Manapság az is reformer, aki korábban cenzor volt

2009.01.29. 20:16

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

A Valutaalap a kiadások csökkentését és további reformokat sürget.  A Szabad Európa ízlelgeti Pozsgay népfelkeléses interjúját. Ez szólt a Kossuthon és a Szabad Európán 1989. január 29-én, vasárnap.

Kossuth Rádió

Időjárásjelentés: Jelenleg országszerte borult, párás az idő, gyenge a légmozgás, elszórtan ónos szitálás is előfordul. Általában -1 és -4 fok közötti értékeket mérnek. Budapesten is borult az ég, párás a levegő, gyenge szél fúj, -2, -3 fokig megy fel a hőrméséklet. Ma napközben marad a túlnyomóan borult, párás idő, elszórtan szitálással, ónos szitálással. A hőmérséklet kora délután fagypont körül, késő este pedig 0 fok körül várható. 

+ + + 

A Nemzetközi Valutaalap támogatja a magyar stabilizációs és reformprogramot. Ezt a szervezet vezérigazgatója, Jean Michel Camdessus mondta, amikor szombaton találkozott Grósz Károllyal, Svájcban. A Valutaalap vezérigazgatója úgy vélte, hogy a magyar költségvetés egyensúlyát fokozottabban a kiadások mérséklésére kellene építeni. Vagyis gyorsabb ütemben kellene csökkenteni a veszteséges vállalatok számát, és következetesebben kellene megvalósítani a reformokat. Közölte azt is, hogy a Nemzetközi Valutaalap az eddigi, rövid távra kidolgozott alapon kíván együttműködni Magyarországgal, de az idén létrehozhatják a három évre szóló, ún. strukturális hitelmegállapodást. Grósz Károly válaszában – a következetességre kitérve – hangsúlyozta, hogy a különféle gazdasági lépéseket konkrét közegben kell végrehajtani, és ennek során az ország vezetésének számolnia kell a lakosság tűrőképességével is.  

A magyar pártfőtitkár ma délelőtt a svájci államfővel találkozott. Mindketten hangsúlyozták, hogy kölcsönösen jók a politikai kapcsolatok. Grósz Károly azonban elmondta, hogy a magyar kormány elégedetlen a gazdasági kapcsolatokkal. Ezután a portugál kormányfővel folytatott eszmecserét Grósz Károly, és tájékoztatta Cavaco Silvát a magyar reformokról. Arra a kérdésre, hogy várhatók-e a Varsói Szerződés részéről további egyoldalú leszerelő lépések, Grósz Károly azt mondta, hogy most a Nyugaton van a sor. 

+ + +  

Öt kontinens hét napja 

– A szerkesztőt, Nyárádi Pétert hallják. Az utóbbi időben hozzászokhattunk, hogy az események itt, körülöttünk, mi több, nálunk jászódnak le. Nos, nem volt ez másképp ezen a héten sem. Nem csoda hát, hogy a hasonló, összefoglaló jellegű műsorok mind Kelet-Európát helyezik előtérbe a világ legtöbb rádiójánál.  

De mi is történt az elmúlt héten? Kezdődött azzal, hogy hétfőn jelentették a hírügynökségek: Afganisztánban ostromgyűrűbe zárták a fővárost, Kabult, és az ellenzék a város kiéheztetésére törekszik. Szintén hétfői hír, hogy a Szovjetunió Magyarországból és Lengyelországból hamarosan kivon csapatokat. Ez tovább javíthatja az enyhülés és az európai párbeszéd esélyeit. Ezt még erősíti Csehszlovákia és Bulgária bejelentése hadseregük létszámának, illetve költségvetésének csökkentéséről. Nem könnyíti viszont a helyzetet az az NDK-beli vélemény, amely szerint a berlini fal még sokáig állni fog, ha nem változnak meg azok a körülmények, amelyek a felépítéséhez vezettek. Eric Honecker szerint egyébként a fal nem a kivándorlás ellen, hanem a káros nyugati hatások kiszűrésére épült. Jugoszláviában a héten elhalasztották a KB  plenáris ülését. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a vajdasági pártvezetés Szerbia hallgatólagos, de határozott támogatásával követeli a rendkívüli pártkongresszus összehívását, és ami ennél fontosabb, a horvát származású szövetségi pártelnök, Stipe Suvar lemondását. Ez a lépés nem könnyíti meg a kibontakozást, ugyanis a személyi harc fellángolására utal, amelynek során valószínűleg összecsapás várható a Milosevics vezette szerbiai vezetés és a horvát-szlovén vezetők csoportja között. Egy ilyen folyamat azonban nagyban veszélyeztetné az ország túlélési képességét, és erre  figyelmeztetett számos jugoszláv vezető is. Ha ugyanis beindul a személyes leszámolás, akkor aligha lesz lehetőség az erők összevonására, egyfajta szolidaritásra, ami viszont most mindennél fontosabb déli szomszédunknál. Ezt támasztotta alá szombaton tartott első programbeszédében Jugoszlávia leendő miniszterelnöke is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország eddigi legsúlyosabb belső váláságát éli, amelyet nehezít a külfölddel fenntartott kapcsolatainak – főleg a gazdasági értelemben vett – romlása is. Eközben Lengyelországban a héten bejelentették, hogy hamarosan mégis csak sor kerül a kormány és az ellenzék kerekasztal-vitájára, amelyen eldől, hogyan lehet részese a hatalomnak az ellenzéki mozgalom. Kérdés persze, hogy a szakszervezetként indult szolidaritás akar-e egyáltalán részt vállalni a jelenlegi válságban?  Mindenesetre a korábbi kérlelhetetlen álláspontok mindkét részről már régen megszelidültek. A héten zajlott Moszkvában a KGST Végrehajtó Bizottságának 130. ülése, és a fő konklúzió az volt, hogy a jövőben lesznek határozatok, amelyek nem kapnak kötelező érvényt minden tagország számára. Szintén a Szovjetunióhoz kapcsolódó hír, hogy a héten újabb földrengés volt Tadzsikisztánban, többszáz halálos áldozattal. Prágában a múlt heti tiltakozáshullám után, ezen a héten nem az utcán, hanem a politika szintjén folytatódtak az események. Levelet váltott egymással az ország vallási vezetője és a miniszterelnök. Álláspontjuk meglehetősen távol fekszik egymástól, legalábbis egyelőre.  

Gyakorlatilag első elnöki hetét töltötte George Bush az Egyesült Államok vezetőjeként. 

A hét meteorológiai szempontból is érdekes volt. Nagyon rég nem fordult elő ugyanis, hogy Athéntól Stockholmig majdem ugyanolyan időjárás érvényesüljön egy héten keresztül. 

+ + +  

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke Baló György, főtitkára Szegő Tamás. A küldöttgyűlésről Ómolnár Miklós számol be. 

– Manapság az is reformer, aki korábban cenzori funkciókat töltött be – hangzott el a MÚOSZ közgyűlésén. A világos politikai állásfoglalás végett, a vezető posztokra jelölteknek rövid beszédekben kellett kifejteniük programjukat. HaAtározat született arról, hogy még ebben az évben közgyűlést tart a szövetség, addigra teljesen kimunkálják a szervezeti, szakmai, politikai megújulás feltételeit. Nagy jelentőségű az az állásfoglalás, amelyben az újságíró szövetség hitet tett az egy és oszthatatlan sajtószabadság mellett, hangsúlyozva, hogy csak egyetlen nyilvánosság létezik. Ezzel összefüggésben tiltakoztak a szamizdat kiadványokat sújtó hatósági intézkedések megkülönböztetése ellen. Az újságíróküldöttek többsége határozatban támogatta a szamizdatok szabad megjelenését és terjesztését.  

+ + +  

Újra a régi munkarend szerint működik a csernobili atomerőmű – ezt az illetékes miniszter helyettese közölte és hangsúlyozta, hogy az erőműben és környékén a sugárzás szintje nem haladja meg a nemzetközi normát. A szovjet atomerőműben, két évvel ezelőtt, az eddiginél súlyosabb szerencsétlenség történt. Most elmondták, hogy azóta 150 hektrányi területet sugármentesítettek. A negyedik blokkot, ahol a katasztrófa történt, megbízhatóan lefedték. A belátható jövőben nem tervezik a lakosság visszatelepítését Csernobil városába. A kezelőszemélyzet az újonnan épített Szlavutics városban lakik, amely a 30 kilométeres biztonsági zónán kívül van. 

+ + + 

 

Szabad Európa Rádió

– Történelmi pillanatoknak lehettek tanúi azok a korán ébredők, akik január 28-án, szombaton hajnalban bekapcsolták a Kossuth Rádiót. Pozsgay Imre egy vele készült interjúban közölte: az MSZMP nemrég életre hívott történelmi albizottsága, a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek mondja azt, ami 1956-ban történt. 

Jól hallották kedves hallgatóim, 32 év elteltével végre az uralkodó párt vezérkarában is akadt egy ember, aki mindazt, ami a magyar függetlenség és a népképviseleti demokrácia kivívása érdekében 1956. október 23. és november 4. között hazánkban végbement, többé nem a becsmérlő ellenforradalom minősítéssel illeti, nem is próbálja megkerülni a politikai értékítéletet olyasféle semleges fogalmazással, mint „sajnálatos” vagy „tragikus” események, hanem világosan és félreérthetetlenül a nép cselekvéséről, a nép felkeléséről beszél, a magát néphatalomnak nevező önkényuralom ellen.  

Jól tudjuk, hogy az uralkodó párt egy tudományos fórumon kialakított véleménye nem azonos e párt legbelsőbb szerveinek döntésével. Senki se gondolja, hogy egy tekintélyes politikai bizottsági tag nyilatkozata rózsaszirmokkal szegélyezett utat nyithat bajba jutott országunk megújulásához. Ettől még nem fog mérséklődni az infláció, nem szűnik meg a nyugdíjasok és a sokgyermekesek elszegényedése. Nem enyhülnek az egyszerű emberek megélhetési gondjai, és nem válik korszerűvé, jövedelmezővé a nemzetgazdaság. De megkezdődhet a múlttal való becsületes szembenézés, és ezzel együtt a magyar társadalom politikai, szellemi és erkölcsi megtisztulása. 

1956 hivatalos értékelésének valósághű, történelmileg igazolt megváltoztatása lépés lenne a nemzet széles tömegeinek kiengesztelése felé. Az 1956 után börtönt, internálást, megveretést, emigrációt, kényszerű foglalkozás- és lakhelyváltoztatást, rendőri felügyeletet, nyugdíjcsökkentést, utazási tilalmat és a diszkrimináció egyéb formáit elviselni kénytelen közép- és idős generáció, valamint az ’56-os eszmék vonzásában élő fiatalok hatalmas tábora elégtétellel fogadná 1956 hivatalos átértékelését. Nem azért, mintha az elmúlt évtizedekben okunk lett volna ’56 eszméinek igazságában és jövőjében kételkedni. De mindenekelőtt azért, mert a hatalom néhány képviselőjének megváltozott álláspontjában az annyira áhított nemzeti összefogás, a magyar testvériség múltbelinél magasabb fokú megvalósulásának távlati eszméjét látjuk és üdvözöljük. A történelmi pillanatot tehát megéltük. Az átértékelés történelmi folyamatának kérdőjelei ezután kell, hogy eltűnjenek. Bízunk benne, hogy ez nagyobb megrázkódtatások nélkül be fog következni. 

Lőcsei Pál, Budapesten élő közíró, szociológus kommentárja hangzott el.

Bőséges rádiós interjúk, hírek 1989-ből az OSA honlapján.