Kínában is felnőttek a gyerekek

Az elmúlt csaknem három hét diáktüntetései alaposan rácáfoltak arra a Teng Hsziao-pingnek tulajdonított elméletre, hogy alacsony kulturális szinvonala miatt a kínai társadalom nem érett meg a magasabb fokú demokráciára. A demokratikus és szabadságjogok kivívásáért indított diákmozgalom mindennél meggyőzőbben tanúsítja, hogy a gyerekek Kínában is felnőnek, mi több, nem elégszenek meg többé azzal, hogy a magukat felnőttnek tekintő politikusok a demokrácia gondosan adagolt morzsáival etessék őket - elemezte a kínai helyzetet az MTI 1989. május 7-én. Folytatjuk sorozatunkat, hogy mi vezetett a vérengzéshez a Mennyei Béke Terén.

Semmiképpen sem tekinthető véletlennek, hogy éppen most bontakozott ki demokratikus mozgalom Peking, Sanghaj és más nagyvárosok egyetemein és főiskoláin. Sokan úgy vélik, hogy a kiinduló pontot Hu Jao-pangnak, a Kínai Kommunista Párt egykori liberális szellemű főtitkárának a hirtelen halála jelentette. Ebben van logika, mert köztudott, hogy Hu Jao-pangot 1987. januárjában azzal az indokolással kényszerítették lemondásra, hogy nem lépett fel a szükséges határozottsággal az előző év decemberében lezajlott diáktüntetések résztvevőivel szemben, azaz szabad teret engedett a "burzsoá liberalizmusnak". Pontosabban a a Kínai Kommunista Párt vezetőszerepét és monolitikus hatalmát megkérdőjelező diákköveteléseknek.

Mások véleménye szerint a mostani demokratikus mozgalom akkor is kirobbant volna, ha nem hal meg Hu Jao-pang. A kínai értelmiség és a diákság ugyanis tervszerűen készült arra, hogy az 1919-es úgynevezett május 4. mozgalom 70. évfordulóján újabb történelmi kísérletet tegyen az általa elavultnak és tarthatatlannak tekintett politikai rendszer megváltoztatására. Ezt az elhatározást tükrözték a Peking utcáin felvonuló, a Tienanmen-téren tüntető diákok jelszavai, amelyekkel nagyobb demokráciát, több szabadságot és a politikai intézményrendszer reformjának meggyorsítását követelték. Külföldi megfigyelők bizonyosak benne, hogy a kínai diákmozgalom szervesen összefügg azzal a merész gazdasági és politikai reformfolyamattal, amely a Szovjetunióban és egyes kelet-európai szocialista országokban, így Magyarországon és Lengyelországban zajlik.

A KKP vezetőit váratlanul érte a diákmozgalom tömegessége és szervezettsége, ennek ellenére minden tőlük telhetőt elkövetettek a gyorsan növekvő mozgalom elfojtására, amint ez a Zsenmin Zsipao április 26-i, keményhangú vezércikkéből is kiderült. A diákok a kemény hangra minden eddiginél nagyobb tömegtüntetéssel válaszoltak.

A tüntetés sikere ébresztette rá a pártvezetést arra a tényre, hogy a demokráciát és szabadságot követelő diákokat nem csak a kínai értelmiség és a munkásság, hanem a pártkáderek jórésze is támogatja. Ekkor következett be az a látványos fordulat, amely mindmáig fejtörésre készteti a kínai helyzet elemzőit: a hatalom eszközeivel való nyílt fenyegetés helyett a kínai párt- és állami vezetés a diákokkal való párbeszéd folytatását javasolta. Ez a párbeszéd elkezdődött, és az újabb, május 4-én Pekingben megtartott nagyszabású diáktüntetés nyomán még szilárdabb alapokra helyeződött.

A mostani demokratikus mozgalom számos új elemmel gazdagítja a kínai belpolitikát. Az egyetemeken és a főiskolákon létrejöttek az első alternatív szervezetek. Ezeket a pártvezetés nem ismeri el, de hajlandó párbeszédet folytatni velük.

A diákmozgalom valósággal szárnyakat adott a kínai újságíróknak, akik évek óta követelik a sajtószabadságot, vagy egyszerűen csak azt, hogy végre az igazat írhassák. Pekingi gyárakban és üzemekben megjelent tacepaókon - nagybetűs faliújságokon - a munkások szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a diákokat. A tüntető diákok ellen felvonultatott rendőrök és katonák nem alkalmaztak erőszakot, hanem barátkoztak a diákokkal. A pekingiek pedig étellel és itallal vendégelték meg a tüntető fiatalokat, ahelyett, hogy elítélték volna őket, amint azt a párt remélte.

Egyszóval: olyasvalami történt, amire a kommunista párt vezetői nem számítottak. Társadalmi egység, közmegegyezés jött létre a demokrácia és a politikai reform kibontakoztatásának kérdésében.

A belpolitikai mozgás folytatódik. Az új helyzet tanulmányozása és elemzése alapján Csao Ce-jang, a KKP KB főtitkára arra a logikus következtetésre jutott, hogy ezt a demokratikus mozgalmat nem lehet - és nem szabad - az erőszak eszközeivel elfojtani. A helyzet megítélésében azonban a kínai pártvezetés távolról sem egységes. Hírek szerint a veterán vezetők egyrésze - köztük a 84 éves Teng Hsziao-ping - úgy véli, hogy a párt monolitikus vezetőszerepét és a szocialista rendszer jövőjét egyaránt veszélyezteti a demokratikus mozgalom. Érthető tehát, hogy vannak, akik csupán taktikai lépésnek tekintik a párt és az állam békülékeny magatartását, párbeszédre való hajlamosságát.

A helyzet realitása azonban nem a konzervatív elemeket igazolja, hanem azokat, akik úgy ítélik meg, hogy a történelem szekerét Kínában sem lehet többé visszafordítani - fogalmazott az MTI tudósítója.

További MTI-hírek 1989. május 7-éről itt böngészhetők.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!