A szovjet külügyminiszter bizalmat és együttműködést szeretne Európában

A bécsben megtartott összeurópai konferencia enyhülést valószínűsít, az MSZMP az osztrák szocdemekkel konzultált, Dinnyés József pedig az érdeklődőknek megtanítja a Himnusz mind a nyolc versszakát. Erről szólt a Kossuth Rádió 1989. január 22-én, vasárnap.

A Kossuth Rádió adásából

Időjárásjelentés: Jelenleg országszerte borult az ég és gyenge a légmozgás. A hőmérséklet nulla és 3 fok között várható. Többfelé van köd, néhány helyről zúzmarát, ónos szitálást is jelentenek. Számottevő csapadék nem várható. A hőmérséklet kissé emelkedik. Napközben az ország nyugati részén +4, keleten pedig -1 fok körül lesz a hőmérséklet.

+ + +

– Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezen a héten Bécs volt a világpolitika fővárosa. Az utókonferencia külügyminiszteri szintű záró szakaszának befejeződése ugyanis új kezdetet ígér az európai együttműködésben. A háromnapos találkozót Kulcsár István kísérte figyelemmel az osztrák fővárosban.

K. I.: Az utolsó három napnak már nem volt tétje, hiszen a küldöttségek még a külügyminisztereik Bécsbe érkezése előtt egyhangúlag jóváhagyták a záródokumentumot, vagy legalábbis – ez történt a román küldöttség esetében – formailag nem emeltek ellene kifogást. A külügyminiszteri zárószakasz inkább már csak afféle megkoronázása volt az 1986 novemberében megkezdődött Európai Biztonsági és Együttműködési Utótalálkozónak. A külügyminiszterek felszólalásai tehát elsősorban arra szolgáltak, hogy mintegy megvonják a tanácskozás mérlegét. Abban talán mind a harmincöt részvevő egyetértett, hogy a bécsi záródokumentum az 1975. évi helsinki záróokmány óta a legjelentősebb, a legtöbb újat hozó megegyezés az európai biztonsági és együttműködési folyamatban. Ez nem véletlen, hiszen 1975 az akkor enyhülésnek nevezett áramlat csúcsa volt, míg az elmúlt két-három évben olyan szelek kezdtek fújdogálni a kelet-nyugati viszonyban, amelynek ugyan nincs olyan hangzatos neve, mint az enyhülés, a gyakorlatban azonban valószínűleg sokkal mélyebb és remélhetőleg tartósabb folyamat, mint az volt. A szovjet külpolitika peresztrojkája, a többi szocialista országban felgyorsult reformfolyamat, az új gondolkodás eredményeképpen sok minden olyan dolog válhatott most valósággá, ami még akár a bécsi találkozó két és negyed évvel ezelőtti megnyitásakor is elképzelhetetlennek látszott volna.

Az első ilyen fő terület az emberi jogok és a tájékoztatás új megközelítése a szocialista országok egy részében. Ennek eredményeképpen kerülhetett bele a konszenzussal, vagyis szavazás nélkül, az egyöntetűség elve alapján elfogadott záródokumentumba a szabad kiutazásnak, a családegyesítésnek, a rádióműsorok zavartalan vételének, a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatának az elismerése.

A második fő terület, ahol óriási változások vannak készülőben, az európai leszerelés ügye. A bécsi találkozón megállapodás született arról, hogy alig hat hét múlva a harminchárom európai és két észak-amerikai ország képviselői újból tárgyalásokat kezdenek a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről. A tizenhat NATO- és hét Varsói Szerződés-tagállam képviselői pedig egyidejűleg a hagyományos fegyveres erőkről, gyyakorlatilag az utóbbiak létszámának és fegyverzetének csökkentéséről földrészünkön, az Atlanti-óceántól az Uralig. Magyarország arra törekszik – ezt Várkonyi Péter külügyminiszter el is mondta bécsi felszólalásában –, hogy a csökkentésnél már a kezdetnek is részese legyen.

A bécsi találkozó záró szakasza sem volt egészen mentes a vitáktól. Hangzottak el kritikus megjegyzések, például az emberi jogok állítólagos megsértése kapcsán, míg az érintettek néha nagyonis keményen válaszoltak erre. Mindamellett egészében a légkör nagyon konstruktív és barátságos volt, összehasonlíthatatlanul jobb, mint az előző ilyen találkozókon Belgrádban és kivált Madridban. A bizalom Európája, a törvény Európája, az együttműködés Európája – ezt a hármas eszmét hirdette meg csütörtökön elhangzott felszólalása végén Eduard Sevarnadze, szovjet külügyminiszter. A Bécsben látottak, hallottak alapján kezdhetjük hinni, hogy e szép cél nem marad meg pusztán jelszónak.

+ + +

– A hétvégén Bécsben rendkívül érdekes eszmecsere volt osztrák és magyar politikusok között. László József interjúkat készített a helyszínen.

L. J.: Nem a kölcsönös hittérítés, hanem a dialógus volt a célja annak a pártbeszédnek, amely ilyen formában először folyt az MSZMP és az osztrák szocialista párt vezető képviselői között a bécsi Karl Renner Intézetben, a kommunista és a szociáldemokrata mozgalmak lehetséges együttműködéséről és problémáiról. Magyar részről – többek között – Berecz János és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagjai vettek részt a tanácskozáson. Ők tartottak vitaindító előadást, míg az SPÖ képviseletében a párt elnökhelyettese, Heinz Fischer és a vezetőség tagja, Ferdinand Latina. Az SPÖ vezető ideológusát a tanácskozás után rögtönzött sajtóértekezleten arról kérdeztem, van-e valamilyen kapcsolatuk a magyarországi szociáldemokratákkal?

– Érdeklődéssel figyeljük a magyarországi eseményeket, az utóbbi napok és hetek történéseit, de senkivel sem vettük fel a kapcsolatot. Ahhoz az események túlságosan cseppfolyósak, hogy kapcsolatot teremtsünk bárkivel is. Ráadásul az osztrák szocialista párt mindig azon az állásponton volt, hogy formális értelemben vett kapcsolatokat csak a Szocialista Internacionálé pártjaival tart fenn. Az MSZMP és az SPÖ kapcsolatai tárgyalási és nem formális kapcsolatok. Egyszerűen megvan a készség a párbeszédre.

L. J.: Berecz Jánosnak és Nyers Rezsőnek is feltettem egy kérdést. A mostani tanácskozáson szó volt a Kreisky-korszak és a Kádár-korszak értékeléséről is. Mi a véleményük, mikor várható egy alapos, részletes értékelés erről a korszakról?

Berecz János: Bármelyik korszakot, amit ön említett, elemezni és tanulságait levonni mindenkinek magának kell. Itt csak információk hangzottak el és nem a kölcsönös értékelés. Az országos pártértekezlet után, a KB munkabizottságot küldött ki az elmúlt 15-30, illetve 40 év értékelésére azzal, hogy a XIV. kongresszusig végezze el a fő munkát. Tudomásom szerint, a Pozsgay Imre elvtárs által vezetett munkabizottság felgyorsította tevékenységét, és megpróbál a közeljövőben már részanyagokkal jelentkezni, hogy megindulhasson a vita, és kialakulhasson a közös álláspont erről a témáról.

Nyers Rezső: Szerintem feltétlenül szükséges egy első, de még ideiglenes értékelés megadása. Analizálni kell ennek a korszaknak a pozitív oldalait és a problémáit is. És meg kell mutatni, hogy miben kell meghaladni. A végső értékelés, véleményem szerint, egy ilyen jelentős korszakról csak akkor adható meg, amikor a résztvevői már nem szólnak bele majd az értékelésbe.

+ + +

– Ma 126 éve írta meg Kölcsey Ferenc a Himnuszt, ez mától magyar ünnep, a kultúra napja. Ügyeletes riporterünk, Márványi Péter tudósítását hallják.

M. P.: A Szamuely utcai könyvesbolt melletti udvaron Agárdy Gábor szavalta el a Himnuszt. Csiki László, az Erdélyi Szövetség alelnöke tartott beszédet. Papp István, a Demokrata Fórum erdélyi szekciójának vezetője és Kisfalusi Bálint áttelepült színművész beszélt arról, mit jelent Kölcsey Himnusza azoknak, akiknek nem tanítják ezt az iskolában. Az ünnepség után a kis bolt zsúfoláig megtelt gyerekekkel és felnőttekkel, akik ingyen megkapták a Himnusz és a Szózat egy-egy példányát. Pontosabban, a kis kötetecskék a költemények zenéjének kottáját, és jónéhány fordítást is tartalmaznak. Ezek a könyvek egy éven át porosodtak a raktárban, míg az Eötvös Kiadó és a HNF ki nem emelte őket onnan. A magyar kultúra napja alkalmából ezekben a percekben a Petőfi Csarnokban is rendezvény zajlik, Dinnyés József tanítja az egybegyültenek a Himnusz mind a nyolc versszakát. Délután 3 órakor pedig a Kongresszusi Központban lesz ünnepség, ahol Sinkovits Imre olvassa fel a HNF felhívását, amely azt javasolja, hogy ezentúl minden évben a magyar kultúra napján emlékezzünk meg nemzeti műveltségünk értékeiről.

– A teljességhez tartozik, hogy Kölcsey nem 126, hanem 166 éve írta a Himnuszt. Elnézést!

+ + +

– Budapesten, a FIDESZ szervezésében, fiatalok egy csoportja megemlékezést tartott Jan Palach halálának évfordulója alkalmából. Felolvasták a FIDESZ választmányának nyilatkozatát, majd koszorút akartak elhelyezni a csehszlovák nagykövetség épületénél. A rendőrség ott tartózkodó képviselői azonban közölték velük, hogy a nemzetközi jogszabályok értelmében erre nincs lehetőség. A fiatalok ekkor elhatározták, hogy a koszorút a Hősök terén, Bethlen Gábor szobránál helyezik el.

A témáról bővebben az OSA honlapján olvashat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!