Egy csók a Munkásőrség zászlajára

2009.01.29. 10:30

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

Alig valamivel több mint harminc évvel a megalakulása után 1989. január 7-én megtartotta első, teljesen nyilvános egységgyűlését a Munkásőrség. A körmendi sportcsarnok bordásfalai között rendezett gépfegyveres ünnepség apropóját az adta, hogy a helyi, Brodorics Ferenc nevét viselő szervezet nyerte el a Munkásőrség kiváló egysége címet, és vehette át a tavalyi győztes fehérváriaktól a vándorzászlót.

(Brodorics volt az az ÁVH-s százados, akit 1956. október 25-én, a VIII. kerületi Práter utcában a belügyi erőkkel vívott összecsapásban a felkelők elfogtak, kidobták annak a lakásnak az ablakából, ahonnan géppisztollyal lőtte őket, majd meglincselték.)

Különböző kitüntetéseket kaptak a legkiválóbb munkásőrök, sőt, még kilenc feleségnek is jutott emléktárgy és köszönőlevél, akinek a férje több évtizede viseli az alkalmi csukaszürke egyenruhát. (A Munkásőrségnek 1989 elején 60 ezer tagja volt, 10,5 milliárdos vagyonnal és évi egymilliárdos betervezett költségvetéssel. A testület fenntartását luxuskiadásnak minősítő képviselőkre haragos országos munkásőr parancsnokkal interjú itt olvasható.)

Magas rangú vendége is volt a gyűlésnek, Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Szereplése alapján elsőre nehéz eldönteni, hogy lelkesíteni akarta-e munkásőröket, vagy ráébreszetni őket arra, hogy nem feltétlenül kell majd puskatussal szétzavarni az alternatív politikai szervezetek rendezvényeit, bár inkább az utóbbi. (Amilyen szerencsénk van, az OSA Archivum megtalálta a Munkásőr Filmstúdió tárában a körmendi gyűlés felvételeit, ami összevethető az MTI tudósításával.) Lukács megnyugtatja a jelenlévőket, hogy a Központi Bizottság szereti őket, és talán az emberek többsége is. "Az utóbbi időben megnőtt a társadalmi érdeklődés a Munkásőrség iránt, van ebben kedvező, de van rossz is, az hasznos, hogy jószándékú emberek is jobban figyelnek most a munkásőrökre, arra, hogy hogyan dolgoznak, gondolkodnak, élnek.

De nemcsak ilyenféle érdeklődésről van szó. Sokan, akik nem ismerik pontosan a munkásőrség tevékenységét, most gyakrabban kérdezik szükséges-e ez a testület. És ne hallgassuk el, hogy olyan nézetek, csoportok is léteznek, amelyek politikai okokból támadják a Munkásőrséget. A Központi Bizottságnak és bízom benne, hogy a magyar nép többségnek is az a véleménye, hogy ma is szükség van erre a népi összetételű, a nép jövőjéért dolgozó önkéntes testületre, amelynek tagjai társadalmi, mozgalmi alapon állami feladatokat is ellátnak. Ugyanis részt vesznek az ország belső rendjének, közbiztonságának fenntartásában, a nép hatalmának szolgálatában állnak, kezük munkájával, tudásukkal, és ha kell, fegyverrel is."

Hozzátette: a közeljövőben a Központi Bizottság áttekinti a Munkásőrség működését, feladatait. "A testület tisztázni kívánja a munkásőrség körül kialakult helyzetet, hogy továbbra is jó érzéssel, a becsülettel végzett munka tudatával szolgálhassanak a munkásőrök."

Nem felejtette el megjegyezni, hogy a Munkásőrség felsorakozott a párt által kezdeményezett gazdasági, politikai és társadalmi reformok mögé. Ezután a felvezetés után általánosabb, helyenként önkritikus rész következett, már nemcsak a munkásőröknek címezve, hogy a megtett reformlépések nem ígérnek gyors sikereket, elkerülhetetlenek az újabb áremelések. A kormány tisztában van azzal, hogy ezek az intézkedések nem népszerűek, "mégsem járható más út, mint az, amely a termékek és a technológiák korszerűsítésén, a gazdaságtalan tevékenységek és az állami támogatások leépítésén, a verseny élénkítésén, az új vállalkozásokon, a tőkemozgás felgyorsításán keresztül vezet" - hangzottak el a munkásőrgyűléseken célként valószínűleg ekkor debütáló szavak.

Az a felvételeken nem látszik, hogy csikorogtak-e a fogak a tányérsapkák alatt, amikor Lukács a gyarapodó új politikai mozgalmakról beszélt. Mint mondta: a párt elismeri a saját elgondolásaitól eltérő, azzal szemben álló alternatívák létezését. Épít a jobbító szándékú elgondolásokra, javaslatokra, de vitába száll a szocializmust nyíltan, vagy burkoltan támadó nézetekkel. Az egy vagy több párt kérdéséről szólva leszögezte, hogy az MSZMP vezetői a lényeget illetően azonosan gondolkodnak: nem kívánják elősegíteni több párt létrejöttét, de demokratikus eszközökkel nem tilthatják meg, hogy mások ezt akarják - írta az MTI.

Sőt, Lukács odáig ment, hogy az új szervezeteket nem másként, mint demokratikus úton, választásokon kell legyőzni: "Meggyőződésünk, ha a párt felkészülten, tudatosan veszi fel a versenyt a közvélemény megnyerésért, a magyar lakosság döntő többsége a szocializmusra, a szocialista eszméket vallóképviselőkre, a párt reális programjára fog szavazni." Lukács szerint ebben a megmérkőzésben várják a munkásőröktől a megszokott közéleti aktivitást. a munkahelyükön és a lakókörnyezetükben egyaránt. Vagyis nem kell élesíteni a gépfegyvereket.

Végül felavattak új munkásőröket, ami azért az újoncok részéről különös ütemérzékről tanúskodik. És elmondták az esküt, ami 1989 elején is úgy végződött: "A dolgozó nép hatalmát, szocialista hazánk értékeit, vívmányait, ha kell életem feláldozása árán is megvédem."

További munkásőrös videók itt és itt, sok részlet 1989-ről pedig az OSA honalpján.