Elsiették a határnyitást az NDK-ban

Mármint nem évtizedekkel, hanem amikor végre rászánták magukat, akkor egy nappal. NDK-s nosztalgiatalálkozót tartottak Németországban, Egon Krenzcel. A 2000-ben elítélt kommunista vezető naplót jelentetett meg börtönéveiről.

"A határnyitást egy nappal későbbre terveztük, de Günter Schabowski elsiette annak bejelentését" - állította Egon Krenz, az egykori NDK volt párt- és állami vezetője, aki 1989 őszén a lemondott Erich Honeckertől vette át a "stafétabotot".

Csütörtöki értesülések szerint egyfajta NDK-s "nosztalgiatalálkozóra" került sor előző este a korábbi keletnémet kommunista pártlap, a mára új ruhába öltözött Neues Deutschland egykori szerkesztőségi épületében, ahol a 71 éves Krenz bemutatta a börtönévekről írt könyvét. A volt keletnémet vezető funkcionáriust a német hatóságok hosszú per után előbb 1997-ben, majd 2000-ben hat és fél évi börtönbüntetésre ítélték, azzal vádolva őt, hogy közvetlenül is felelős a tűzparancsért, illetve több akkori NDK-s menekült haláláért. A börtönben azonban kevesebb mint négy évet töltött, 2003 decemberében szabadult s a hátramaradó büntetést próbaidőre felfüggesztették. A rács mögötti - visszaemlékezésekkel telített - "élményeiről" Börtönjegyzetek című könyvében számolt be.

A nagy visszhangot kiváltó könyvbemutatón a hírek szerint mintegy 300-an jelentek meg, szemtanúk szerint csupa nyugdíjas, akik annak idején szinte kivétel nélkül az akkori kommunista állampárt, az NSZEP tagjai voltak. Több újság azt is tudni vélte, hogy a jelenlévők között számos egykori állambiztonsági, azaz Stasi-ügynök is volt, amit valószínűsít: Krenz kiadója az elmúlt években több volt Stasi-alkalmazott és egykori pártfunkcionárius könyvét adta ki, amelyekben a szerzők egytől egyig a fal felhúzását, a menekülőkre kiadott tűzparancsot, s általánosságban a kommunista rezsimmel szembeszállók brutális üldözését magyarázták.

Természetesen ebbe a mederbe illeszkedett Egon Krenz "börtönnaplója" is, amelyet az egykori kommunista vezető egyfajta beismeréssel kezdett. Azt állította ugyanis, hogy az NDK határainak megnyitását valójában 1989 november 10-én akarták bejelenteni, a határnyitási parancs erre a napra szólt. Csakhogy pártbeli kollégája, az akkori politikai bizottsági tag, Günther Schabowski már annyira "dekoncentrált" volt, hogy elsiette a dolgokat, és a televízióban már előző nap este - azonnali hatállyal - bejelentette a határok megnyitását. Krenz maga csak 21 óra körül értesült a történtekről, de akkor már nem volt mit tenni - jelentette ki, azt hangoztatva, hogy az utazási szabadság biztosításával kívánták "megreformálni" az NDK-t.

Egon Krenz - hatalmas tapsvihar közepette - több tiszteletet követelt az egykori NDK-s polgárokkal szemben. "Nem kell szégyenkeznie annak, aki az NDK-ban élt" - fogalmazott hallgatósága előtt, azt állítva, hogy sok keletnémet polgárt ma is kiközösítenek.

A volt politikus - aki börtönéveit összesen három berlini fegyintézetben töltötte - könyvében meglehetős kemény szavakkal panaszkodott a fegyőrök "arroganciája" miatt. Elmondása szerint különösen az első időszakban semmibe sem vették, többször megalázták. Amikor bármit kérdezni akart, közölték vele, hogy "ez itt nem az NDK". Egyik legszörnyűbb élménye - mint írta - az volt, amikor le kellett vetkőznie, s gumikesztyűvel azt vizsgálták, mire használja végbelét. "Talán arra voltak kíváncsiak, hogy nincs-e ott egy titkos rakéta, amellyel kilőhetem magam a börtönfalon. Vagy azt remélték, hogy ott találják meg az NSZEP eltűnt milliárdjait" - élcelődött Egon Krenz.

Amúgy - mint a könyvbemutatón elmondta - köszöni, jól van. A mecklenburgi Dierhagenben csodálatos tengerparti környezetben egy nem túlságosan nagy, de annál szebb házban lakik. "Különösen nyáron az emberek megállnak a kertkapunál, autogramot kérnek, s lefényképeztetik magukat velem" - mesélte büszkén Krenz, utalva arra is, hogy ma már a jövő kevésbé érdekli. "Elsősorban a múlttal foglalkozom, amit el akarok magyarázni" - jelentette ki.

Krenz 1989. október 18-án lett az akkori NSZEP első titkára és az NDK államtanácsának elnöke. A berlini fal leomlása után azonban a kommunista állam és a párt bomlásának már nem tudott gátat vetni. December 6-án lemondani kényszerült az államelnöki tisztségről, 1990 januárjában pedig kizárták az átalakuló pártból is. A menekülők lelövését mindig is alkotmányosnak nevezte.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!