További 1989 cikkek
A blogról
Partnereink
Videók
Lángvágóval leválasztották a talapzatáról a Felvonulási téren álló Lenin-szobrot és elvitték 1989. május 31-én. Nem a tömegharag bontotta ki a helyéről, mint 1956-ban a pár méterrel arrébb álló Sztálin-szobrot. Bár arról suttogtak a városban, hogy Nagy Imre június 16-i újratemetésére nem akarták a Felvonulási téren hagyni, a hivatalos indokolás szerint felújításra vitték el, októberben pedig visszahozzák. Már nem hozták.
Sztálin szobrának felaprítása után kilenc évet várt a politikai vezetés, hogy újra valamelyik kommunista ikon előtt vonulhassanak az emberek a Városliget mellett a kijelölt központi ünnepeken. A választás Leninre esett, 1965-ben avatták fel a Felvonulási téren Pátzay Pál négyméteres alkotását.
A Felvonulási téren egészen 1989-ig tartottak központi ünnepségeket, sőt mint a következő Híradó-felvételen látszik, 1989-ben még ápolták a hagyományt, hogy április 22-én Lenint felköszöntötték születésnapján úttörők, munkásőrök és Katona Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára, a Központi Bizottság tagja.
1989. május 31-én aztán megjelent egy pár munkás, és levágták a Lenin-szobrot a talapzatáról. Egy rövid hír jelent meg erről az MTI-ben május 30-án, miszerint "megkezdődött a Felvonulás téren, a Dózsa György útnál lévő Lenin emlékmű felújítása. E munka részeként a Lenint ábrázoló szobrot - amelyet csaknem negyed évszázada avattak fel - május 31-én, szerdán leemelik talapzatáról. Pátzay Pál szobrászművész alkotását várhatóan októberben helyezik vissza eredeti helyére."
Őszre viszont a szobor nem a Felvonulási téren virított újra, hanem egy kőbányai kertben feküdt. Ekkor még hozzá sem nyúltak, állítólag várták a felújításhoz szükséges anyagot Svédországból.
A szobor már nem is került vissza a Felvonulási térre, átvitték a Szoborparkba, a hasonszőrű társaival együtt. Erről bővebben itt >>> 1992: megkezdődik Budapest szobortalanítása.
A Lenin-szobor üres helyére egy másik kor szintén szimbolikus alkotása, az Időkerék került.
Feleakkora, mint Sztálin
A marxizmus továbbfejlesztõjének, a gyõztes proletárforradalom és a Szovjetunió elsõ vezetõjének ércalakja a Városliget szélén, az úgynevezett felvonulási téren, annak az útvonalnak a mentén állt, ahol "a piros betûs ünnepeken százezrek tettek hitet a lenini eszmék mellett". A szobor felállítását a Hõsök tere szimbolikus meghosszabbításaként egy nagyszabású téralakítás elsõ mozzanatának szánták. A szobor építészeti hangsúlyát a mögötte magasodó hatalmas, vörösmárvány-burkolatú pilon adta meg. A Weichinger Károly tervezte építmény magassága a melléje szánt új Nemzeti Színház elképzelt párkánymagasságának felelt volna meg. A "szobor lokációja, mérete és elrendezése távolról a ledöntött Sztálin-szoborra utalt vissza. Szemben Mikus Sándor mûvével, amely egy huszonnégy méter hosszan elnyúló, széles, frízzel díszített tribün középtengelyében, négyméteres posztamensen álló hatalmas alak volt, Pátzay Leninje egy szélesen elnyújtott, néhány lépcsõs alapzaton csak körülbelül kétméteres magaságban állt, a maga négyméteres testmagassága pedig csak a fele volt Sztálinénak.
Viszont mögéje emeltek egy tizenhét méter magas, enyhén felfelé keskenyedõ vörösgránit lapokkal burkolt csonka gúlát, egy szabadon álló, az egyiptomi templomépítészetbõl ismert úgynevezett pilont", annak érzékeltetésére, hogy "a vezért az új korszak nem szeretné mértéktelenül felnagyítani, a pillér ugyanis relatíve, optikailag lekicsinyítette a négy méterével még mindig hatalmasnak számító szobortestet. Lenin emlékmûvét látványosan szerették volna a "személyi kultusz" egykori idolumától megkülönböztetni" (Wehner Tibor). Több forduló és helyszínjavaslat után a megbízást egy még 1953-ban kiírt pályázat alapján Pátzay Pál kapta. Pátzay volt az alkotója a legismertebbé vált hazai Lenin-mellszobornak, amely sokszorosított formában ott volt csaknem minden pártbizottságon. A szobrász az 1950-ben készült büszthöz hasonlóan a derûs nyugalmat sugárzó egészalakos ábrázolásnál is "Lenin belsõ tulajdonságait, a bölcsességet, optimizmust, elõrelátást, a törhetetlen hitet és akaratot, a forradalmi elszántságot egyaránt kifejezõ" arcot tette uralkodóvá.
Részlet Boros Géza Szoborpark című könyvébőlMTI-hírek 1989. május 30-áról itt böngészhetők.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
