Alázással lesz Európa legjobbja a Milan

Silvio Berlusconi 1986-ban átvette az AC Milan csapatát, és három év alatt pénzt nem kímélve Európa legjobb csapatát alakította ki. A három hollandos aranykor húsz éve, 1989. május 24-én kezdődött, mikoris a BEK-döntőben az addig rendkívül magabiztos Steauával felmosták a padlót. A románok csak kicsit jártak jobban, mint az elődöntőben a Real Madrid.

Az 1988-as magyar bajnok, a Honvéd győzelemmel kezdett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a skót Celtic ellen (1-0, gól: Fodor), de a visszavágón kapott egy négyest, és kiesett. Így most nem róluk írnánk, hanem a végső győztes AC Milanról.

Az olasz csapat történelme legmélyebb pontjáról kezdte a 80-as éveket, hogy az évtized végére a világ legjobb csapataként ünnepeljék.

A Milan 1979-ben még megnyerte az olasz bajnokságot, vastagon benne volt viszont az 1980 tavaszán kirobbant bundabotrányban, ezért a harmadik helyen végzett csapatot (a Lazióval együtt) visszasorolták a másodosztályba. Innen simán visszajutottak, de a következő szezonban már önerőből lettek újra másodosztályúak, miután kiestek a Seria A-ból.

Visszatértek ismét, erős középcsapattá váltak, olyanná, ami a bajnoki címre esélytelen. Mindez Silvio Berlusconi médiamágnás 1986-os érkezésével megváltozott. A milliárdos játékosvásárlásba kezdett, érkeztek a hollandok, Marco van Basten és Ruud Gullit, a csapat pedig megnyerte az 1987-88-as szezont úgy, hogy az utolsó fordulóban a Maradonával felálló Napolit kellett megverniük, idegenben. Nagy meccsen, 3-2-re ez végül sikerült (a meccs összefoglalója itt megnézhető.

Van Basten és Gullit, illetve a Romától szerződtetett Ancelotti mellé friss Európa-bajnokként csatlakozott Frank Rijkaard is, Baresi mellett már ekkor meghatározó játékos lett a most, 2009-ben visszavonuló Paolo Maldini, mégis eleinte úgy tűnt, hogy az európai bajnokcsapatok között kevés lesz a Milan.

Az első körben még simán verték a Vitosa Szófiát (idegenben 2-0, Virdis, Gullit), otthon 5-2, van Basten 4-et rúgott, egyet Virdis.

A második körben a Milan a jugoszláv bajnok Crvena Zvezdával játszott két 1-1-es meccset (Virdis otthon, van Basten idegenben talált be, a jugóknál mindkettőt Dragan Sztojkovics lőtte, és csak 11-esekkel ment tovább a Milan.

A nyolc között a Werder Bremen jött. 0-0 idegenben, Milanóban egy vitatható 11-est belőtt van Basten, ezzel lett elődöntős a csapat, ahol a Real Madriddal játszottak.

A madridi 1-1 után (Hugo "a mexikói fogorvos" Sanchez, illetve van Basten), Milanóban már felejthetetlen produkciót mutatott be az olasz-holland vegyescsapat, egy óra alatt megsemmisítve a Madridot. Öten rúgtak gólt, mindhárom holland, a mostani edző Ancelloti és Donadoni.

A döntőbe a másik ágról a román Steaua jutott be. A 86-os BEK-győztesnél játszott Hagi, Lacatus. Meggyőző csapat volt, különösen Bukarestben.

Az első körben: Sparta Praha-Steaua Bukarest 1-5 és 2-2. A másodikban a Szpartak Moszkva ellen 3-0, 1-2, a negyeddöntőben a Göteborg ellen 1-0-s vereség idegenben, 5-1-es győzelem otthon. Aztán a Galatasarayt mosták le 4-0-ra otthon, Törökországban elég volt egy 1-1. Lacatus 7, Hagi 6 gólt lőtt.

Erősen kérdéses volt, hogy Gullit játszhat-e a Barcelonában rendezett döntőben. A holland térde a Real elleni elődöntőben megsérült. Felépült ugyan, de mindössze 30 percig volt a pályán a döntő előtt egy olasz bajnokin, ami után Sacchi edző azt mondta, hogy őt nem győzte meg a holland támadó formája.

Gullit végül vállalta a játékot, de ekkor meg az vált bizonytalanná, hogy a stadionban ülő 97 ezer nézőn kívül más is látja-e majd a meccset, mert a találkozó előtt pár órával a spanyol televízió munkatársai sztrájkot hirdettek. A közvetítést a RAI olasz társaság operatőrei, technikusai mentették meg.

A Steaua korábbi remek formája miatt bízni lehetett abban, hogy nem ismétlődik meg a három évvel korábbi BEK-döntő, ahol a románok beálltak védekezni, kihúzták a hosszabbítást is, majd 11-esekkel verték a Barcelonát.

A románok most sem rúgtak gólt, de kaptak egy négyest. Megpróbáltak ugyan megszállni a térfelüket, de van Basten és a sérüléséből felépülő Gullit ellenállhatatlan volt. Az első gól után a románok megpróbáltak ritmustváltani, de a Milan térfelére alig tudtak átmenni. Közben pedig van Basten fejelt egyet a bénázó védője mellett, után meg Gullit rúgott még egyet, úgy, hogy amikor levette a beadást, a védője ki tudja miért elszaladt tőle, így egészen látványos találat lett. A második félidő elején van Basten is rúgott még egyet (az Aranylabdás van Basten nagyszerű statisztikával zárt, 9 meccsen 9 gólt lőtt.) Nagyjából ennyi, a Milan még lövöldözött középmessziről, Rijkaard ezek egyikéből majdnem szerzett még egy gólt, a románok meg képtelenek voltak helyzetbe kerülni. Minden idők legmeggyőzőbb BEK-győzelmeinek egyike volt.

1989. május 24.
AC Milan-Steaua Bukarest 4:0 (3:0)
Barcelona, Nou Camp, 97.000 néző
Játékvezető: Karl-Heinz Tritschler (német)

Milan: Giovanni Galli - Mauro Tassotti, Franco Baresi, Alessandro Costacurta, (74. Filippo Galli), Paolo Maldini, Angelo Colombo, Frank Rijkaard, Roberto Donadoni, Carlo Ancelotti, Ruud Gullit (59. Antonio Virdis), Marco van Basten Edző: Arrigo Sacchi
Steaua: Silvio Lung - Dan Petrescu, Ilie Bumbescu, Stefan Iovan, Nicolae Ungureanu, Daniel Minea, Gheorghe Hagi, Tudorel Stoica, Iosif Rotariu (46. Gavril Balint), Marius Lacatus, Victor Piturca Edző: Anghel Iordanescu

Ez volt a Milan harmadik BEK-elsősége, és a Berlusconi-korszak első nemzetközi kupája. A Milan 1989-ben besöpörte az Európai Szuperkupát, a KEK-győztest Barcelonát verve, aztán a Világkupát is. Majd a következő évben a Benfica ellen Rijkaard góljával újra megnyerték a BEK-et (az európai bajnokok között ez azóta sem sikerült senkinek). A Milan 1990-ban újra begyűjtötte az Európai Szuperkupát és a Világkupát is.

Az 1990-91-es idényben egy botrányos Marseille elleni BEK-negyeddöntő miatt - a franciák vezetésénél az olasz csapat levonult és nem is ment már vissza - az UEFA egy évre eltiltotta a Milant. Így maradt az olasz bajnokság, amit veretlenül nyertek. Összesen 58 meccses volt a veretlenségi széria, simán hozták a következő bajnokságot is.

Az eltiltás letelte után újra a döntőig mentek a BEK-ben 1993-ban, ahol a Marseille volt az ellenfél. A franciák tulajdonosa a stílusában és módszereiben csak Berlusconihoz mérhető Bernard Tapie volt, ezen a meccsen felül is múlta az olaszt.

A meccsen Van Basten megsérült - mint kiderült, ez volt az utolsó mérkőzése, sérülések miatt 28 évesen visszavonult - az esélytelenebbnek tartott franciák nyertek.

Egy évvel később, 1994-ben viszont Szavicsevics zseniális játékával a Milan 4-0-ra lemosta a BEK-döntőben Cruyff korszakos Barcelonáját.

Ezután átalakult a csapat, bajnoki címet még nyertek - 92 és 96 között összesen négyet -, de a következő BL-győzelemre 2003-ig kellett várni, aztán nyertek még egyet 2007-ben.

A Milan a Berlusconi-érában, 23 év alatt összesen hét olasz bajnoki címet nyert, egy olasz kupát és öt olasz szuperkupát. Ötször nyertek BEK-et vagy BL-t és még háromszor jutottak el a döntőbe, ötször nyertek európai szuperkupát, kétszer világkupát, egyszer klubcsapatok világbajnokságát.

Az elmúlt két évben viszont nem nyert a csapat semmit, vasárnap, a románok elleni BEK-győzelem 20. évfordulóján otthon kapott ki a Milan a Romától, ezzel búcsúztatva a hazai közönség előtt utoljára játszó Paolo Maldinit.