Magyarország felfüggeszti a nagymarosi építkezést

Alig fél év alatt nagyot változott a magyar belpolitika: míg 1988 októberben a magyar országgyűlés megszavazta a bős-nagymarosi építkezés folytatását, 1989. februárban pedig magyar kezdeményezésre felgyorsították a munkákat, a Németh-kormány 1989. május 13-án a környezetvédők, szakértők és az ellenzék tiltakozásainak hatására felfüggesztette az építkezést. Mint kiderült, végleg.

Egy szombatra összehívott soron kívüli ülésén a Németh-kormány azonnali hatállyal leállította a nagymarosi vízlépcső építését 1989. május 13-án.

Az eredeti terveknek - amelyeket 1977-ben foglaltak magyar-csehszlovák államközi szerződésbe - több célja volt: az áramtermelés, a hajózás javítása és az árvízvédelem.

A műszaki rész arról szólt, hogy Dunakilitinél épül egy gát és egy 60 négyzetkilométeres tározótó, amiből egy 30 kilométer hosszú mesterséges csatornát vezetnek át csehszlovák területre. A mesterséges csatornán Bősnél csúcserőmű épül, amin keresztül naponta két alkalommal átengedik (4-5 méteres árhullámot létrehozva) a vizet áramtermelés céljából. Az árhullám csillapítására 120 km-rel lejjebb, Nagymarosnál egy másik duzzasztótó létesül. Ez is alkalmas, igaz jóval kisebb mennyiségű áram termelésére. Az így kialakuló erőmű-rendszer a két ország energiaigényének 2-3 százalékát fedezte volna. (Erről bővebben a wikipedia szócikke itt.)

Az építkezést azonban gazdasági nehézségek lassították, a csúszás idején pedig egyre erőteljesebben kerültek felszínre az aggasztó környzetei hatások is, elsősorban magyar részről.1983-ban Magyarország és Csehszlovákia közös megegyezéssel öt évvel kitolta az építkezés határidejét.

Ez lehetőséget adott arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is foglalkozhasson a beruházással - az MSZMP felkérésére. AZ MTA 1983 végén megfelelő környezeti hatástanulmány hiánya miatt a munkák felfüggesztését javasolta. Eközben a zöldek is megerősödtek, a 84-ben létrejött Duna Kör vezetésével egyre jelentősebb tüntetéseket tartottak.

1985-ben a környezetvédők követelésére és gazdasági nehézségekre hivatkozva a nagymarosi építkezést átmenetileg felfüggesztették. 1988-ra azonban anyagilag is minden összeállt az építkezés folytatására. Hiába szervezetek a munkák újraindításának előkészületei miatt több tízezres tüntetést a Kossuth térre, és majd folyamatosak voltak a tiltakozások, az Országgyűlés 1988 októberében megszavazta az építkezés folytatását, sőt 1989. feruárban úgy módosítottuk a szerződést csehszlovákokkal, hogy a munkákat 15 hónappal gyorsítsuk fel.

A folytatódó sorozatos ellenzéki tiltakozások és népszavazási kezdeményezések hatására kezdeményezte Németh Miklós a nagymarosi építkezés felfüggesztését.

A szakítás szimbóluma

A kormányülés előtt adott ki közleményt a Minisztertanács Tanácsadó Testület. Eszerint: a nagymarosi vízlépcső úgyszólván szimbolikus megtestesítője lett az elhibázott, túlzottan anyag- és energiaigényes, elavult gazdaságfejlesztési és beruházási politikának; annak a döntéshozatali rendszernek, amely kizárta a szakértők széles körét, amely nem kívánt minden irányzatot meghallgatni, amely nem állt a nyilvánosság ellenőrzése alatt. A számos állásfoglalás és nyilatkozat után szakítani kell tehát az eddigi fejlesztési-beruházási politikával és döntéshozatali mechanizmussal. E szakítást testesíti meg a vízlépcső további építésének leállítása.

A minisztertanács rendkívüli ülését követően Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes a Magyar Televízió híradójának azt nyilatkozta: a nagymarosi munkálatok azonnali hatályú felfüggesztése azt jelenti, hogy ettől a naptól kezdve semmiféle munkát nem végeznek. A kormány szándéka az, hogy alaposan mérlegelje a leállítás lehetőségét is. Az ezzel kapcsolatos döntéshez azonban számos további vizsgálatot kell végezni. Ezek közé tartozik például, hogy megvizsgálják az osztrák vállalatokkal és pénzintézetekkel való tárgyalás lehetőségét annak érdekében, hogy azok veszteségei ne legyenek túlságosan nagyok, s milyen módon vehetnének részt esetleg (az ekkor már valóságnak tűnő) Bécs-Budapest világkiállításban.

Oda a közös ház filozófiája

A bejelentés után rögtön kiderült, hogy nem az osztrákokkal, hanem a csehszlovákokkal lesz nagyobb problémánk.

Már a döntés előtti napon megjelent egy interjú a szlovák beruhazási igazgatóval, amiben azt nyilatkozta Jaroslav Husarik, hogy a "közös beruházással szembeni támadás a két szomszédos ország közeledésének politikája ellen irányul. Ezek a tendenciák ellentétben állnak a demokrácia elmélyítésével, a közös ház filozófiájának megvalósításával és államaink jószomszédi kapcsolatainak a fejlesztésével". A magyar döntés után a szlovák és a szövetségi csehszlovák kormány is nagyon gyorsan jelezte, hogy a magyar kormány egyoldalú lépése, bár annak teljes mértékben joga a saját területén levő dolgokról dönteni, ellentétes az érvényes csehszlovák-magyar szerződéssel és a nemzetközi joggal". A szerződésben lévő munkák azonnali folytatására szólították fel a magyar felet, meglebegtetve egy óriási kártérítési igényt.

Az erőmű fele Csehszlovákia vagyona

"Népszavazást követelni a nagymarosi vízierőművel kapcsolatban, amelynek a fele Csehszlovákia vagyonát képezi, nem illik bele a két szomszédos ország jó együttműködésének kapcsolatrendszerébe. Az államközi szerződésekről szóló bécsi megállapodás alapján kölcsönös beleegyezés nélkül a vízlépcsőrendszer építéséről kötött szerződés végrehajtását nem lehet felmondani. A magyar fél ezt semmilyen nemzetközi jogi dokumentummal sem tudná alátámasztani" - hangoztatta közösen megjelentetett cikkében a pozsonyi Pravda és az Új Szó.

A Reuters brit és az AP amerikai hírügynökség a magyar környezetvédő mozgalmak képviselőit idézte, akik szerint még korai győztesnek érezni magukat, a harc még folytatódik. A hírügynökség felhívja a figyelmet arra, hogy az ügy szembeállíthatja az erőmű-tervet ellenző Németh Miklóst és a tervet támogató MSZMP-főtitkárt, Grósz Károlyt.

Az Ellenzéki Kerekasztal ugyanakkor támogató közleményt adott ki, amelyben annak a reményüknek adtak hangot, hogy végleg leáll az építkezés, ahhoz minden erkölcsi, szakmai és politikai segítséget megadnak.

A magyar országgyűlés végül 1989. október 31-én döntött úgy, hogy ökológiai aggályok miatt véglegesen felhagy a nagymarosi és a dunakiliti építkezéssel is. A csehszlovákok a maguk területén folytatták az építkezést, 1992 októberében átterelték a Dunát egy 40 kilométeres szakaszon, a hágai nemzetközi bíróságon pedig olyan döntés született, ami nem zárta le végleg a vitát.

Az Index 2007-ben járt Dunakilitinél duzzasztót nézni, olvassa el itt.

További MTI-hírek 1989. május 12-éről pedig itt olvashatók.