körülményeket.

A pártból kizárt négy kommunistáról – szintén kérdésekre válaszolva – azt mondta Pozsgay Imre, hogy a szervezeti szabályzat értemében, visszavételükről a kongresszus hivatott dönteni. Kérdés, hogy az érintettek akkor is vissza akarnak-e majd kerülni a pártba.

+ + +

– Az alternatív szervezetek eltérően nyilatkoznak az Új Márciusi Frontnak arról a javaslatáról, hogy alakuljon országos nemzeti bizottság a képviseleti demokráciába való átmenet megvalósítására. Az indítvány szerint a bizottságnak minden olyan szervezet tagja lehetne, amely kész együttműködni a politikai megújulásért. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint az országos nemzeti bizottság lehetőséget teremtene a párbeszédre a hatalommal, de csak akkor, ha ezt nem kötik előfeltételekhez. A MDF alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása mellett foglalt állást, az Új Márciusi Front elképzelését utópisztikusnak tartja. A Münnich Ferenc Társaság elutasítja az indítványt azzal, előbb rendet kell teremteni az országban. A FIDESZ pedig úgy véli, hogy nem koalícióra, hanem szabad választásokra van szükség.

Szabad Európa Rádió

Nagy András: A környezetvédelemben egyre nagyobb szerepe lesz a helyi közösségek önvédelmi szerveződésének, mert a szemetet, veszélyes hulladékot bizony ott rakják le, ahol a lakosság nem figyel és nem szól érte. Ilyenfajta önvédelmi harcot folytatnak a gyöngyösi környezetvédők és a velük együttérző társadalmi csoportok is. Leginkább az aggasztja őket, hogy nem messze a várostól és a híres mátrai üdülőhelyektől egy különösen veszélyesnek tűnő ipari üzem épül. Úgy látják, hogy az új üzem szennyező hatása összegeződve a szintén közeli visontai Gagarin Hőerőmű ártalmaival az egész Mátraalja ökológiai rendjét felborulással fenyegeti. Ebben az ügyben lakossági fórumot hívtak össze január 23-ára, 17 órára. A fórum székhelye a Mátraaljai Szénbányák központi tanácsterme. A program szerint a város és a környéke általános környezetvédelmével kapcsolatos kérdésekre országos és helyi szakemberek adnak választ. Minden érdeklődőt szívesen látnak. Az aggodalmat kiváltó létesítmény Gyöngyösoroszihoz közel, a korábbi ércbánya és ércelőkészítő helyén épült azzal a céllal, hogy kivonja az ólmot az ideszállított, elhasznált akkumulátorokból. A beruházó az Országos Érc- és Ásványbányák. Ismeretes, hogy Magyarországon a legtöbb ércbányászati ág kritikus helyzetben van. Az ólomhulladék-feldolgozó Gyöngyösorosziba telepítésének egyik indoka az volt, hogy így helyben tudnak munkát adni a leállított bánya és dúsító mű munkásainak, továbbá, hogy hasznosítani tudják a meglévő infrastruktúrát, miáltal csökken a beruházási költség. Utóbbi még így is magas, egyes adatok szerint 700 millió forint, más adatok szerint 1 milliárd körüli. Az üzem kapacitása elég lesz a hazai igények fedezésére, esetleg import ólomhulladékot is feldolgozhat. A berendezéseket szállító cég arra is garanciát vállalt, hogy mérgező fő- és melléktermékek, az ólom, kénsav, kéndioxid, klórkibocsátásának aránya nem lépi túl az előírt mértéket, és így az üzem, rendes működés mellett, nem lesz veszélyes. Ezeket az érveket emelik ki a beruházással egyetértő források. A környezetvédők és támogatóik másként látják. Saját számításaik, próbaméréseik szerint a káros anyagok kibocsátása jóval nagyobb lett, mint a tervezők állítják, és jóval nagyobb területre is áramlik, éppen elegendő arra, hogy a mátrai üdülőhelyek és Gyöngyös városa felett nehéz méregfelhők állapodjanak meg. Ráadásul, nincs is ténylegesen szükség az ólomhulladék hazai feldolgozására, mert azt az NDK-ban elvégezték és továbbra is elvégeznék. Így kevés haszonnal súlyos környezeti veszélyeket importáltunk. A bányászat leállítása után a munkások többsége amúgyis elhelyezkedett már, így – jóllehet a Gyöngyösoroszi falugyűlésen a rosszul tájékozott lakosság megszavazta az üzem megépítését – arra igazában nem a munkások, hanem a vezetők foglalkoztatása miatt támadt igény. A környezetvédők és egyéb alternatív szervezetek tiltakozó akciót indítottak, aláírásokat gyűjtenek. Listájuk a hírek szerint már 3500 aláírásnál tart. Aki tehát 23-án felkeresi a gyöngyösi Mátrai Szénbányák tanácstermét, egy nehéz konfliktus és vita tanújává, vagy résztvevőjévé válik. + + + Zsille Zoltán: KISZ-ügyekről szeretnék szólni, előre felhívva a figyelmet arra, hogy itt a legjobb esetben is elefántbébi méretű problémákról van szó. Olyanokról, amelyeket csak egy Petőfi képzeletében élő tengernyi puszta távlataiban érthetünk és magyarázhatunk meg, ahol mamutcsordák legelésznek. A KISZ gazdasági machinációiról, költségvetéséről van szó, amely ügyek részei a legfontosabb mai magyar problémának, gazdaság felszabadításának a kommunista osztályuralom alól. A rezsim ugyanis taktikát változtatott. Korábban a politikai reformok elsikkasztásával szabotálta a gazdasági reformokat, most a szóbeli engedmények és a vitatandó politikai problémák vitatásának özönével vízágyúzza azokat, akiket helyesen, elsősorban a kommunista, gazdasági katasztrófapolitika érdekel. Mert különben a bolsevik típusú politikai monopóliumot tőkésítve, immár modernizálva, sifrírozva áll helyre, pontosabban szilárdul meg újra a finánckommunista osztályuralom. Ezt adják el a piacon mint reformált, liberalizált gazdaságot. Míg a világpiacon valódi szektorsemlegesség van, nem nézik az üzletfél politikai pártállását. Amikor az Országgyűlésben bátor képviselők az ország gazdasági csődjét és a lakosság tűrhetetlen terheit látva, takarékossági megfontolásokból javasolták a párthadsereg, a Munkásőrség megszüntetését, a megbántódott parancsnokok, mint afféle pufajkás hamupipőkék bizonygatták, hogy a testület mennyire olcsó, sőt, hogy még nyereséges is. Hasonlóan szerepeltek a KISZ vezetői is, amikor megkérdezték őket, hogy mihez kezdenek most, hogy az előzetes megállapodások szerinti csaknem 1,5 milliárd helyett az idén csak 734 millió forintos támogatást kapnak. A mostoha, szegény KISZ-gyermek panaszait hallhattuk arról, hogy rosszabb feltételek között lesznek kénytelenek dolgozni. Takarékoskodni fognak, az önfenntartásra képtelen lapjaikat – például a Magyar Ifjúságot – esetleg megszűntetik, és igyekeznek növelni a bevételeiket. Hogy hogyan kell ezt érteni, azt azóta már sejtjük. De előbb azért vizsgáljuk meg, hogy tényleg olyan biztos-e, hogy csökken a támogatás, hogy esetleg nem csak arról van-e szó, hogy az összegeket más rovatban könyvelik majd el. Ezt az egyszerű állampolgár – akinek egyébként sincs semmiféle beleszólása, hogy a zsebéből kihúzott forintokat mire költik – még követni se tudja. A Figyelőben megjelent az 1989-es költségvetés tervezetének mérlege, mindenki megnézheti. De, hogyha jól akarja látni, tanácsos odafigyelni arra, amit Bossányi Katalin a HVG-ben mond erről: Megint csupán a költségvetésbe avattak be bennünket, és – a képviselők ismételt követelése ellenére – sűrű homály fedi az államháztartás mérlegét. És még azt mondja, hogy az elmúlt években nem igen akadt olyan terv, amely teljesült volna, és volt időszak, amikor a nemzeti jövedelem előjelét, a pluszt vagy a mínuszt sem találták el, kizárólag a lakossági fogyasztás korlátozását tudták jól megtervezni és betartani. A társadalmi szervezetek támogatásának összege a költségvetés egyéb kiadások rovatában szerepel, amely összesen 15,5 milliárd forint. Amelyből a Pénzügyminisztérium eredetileg tervezett 4,7 milliárdja, és a terv- és költségvetési bizottság javasolta 3,1 milliárd helyett, további félmilliárddal kevesebb, 2,6 milliárd jut – a parlament döntése értelmében – a társadalmi szervezeteknek. A jó szemű, a kis betűket, és a kis számokat is kisilabizáló olvasó azonban megtalálja ezt az állítólagos félmilliárdos csökkenést. A Munkásőrség támogatása ugyanis nem a társadalmi szervezetek között, hanem a központi költségvetési szervek támogatásának rovatában szerepel. Így történik meg az, hogy az adatok hitelességéért egy oldal legépelésének idejére, percekre sem képesek kezességet vállalni. Ez az összeg a 41. oldalon még csak 138,5 milliárd, a 42. oldalon azonban pontosan félmilliárddal több. Ami nem is csoda, hiszen a Munkásőrség olyan társadalmi szervezet, amely nem kap kevesebbet a tervezettnél. S az is kiderül, hogy kell lennie viszont olyannak, amelyik többet fog kapni, hiszen az összes csökkenés félmilliárd, a KISZ-é azonban egyedül háromnegyed. De mielőtt elkezdeném sajnálni a párt mostohagyermekét, hallgassunk oda az előbb már idézett Bossányi Katalin kezelési utasítására: Minden egy forint állami támogatás megvonásából az idén is hatvan fillér visszacsurog a különböző támogatási csatornákba. És ami még hiányzik, azt a bevételekből fedezik, az olyanokból, mint amelyet most lepleztek le Szegeden, ahol a KISZ megyei bizottsága a magyar állam tulajdonát képező, évek óta szállodaként üzemelő, kezelésében lévő vezetőképző iskolát, a hozzátartozó tízhektáros ingatlannal együtt először ellenérték nélkül, majd – hogy telekkönyvezhető legyen az ügylet –, 100 forintért átruházta a KISZ Központi Bizottságra. Pár milliót máris sikerült visszacsalni a kasszába, és jön majd még több is hozzá, hiszen ezeket az épületeket idegenforgalmi célokra ki is adják, elsősorban országjáró fiataloknak. De hiszen tudjuk, a KISZ elsősorban az ifjúság érdekeit tartja szem előtt.

Szabad Európa Rádió

Nagy András: A környezetvédelemben egyre nagyobb szerepe lesz a helyi közösségek önvédelmi szerveződésének, mert a szemetet, veszélyes hulladékot bizony ott rakják le, ahol a lakosság nem figyel és nem szól érte. Ilyenfajta önvédelmi harcot folytatnak a gyöngyösi környezetvédők és a velük együtt érző társadalmi csoportok is. Leginkább az aggasztja őket, hogy nem messze a várostól és a híres mátrai üdülőhelyektől egy különösen veszélyesnek tűnő ipari üzem épül. Úgy látják, hogy az új üzem szennyező hatása összegeződve a szintén közeli visontai Gagarin Hőerőmű ártalmaival az egész Mátraalja ökológiai rendjét felborulással fenyegeti. Ebben az ügyben lakossági fórumot hívtak össze január 23-ára, 17 órára. A fórum székhelye a Mátraaljai Szénbányák központi tanácsterme. A program szerint a város és a környéke általános környezetvédelmével kapcsolatos kérdésekre országos és helyi szakemberek adnak választ. Minden érdeklődőt szívesen látnak.

Az aggodalmat kiváltó létesítmény Gyöngyösoroszihoz közel, a korábbi ércbánya és ércelőkészítő helyén épült azzal a céllal, hogy kivonja az ólmot az ideszállított, elhasznált akkumulátorokból. A beruházó az Országos Érc- és Ásványbányák. Ismeretes, hogy Magyarországon a legtöbb ércbányászati ág kritikus helyzetben van. Az ólomhulladék-feldolgozó Gyöngyösorosziba telepítésének egyik indoka az volt, hogy így helyben tudnak munkát adni a leállított bánya és dúsító mű munkásainak, továbbá, hogy hasznosítani tudják a meglévő infrastruktúrát, miáltal csökken a beruházási költség. Utóbbi még így is magas, egyes adatok szerint 700 millió forint, más adatok szerint 1 milliárd körüli. Az üzem kapacitása elég lesz a hazai igények fedezésére, esetleg import ólomhulladékot is feldolgozhat. A berendezéseket szállító cég arra is garanciát vállalt, hogy mérgező fő- és melléktermékek, az ólom, kénsav, kéndioxid, klórkibocsátásának aránya nem lépi túl az előírt mértéket, és így az üzem, rendes működés mellett, nem lesz veszélyes. Ezeket az érveket emelik ki a beruházással egyetértő források. A környezetvédők és támogatóik másként látják. Saját számításaik, próbaméréseik szerint a káros anyagok kibocsátása jóval nagyobb lett, mint a tervezők állítják, és jóval nagyobb területre is áramlik, éppen elegendő arra, hogy a mátrai üdülőhelyek és Gyöngyös városa felett nehéz méregfelhők állapodjanak meg. Ráadásul, nincs is ténylegesen szükség az ólomhulladék hazai feldolgozására, mert azt az NDK-ban elvégezték és továbbra is elvégeznék. Így kevés haszonnal súlyos környezeti veszélyeket importáltunk. A bányászat leállítása után a munkások többsége amúgyis elhelyezkedett már, így – jóllehet a Gyöngyösoroszi falugyűlésen a rosszul tájékozott lakosság megszavazta az üzem megépítését – arra igazában nem a munkások, hanem a vezetők foglalkoztatása miatt támadt igény.

A környezetvédők és egyéb alternatív szervezetek tiltakozó akciót indítottak, aláírásokat gyűjtenek. Listájuk a hírek szerint már 3500 aláírásnál tart. Aki tehát 23-án felkeresi a gyöngyösi Mátrai Szénbányák tanácstermét, egy nehéz konfliktus és vita tanújává, vagy résztvevőjévé válik.

+ + +

Zsille Zoltán: KISZ-ügyekről szeretnék szólni, előre felhívva a figyelmet arra, hogy itt a legjobb esetben is elefántbébi méretű problémákról van szó. Olyanokról, amelyeket csak egy Petőfi képzeletében élő tengernyi puszta távlataiban érthetünk és magyarázhatunk meg, ahol mamutcsordák legelésznek. A KISZ gazdasági machinációiról, költségvetéséről van szó, amely ügyek részei a legfontosabb mai magyar problémának, gazdaság felszabadításának a kommunista osztályuralom alól. A rezsim ugyanis taktikát változtatott. Korábban a politikai reformok elsikkasztásával szabotálta a gazdasági reformokat, most a szóbeli engedmények és a vitatandó politikai problémák vitatásának özönével vízágyúzza azokat, akiket helyesen, elsősorban a kommunista, gazdasági katasztrófapolitika érdekel. Mert különben a bolsevik típusú politikai monopóliumot tőkésítve, immár modernizálva, sifrírozva áll helyre, pontosabban szilárdul meg újra a finánckommunista osztályuralom. Ezt adják el a piacon mint reformált, liberalizált gazdaságot. Míg a világpiacon valódi szektorsemlegesség van, nem nézik az üzletfél politikai pártállását.

Amikor az Országgyűlésben bátor képviselők az ország gazdasági csődjét és a lakosság tűrhetetlen terheit látva, takarékossági megfontolásokból javasolták a párthadsereg, a Munkásőrség megszüntetését, a megbántódott parancsnokok, mint afféle pufajkás hamupipőkék bizonygatták, hogy a testület mennyire olcsó, sőt, hogy még nyereséges is. Hasonlóan szerepeltek a KISZ vezetői is, amikor megkérdezték őket, hogy mihez kezdenek most, hogy az előzetes megállapodások szerinti csaknem 1,5 milliárd helyett az idén csak 734 millió forintos támogatást kapnak. A mostoha, szegény KISZ-gyermek panaszait hallhattuk arról, hogy rosszabb feltételek között lesznek kénytelenek dolgozni. Takarékoskodni fognak, az önfenntartásra képtelen lapjaikat – például a Magyar Ifjúságot – esetleg megszüntetik, és igyekeznek növelni a bevételeiket. Hogy hogyan kell ezt érteni, azt azóta már sejtjük.

De előbb azért vizsgáljuk meg, hogy tényleg olyan biztos-e, hogy csökken a támogatás, hogy esetleg nem csak arról van-e szó, hogy az összegeket más rovatban könyvelik majd el. Ezt az egyszerű állampolgár – akinek egyébként sincs semmiféle beleszólása, hogy a zsebéből kihúzott forintokat mire költik – még követni se tudja. A Figyelőben megjelent az 1989-es költségvetés tervezetének mérlege, mindenki megnézheti. De, hogyha jól akarja látni, tanácsos odafigyelni arra, amit Bossányi Katalin a HVG-ben mond erről: Megint csupán a költségvetésbe avattak be bennünket, és – a képviselők ismételt követelése ellenére – sűrű homály fedi az államháztartás mérlegét. És még azt mondja, hogy az elmúlt években nem igen akadt olyan terv, amely teljesült volna, és volt időszak, amikor a nemzeti jövedelem előjelét, a pluszt vagy a mínuszt sem találták el, kizárólag a lakossági fogyasztás korlátozását tudták jól megtervezni és betartani. A társadalmi szervezetek támogatásának összege a költségvetés egyéb kiadások rovatában szerepel, amely összesen 15,5 milliárd forint. Amelyből a Pénzügyminisztérium eredetileg tervezett 4,7 milliárdja, és a terv- és költségvetési bizottság javasolta 3,1 milliárd helyett, további félmilliárddal kevesebb, 2,6 milliárd jut – a parlament döntése értelmében – a társadalmi szervezeteknek. A jó szemű, a kis betűket, és a kis számokat is kisilabizáló olvasó azonban megtalálja ezt az állítólagos félmilliárdos csökkenést. A Munkásőrség támogatása ugyanis nem a társadalmi szervezetek között, hanem a központi költségvetési szervek támogatásának rovatában szerepel. Így történik meg az, hogy az adatok hitelességéért egy oldal legépelésének idejére, percekre sem képesek kezességet vállalni. Ez az összeg a 41. oldalon még csak 138,5 milliárd, a 42. oldalon azonban pontosan félmilliárddal több. Ami nem is csoda, hiszen a Munkásőrség olyan társadalmi szervezet, amely nem kap kevesebbet a tervezettnél. S az is kiderül, hogy kell lennie viszont olyannak, amelyik többet fog kapni, hiszen az összes csökkenés félmilliárd, a KISZ-é azonban egyedül háromnegyed.

De mielőtt elkezdeném sajnálni a párt mostohagyermekét, hallgassunk oda az előbb már idézett Bossányi Katalin kezelési utasítására: Minden egy forint állami támogatás megvonásából az idén is hatvan fillér visszacsurog a különböző támogatási csatornákba. És ami még hiányzik, azt a bevételekből fedezik, az olyanokból, mint amelyet most lepleztek le Szegeden, ahol a KISZ megyei bizottsága a magyar állam tulajdonát képező, évek óta szállodaként üzemelő, kezelésében lévő vezetőképző iskolát, a hozzátartozó tízhektáros ingatlannal együtt először ellenérték nélkül, majd – hogy telekkönyvezhető legyen az ügylet –, 100 forintért átruházta a KISZ Központi Bizottságra. Pár milliót máris sikerült visszacsalni a kasszába, és jön majd még több is hozzá, hiszen ezeket az épületeket idegenforgalmi célokra ki is adják, elsősorban országjáró fiataloknak. De hiszen tudjuk, a KISZ elsősorban az ifjúság érdekeit tartja szem előtt.