Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mi vezetett a Tienanmen téri vérengzésig?

2009.04.27. 18:08 Módosítva: 2009-04-27 19:28:13
1 hozzászólás

Új sorozatot indítunk, mától naponta beszámolunk az 1989-es kínai diáktüntetésekről. Nem a legelejébe csöppenük bele, így egy rövid összefoglaló: április 16-án infarktusban meghalt Hu Jao-pang volt párttitkár. Őt 1987-ben azért váltották le a keményvonalas kommunisták, mert nem verte le az 1986-ban kezdődött diáklázadásokat, és személyes magatartásával, megnyilatkozásaival hozzájárult Kínában a burzsoá liberalizmus terjedéséhez.

Hu Jao-pang halálhíre után országszerte spontán gyászszertartásokat és szimpátiatüntetéseket tartottak, több ezer diák látogatta meg szülőházát. A mind nagyobb méreteket öltő diákmegmozdulások egyre inkább a rendszer, a párt és az állami vezetés ellen irányuló jelleget öltöttek.

A Kínai Kommunista Párt, a központi kormány és a fővárosi hatóságok figyelmeztetései ellenére mintegy félszázezer pekingi egyetemista és főiskolás tartott tüntetést Pekingben - írta az MTI 1989. április 27-én. A hatóságok másfélezer rendőr - köztük rohamrendőregységek bevetésével - lezárták a tüntető diákok végső célpontját, a Tienanmen teret, de a diákok áttörték a rendőrkordonokat, és átvonultak a kínai főváros központi terén. Az utábbi évtizedek legnagyobb méretű diákmegmozdulása a kora délelőtti órákban kezdődött és a késő délutáni órákban ért véget.

Az Új Kína hírügynökség csak néhány soros hírt adott a tüntetésről. Csupán annyit közölt, hogy háromnapos oktatási bojkott után bizonyos számú diák az utcára vonult ,,békés petíció,, előterjesztése céljából. A megmozdulást megelőzően a közbiztonsági szervek, a városi és az egyetemi hatóságok az egyetemeken, a rádión és a televízión keresztül figyelmeztették a diákokat, hogy törvénybe ütköző cselekedetet követnek el az engedély nélküli felvonulással.

A diákok több menetoszlopban indultak el az egyetemekről és a főiskolákról a Tienanmen tér irányában. A menetelő diákokat több tízezer kiváncsi pekingi járókelő kísérte. Felvonulás közben a diákok énekeltek és különféle jelszavakat kiáltoztak. Szorgalmazták a kínai alkotmány megvédését, szót emeltek az erőszak ellen, és követelték, hogy Kínát ne emberek, hanem törvények kormányozzák. Hangot adtak olyan követeléseknek is, mint a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadság biztosítása. A kísérő tömeg észrevehető szimpátiával figyelte a diákokat, akik közül egyesek röplapokat osztogattak a járókelőnek.

Külföldi újságírók és más megfigyelők szerint a tömegtüntetés békés, fegyelmezett és ünnepi hangulatú volt. A Kínai Népköztársaság történetében talán legnagyobb méretű rendőri készenlét és a kínai hadsereg egységeinek észrevehető jelenléte ellenére nem került sor komolyabb incidensre vagy összecsapásra a tüntetők és a karhatalom között. A Tienanmen térhez vezető útvonalakon a felsorakozott rendőrkordonok - többnyire öt-hat soros rendőri falak - számos alkalommal megállították a vonuló diáktömegeket, de erőszakot nem alkalmaztak, s hosszabb-rövidebb vitatkozás - sokkal inkább az egymás meggyőzését célzó, ellenségességtől mentes párbeszéd után - a rendőrkordon szétvált,, s útnak engedte a diákokat. Jellemző volt, hogy mind a diákok, mind az őket kísérő tömeg ütemesen kiáltozva szólította fel a rendőröket arra, hogy ne alkalmazzanak erőszakot. S a fegyvertelen rendőrök, akiknek minden valószínűség szerint nem is volt parancsuk a kemény fellépésre, eleget tettek a diákok és a tömeg felszólításának. Hasonlóan viselkedtek a diákok is. Amikor látták, hogy a rendőrkordon nem válik szét, más útirányt választottak.

Helyi idő szerint délután négy óra körül érkezett meg a sokezres diákoszlop a Tienanmen térhez. S bár itt volt a legnagyobb a rendőri készültség, s a kínai parlament egyik kapujánál reggel óta várakoztak a rohamrendőrség jól felszerelt, rohamsisakos és pajzsos egységei, a sokak által megjósolt összecsapás itt is elmaradt. A tömött sorokban menetelő diákok néhány nekilendülés után szabályosan elsodorták a rendőrkordonokat, és tüntetésük befejező aktusaként békésen és vidám hangulatban átmasíroztak a Tienanmen téren. Ezzel tulajdonképpen a csütörtöki diákmegmozdulás elérte célját és befejeződött.

Egyes megfigyelők értékelése szerint a csütörtöki tömeges diákakció vitathatatlan sikere érzékeny csapás a Kínai Kommunista Párt vezetésére és a központi kormányra nézve. Mások a józan ész győzelmeként értékelik azt, ami történt. Erre lehet következtetni abból is, hogy a diáktüntetés befejezése után sugározta a pekingi rádió a kínai államtanács szóvivőjének azt a kijelentését, hogy a kormány kész a párbeszédre a diákokkal.