Börtön október 23-án verekedő rendőröknek

Az 56-os forradalom akkor hivatalosan még finoman szólva sem ünnepelt évfordulóján vert szét egy XX. kerületi lakásban egy társaságot négy rendőr 1988-ban. 1989. április 20-án első fokon börtönbüntetésre ítélték őket. Az ítélet szerint büntetésük letöltése után mindannyian folytathatják rendőri szolgálatukat.

Katonai fogdában letöltendő szabadságvesztésre ítélt a Budapesti Katonai Bíróság négy budapesti rendőrt 1989. április 20-án. Az egyenruhások 1988. október 23-ra virradó éjszaka csendháborítás miatt kivonultak a XX. kerület Helsinki utca 2-be, és ott nagyon megvertek négy embert, köztük két nőt.

Az MTI tudósítása szerint Dr. Gyürkés Tamás hadbíró százados tanácsa társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében, valamint hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében találta bűnösnek a rendőröket. Az első- és a harmadrendű vádlottat ezen kívül könnyű testi sértés vétsége miatt is elmarasztalták.

Ezért Á. László törzszászlóst 1 évi, B. Mihály főtörzsőrmestert 10 hónapi, Sz. Sándor törzsőrmestert 8 hónap, K. József őrmestert 6 hónap fogházbüntetésre ítélte. Katonai rendfokozatukban 1 évre visszavetette őket, illetve a negyedrendű vádlott esetében 1 évvel meghosszabbította a soron következő rendfokozatba előlépéshez előírt várakozási időt.

A katonai bíróság előzetesen mentesítette őket a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, így büntetésük letöltése után mindannyian folytathatják rendőri szolgálatukat.

Az ítélet indokolásában dr. Gyürkés Tamás rámutatott: mivel a vádlottak az eljárás során, és a bíróság előtt is egymásnak ellentmondó vallomásokat tettek, ezeket a bíróság nem értékelhette bizonyítékként. Ezzel szemben a négy sértett végig korrekten, következetesen nyilatkozott, szavahihetőségükhöz nem fért kétség. Az ügyben érdektelen tanúk is a sértettek nyilatkoztát erősítették meg. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint az elszenvedett sérülések is úgy keletkezhettek, ahogyan arról a sértettek beszámoltak.

A katonai bíróság enyhítő körülményként értékelte a négy vádlott eddigi kifogástalan életvezetését, s hogy szolgálati kötelezettségeiknek mindeddig jól tettek eleget. Valamelyest csökkenti bűncselekményük súlyát, hogy nem lehetett megállapítani, az összes sérülést ők okozták-e, ám a további elkövetők kilétét nem sikerült felderíteni. Súlyosító körülményként vette figyelembe a büntetőtanács, hogy az utóbbi időben szaporodtak a hasonló cselekmények, s mind a négy rendőr hosszú ideig kirívóan durván bántalmazta a sértetteket.

A hadbíró százados utalt arra, hogy a gyakorlat szerint a hasonló bűncselekményért elítéltek büntetésének végrehajtását - amennyiben első ízben kerültek összeütközésbe a törvénnyel - általában felfüggesztik. Ám ebben az esetben az elkövetés jellege, az okozott sérülések miatt a büntetési célok csak végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhetők el. Így lehet a jövőben visszatartani a vádlottakat, s másokat hasonló cselekmények elkövetésétől.

A katonai ügyész fellebbezésében Á. László büntetésének súlyosítását, börtönben letöltendő szabadságvesztés kiszabását, illetve a rendőr lefokozását indítványozta, a másik három esetben az ítéletet tudomásul vette. A vádlottak enyhítésért fellebbeztek. B. Mihály védője enyhítésért, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásáért, Sz. Sándor védője pedig felmentésért fellebbezett.

Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz végső ítéletet.

A rendőrségi túlkapásokra jellemző, hogy az ítélethozatal napján is beszámolt a Magyar Rádió egy esetről, amikor szegedi rendőrök gumibotoztak meg egy férfit. H. Józsefet tévedésből akarták előállítani, nem is őt keresték a rendőrök, az ezt követő szóváltásban viszont nem bocsánatot kértek, hanem megbilincselték és meggumibotozták a 29 éves férfit. A szegedi rendőrkapitány feljelentette a rendőröket.

További MTI-hírek 1989. április 20-áról itt olvashatók.